TASÓ LÁSZLÓ
TASÓ LÁSZLÓ
TASÓ LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Örülök annak, hogy a következő évi költségvetés általános vitájában a keret vége felé kaptam lehetőséget hozzászólásra, mert szeretném elmondani összegző véleményemet az elhangzottakkal kapcsolatban. Őszintén szólva inkább arra térek ki, hogy mit hallottam azokon a napokon, amikor bent voltam a költségvetés vitájában, és hogy mi is az, amit igazán el kell mondanom ezzel kapcsolatban.
Az első nap itt voltam, amikor megkezdődött a vita, és hallottam a frakciók vezérszónokait, hallottam az erős emberek hozzászólásait, s megmondom őszintén, nyilvánvalóvá vált számomra, hogy Magyarország következő évi költségvetése és Magyarország sorsa csak a kormánypárti frakcióknak fontos. Halvány jelét sem láttam annak, hogy valaki őszintén mérlegelte volna, mi történt az elmúlt nyolc évben, vagy azt, hogy 2010-ben hogy indultunk el, és milyen állapotban kaptuk meg az ország vezetésének a lehetőségét. Azt sem vettem észre, hogy valaki őszinte és segítő javaslattal támogatta volna a vitában a költségvetést, senki nem vette figyelembe, hogy nagyon sokan támogatták a parlamenti padsorokon kívül is a költségvetés eddigi szerkezetét, és azt, ahogy hozzáállt az előterjesztő a következő évi költségvetéshez, az ország dolgaihoz. Tették ezt annak ellenére, hogy világosan üzent a költségvetés, mi van elrejtve és mi van világossá téve mindenki számára, mit szeretnénk a következő évben Magyarországgal, a Magyarországon élő emberekkel együtt közösen tenni annak érdekében, hogy elmozduljunk a mostani állapotból.
(10.00)
Tették ezt annak ellenére, hogy láthatták, valóban kiállunk az egykulcsos adórendszer mellett, és valóban az a célunk, hogy átalakítsuk az adórendszert, és úgy alakítsuk át, hogy megnyerjük hozzá a vállalkozói szférát, megnyerjük hozzá a gazdasági élet szereplőit. Akármennyi rosszindulat is van az ellenzéki frakciókban, azért észre kellett volna venni, hogy számos fontos területen - amelyet ők sem vontak kétségbe - komoly forrásokat teszünk a mellé az összeg mellé, ami ebben az évben szerepelt a költségvetésben.
Sokan elmondták a társaink közül, hogy 4 százalékkal javítjuk az egészségügyi ellátórendszer helyzetét, 22 százalékkal próbáljuk a gazdaságot erősíteni a következő évben. Hogy ez mennyire fontos, erről nem kell beszélni, de hadd mondjak erről néhány szót, a saját világomban, ott, ahol mi élünk, Észak-Magyarországon, Északkelet-Magyarországon, Dél-Magyarországon, azt kell mondjam, hogy ott még ez a 22 százalék is kevés lesz, és abban bízom, hogy a nagyon sok fontos törvény mellett sikerül még olyanokat is megalkotnunk, amelyek segíteni fogják konkrétan azoknak a régióknak helyzetét. Nem vették észre, talán nagyon is sok volt a rosszindulat a hozzászólásokban az ellenzéki padsorokból, hogy valóban, ha nem tettük volna meg azt, amit a nyugdíjbefizetésekkel kapcsolatban tettek eddig előttünk (sic!), és nem tudtunk volna ebben alapvetően más lépést tenni és más irányba fordítani a szekerét, akkor belesétáltunk volna abba a csapdába, ami kitervelt módon már előttünk állt.
Sajnálom, hogy azt sem veszik észre a költségvetésben, hogy bármilyen nehéz a helyzet Magyarországon és körülöttünk, ettől függetlenül nem alkalmazzuk azokat a módszereket, amelyeket alkalmaznak nálunk másabb és nagyobb országok is, talán szomszédainkban, Romániában, Lengyelországban, Bulgáriában vagy bárhol máshol Európában. Azt gondolom, hogyha hagytuk volna azt az állapotot, amit magunkra örököltünk vagy megkaptunk - segítségül és feladatképpen az ország javítása és életének, helyzetének javítása érdekében -, akkor ma mi is Görögország útjára sodródnánk. Azt hiszem, többen voltak már Görögországban kirándulni, én 9 éve voltam, akkor még nagyon szép volt a helyzet, de talán, hogyha most elmegyünk majd, a következő években egészen más lesz a görögországi állapot, mint amit akkoriban tapasztalhattunk vagy tapasztalhattak.
Megmondom férfiasan, hogy az ellenzéki hozzászólásokkal kapcsolatban azt mondom, az MSZP hozzászólásait nem is kellene értékelni. Hozzá sem kellene szólni, talán meg sem kellene hallgatni. Sőt, meg merem kockáztatni - bár nemigen értik ezt a képviselőtársak ugyanúgy azonosnak az én véleményemmel -, hogy akik az ország sorsát úgy kezelték és az ország dolgait úgy rendezték, hogy ebbe a helyzetbe kerültünk, azoknak nem adnék szót a költségvetés vitájában semmikor sem (Közbeszólások az MSZP padsoraiból.), mindaddig, ameddig el nem érkezünk abba az állapotba, ami 2002-ben volt, amikor átvették a kormányzás lehetőségét. Én nem adnék szót, de nyilvánvalóan magam vagyok ezzel a véleménnyel. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból.)
Azt is észrevettem egyébként, hogy az ellenzéki pártok sok alkalommal azonos kottából szidták a kormányt. Biztos vagyok benne, hogy van az ellenzéki létnek egy ilyenfajta sajátossága, mi is voltunk ellenzékben, de ezt nem igazán alkalmaztuk, és azt vettem észre, hogy vannak olyan visszatérő elemek, amelyeket - ugyanúgy a Jobbik padsoraiban is, mint az LMP-nél - az MSZP-nél is használnak. Nincs ezzel semmiféle probléma, látom már az olajfát, látom már fészkelni a vezető elvtársat rajta, remélem, azért ez még messze van. Látnokként nyilvánvalóan nem vagyok nagy talentummal ellátva.
Egyetlenegy MSZP-s kijelentéssel viszont mindenképpen egyet kell értsek, Gúr Nándor mondta. Azt mondta Gúr Nándor, hogy mérhetetlen erőfeszítéseket kellett tennie az MSZP-nek annak érdekében, hogy az ország abban a helyzetben legyen, mint 2010-ben volt. Hát ebben igaza van. Hát borzasztó mértékű erőfeszítésekről van szó, és azt mondom egyébként, hogy talán büntetőjog szempontjából mérhetővé fog válni valamikor. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból.)
Ami fontos, hogy úgy éreztem, a jobbikos padsorokban nincs egyetértés, mert egyik pillanatban a számvevőszéki bizottság elnöke - most nincs Nyikos képviselő úr - azt mondta, hogy a mezőgazdaságban a feldolgozásnak nincs létjogosultsága, amit majd később Rozgonyi képviselő úr simán megcáfolt, és helyre is pakolta, hogy nyilvánvalóan a mezőgazdaságnak egyértelműen a feldolgozásra kell koncentrálnia.
Úgy vettem észre, hogy azok sem igazából tudják, hogy mit akarnak elmondani a vitában, akiknek papírjuk van arról, hogy értenek hozzá. Nem értettem igazából azt sem, hogy miért kell bőszen kiállni a közszféra megvédésének ügyében a Jobbiknak, amikor most talán a korábbi évekhez képest sokkal világosabb és átláthatóbb rendszerben tudnak majd dolgozni a közszféra dolgozói a következő években.
Azt figyeltem, hogy a Jobbiknak nagyon tetszik az MSZP retorikája, amikor a megyékről beszél. Mert a megyéket olyan bőszen védték, mint még talán korábban senki sem, holott elfelejtkeznek arról, hogy a megyéknek volt egy nagyon fontos jogosítványuk, még 2002 előtt, mégpedig a területfejlesztéssel kapcsolatos jogosítvány, ami egyértelművé tette azt, hogy a megyében lévő politikusok és azok a segítő szervezetek döntöttek a forrásokról, akiknek van kötődésük. Na most, ezt vették el tőlük 2002 után - mint ahogy emlékszünk rá -, és ezt adjuk majd vissza a következőkben a megyéknek. Ha valami fontos egy megye szempontjából, szerintem mindenképpen fontos az, hogy legyenek rálátással és ráhatással a források elosztására. A bizottsági elnök úr most nincs itt, de azért csak megjegyzem, hogy a tanulmányokban most is megmutatta a jártasságát, át akart adni egy tanulmányt éppen az előterjesztők egyikének. A tanulmányokkal kapcsolatban ismerjük a jártasságát, korábban MSZP-sek fizették ezt - ha jól emlékszem - egy pár éven keresztül.
Ami fontos, hogy a pártelnökük szintén elment, sajnálom, Vona Gábor úr, nem tudom neki elmondani, megrökönyödtem azon, amikor azt mondta, hogy számára a Jobbik helyzete a legfontosabb, és a Jobbik helyzetének a megerősítése a legfontosabb - ezt mondta -, és nem az ország helyzetével foglalkozott. Most már tudjuk azóta, hogy a Jobbik rendszeren felül áll és rendszeren kívül van, és mindenki felett áll, ezt már mindenki tudja. Még szerencse, hogy otthon nem kell lecserélni a szentképeinket az első körben.
Abban bízom, hogy a hallgatóság, a választópolgárok egyébként jó memóriával rendelkeznek. Pontosan tudják, mi történt az elmúlt 8 évben, és tudják azt, hogy milyen szándékkal állunk hozzá a költségvetés szerkesztéséhez. Bízom benne, hogy úgy fognak mérlegelni is a következőkben.
Azt hiszem, arról mindenképpen szólni kell, ahogy alkalmanként a jobbikos és LMP-s képviselők fogalmaznak, amilyen stílusban mondanak véleményt a költségvetés kapcsán egyébként politikusokról. Engedjék meg, hogy megmondjam, engem mélységesen fölháborít, amikor fiatal éveikben járó politikusok nagyon kevés élet- és munkatapasztalattal olyan politikusokról beszélnek és minősítik őket, mint például az ország miniszterelnöke. Engedjék meg, hogy azt mondjam: ez felháborító. Akinek még nem volt ideje és lehetősége egyáltalán kicsivel bölcsebbé válni, de már a parlamentben mondhat bármit, annak mérlegelnie kellene, hogy mit mond és mit beszél. Lesújtó számomra, hogy megengedik azt, hogy Magyarországon, a magyar parlamentben nyakló nélkül hazugnak nevezzék a miniszterelnököt, politikusokat gyalázzanak percenként - vagy éppen csak tízpercenként -, és olyan minősítéseket alkalmazzanak, amelyeket nem lehet elfogadni máshol sem. Ha megengedik, azt fogom javasolni a következőkben, hogy legyen egy olyan törvény, amely szabályozza a parlament az irányú működését, amely korlátok közé szorítja a hozzászólások minőségét. Engedjék meg, hogy elmondjam, a jegyzőkönyvekben foglaltak mindenképpen tanúskodnak arról, hogy az a stílus, ami most éppenséggel feltalálható, nem fogadható el semmiképpen sem Magyarországon és sehol máshol a parlamentek világában.
Amíg van egy kis időm, annyit talán még összegzésképpen el szeretnék mondani, hogy úgy gondolom, a lehetőség, ami a parlamenti viták során a parlamenti pártoknak meg van adva, ami azt jelenti, hogy elmondhatnak bármit bárkinek és bárhogyan, és elmondhatják a megerősítésre szánt gondolatukat a saját táboruknak is, úgy látom, jól sikerült, és ezt kihasználták. De semmilyen jelét nem láttam annak, hogy próbálnak segíteni vagy együtt éreznek-e egyáltalán abban a problémában, amivel Magyarország minden lakója küszködik. Azt hiszem, ez erősít meg bennünket abban, hogy végig kell csinálni a költségvetésben leírtakat, és nem kell egy percig sem megijedni és megrémülni attól, hogyha nem támogatnak bennünket az ellenzéki padsorokból.
Egyébként sem szokás támogatni ellenzéki oldalról költségvetést, és azt mondom, hogy magunkban legyünk igazából eltökéltek, és abban legyünk elszántak, amit mi komolyan gondolunk és mindenképpen hiszünk. Próbálom azt javasolni, hogy maradjunk meg annál a vezérgondolatnál, amit Széchenyi mondásaként alkalmazok én magam is, amit tartok a politikai munkám irányának és céljának, hogy a következő nemzedéknek a fényhez egy lépéssel közelebb kell jutnia. Mi erre vállalkozunk Széchenyivel együtt a következő évben, így kérem, támogassák frakciótársaim a költségvetés elfogadását. Az ellenzék meg csinálja a dolgát: kibiceljen, mosolyogjon, gyalázkodjon, ez a dolguk.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban. - Mile Lajos tapsol.)
