MOLNÁR OSZKÁR
MOLNÁR OSZKÁR
MOLNÁR OSZKÁR (független): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! 2010 tavaszán az ország polgárainak többsége azt gondolta, hogy az akkor magunk mögött hagyott nyolc év, sokak számára rémálomnak tűnő nyolc év véget ér, és kezdődik az ország életében egy teljesen új korszak, úgy társadalompolitikailag, mind gazdaságpolitikailag, hiszen ez a nemzet, a nemzet polgárai 1990-től várták azt, hogy az akkori rendszerváltás időszaka, az akkor átélt sok-sok nehézség előbb-utóbb meghozza azt a gyümölcsét, hogy ebben az országban is boldogan élhetnek majd az emberek. Nos, úgy tűnik, hogy sajnos nem vált valóra ez a várakozás.
2010-ben egy átmeneti költségvetést örökölt a jelenlegi kormány. Jött 2011, amely gyakorlatilag megszorításokból állt. Azt vártuk, magam is azt vártam, hogy 2012 végre egy olyan esztendő lesz, amikor már láthatunk majd olyan jellegű tételeket is a költségvetésben, amelyek az emberek életkörülményeinek jobbítását, javítását szolgálják, viszont sajnos ebben a költségvetésben nem túl sok ilyen lelhető fel.
Idéznék egy neves közgazdásztól, aki 2009-ben a következőket mondta: “A következő kettő éven belül kiderül, ez lesz-e a rendszerváltozás utáni korszak utolsó vagy egy új korszak első kormánya.” Hát nagyon úgy tűnik, egyre inkább úgy tűnik, hogy a rendszerváltozás utáni korszak utolsó kormánya kormányzásának az idejét éljük, hiszen az elmúlt jó másfél esztendőben tulajdonképpen nem tapasztalhattunk különösebb pozitív jelenségeket a kormányzat részéről. Elég jelentős szociális érzéketlenségről tanúskodott az első másfél év. Gyakorlatilag a társadalmi párbeszéd teljes hiányát tapasztalhattuk az élet minden területén, pedig azt gondolom, azt gondolhatjuk mindannyian, hogy egy kétharmados parlamenti többséggel rendelkező párt pontosan az ellenkezőjét cselekszi, széles párbeszédet folytat mindenkivel, és ilyen módon is erősíti pozícióit.
Csak érdekességként említem meg, gondolom, több felszólaló is elmondta előttem, hogy minden nehézség ellenére azért a kormány 500 milliárd forintot fordított MOL-részvények vásárlására. Erről nem azt mondja az ember, hogy - mivel ez a nemzeti vagyon egy része - erre nincs szükség, de nem biztos, hogy a magyar gazdaságnak pontosan ebben a helyzetében lett volna szükség erre az 500 milliárd forintos részvényvásárlásra. Azt gondolom, hogy sokkal-sokkal jobb helyekre is el lehetett volna költeni ezt a pénzt.
Az elmúlt időszakban növekvő munkanélküliséget, a kis- és középvállalkozások tömeges csődbemenetelét tapasztalhattuk, és a növekvő munkanélküliségre egyáltalán nem gyógyír a kormány jelenlegi közfoglalkoztatási politikája, amely gyakorlatilag többnyire a négyórás közfoglalkoztatásból áll, amelynek semmi értelme, lássuk be. Gyakorló polgármesterként is tudom, hogy ennek az égadta világon semmi értelme.
Nyilván azt vártuk volna, hogy a legrosszabb, a legszegényebb körülmények között élő családok helyzete ne romoljon tovább, minimum ez lett volna az elvárás a 2012-es költségvetéssel kapcsolatban. Sajnos, ezt nem lehet látni. Úgy tűnik, hogy az elmúlt évtizedben, évtizedekben egyre inkább leszakadó rétegek a következő esztendőben sajnos még jobban le fognak szakadni.
El kell mondanom, technikai jellegűnek tűnik a dolog, de a 14. költségvetési vitában veszek részt az Országházban, de ilyen költségvetési tervezetet még nem láttam, és gondolom, sok-sok képviselőtársam sem látott, amelyet most nyújtott be Matolcsy miniszter úr. Ugyanis bárhol kinyitjuk, csak és kizárólag az ez évi sorokat látjuk ebben a költségvetésben, holott minden egyes esztendőben a rendszerváltozás óta most jelen pillanatban a 2010-es teljesítésnek, a 2011-es előirányzatnak, sőt, ha jövőbelátó egy kormány, akkor talán még a 2013-as terveknek is szerepelni kellett volna valamilyen szinten a költségvetésben.
(12.20)
Azt gondolom, hogy ezzel talán az országgyűlési képviselőket egy kicsit lenézte miniszter úr, hogy nem hasonlíthatják össze a folyamatokat, nem láthatják azokat a folyamatokat, amelyek zajlanak a gazdaságban, zajlanak ebben az országban. De ugyanígy elmondhatnám, hogy a miniszter úr arra sem vette a fáradságot, hogy a költségvetési bizottságban, a költségvetés általános vitájában megjelenjen. Egy helyettes államtitkárt küldött el maga helyett. Azt gondolom, ez is önmagáért beszél, hogy hogyan kezeli a költségvetés benyújtója ezt a költségvetést.
A jövő évi költségvetésnek nagyon széles társadalmi rétegek a vesztesei. Elsőként, engedjék meg, hogy említsem az önkormányzatokat. Sok gyakorló polgármester van a parlamentben, mindannyian tudjuk, hogy még nehezebb helyzetbe kerülnek az önkormányzatok. Az elmúlt évtizedben folyamatosan romlott a pozíciónk. De említhetném a felsőoktatási intézmények hallgatóit, a köztisztviselőket és sokakat másokat.
Az idő rövidségére való tekintettel az utolsó percet arra használom fel, hogy az általam benyújtott néhány módosító indítványról beszéljek, ami egyébként tükrözi azt is, hogy nincs válság Magyarországon, nincs válságköltségvetés, hiszen ez a költségvetés arra ad pénzt, amire éppen akar. Példákat említek: soha nem látott módon az Országgyűlés elnöke, az előző köztársasági elnökök személyenként 73-73 millió forinttal rendelkeznek, amit különböző közcélokra, különböző javadalmazásokra fordíthatnak majd. Ez az egyik módosító indítványom. De elmondhatnám a debreceni nagyerdei stadion építését vagy az Országház előtti mélygarázs építését, a Kossuth tér történelmi rekonstrukcióját, amelyekre természetesen szükség van, de nem a gazdaság jelenlegi helyzetében van szükség; talán majd 3-4-5 év múlva lesz szükség.
Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)
