ELNÖK (dr. Latorcai János)
ELNÖK (dr. Latorcai János)
ELNÖK (dr. Latorcai János): Tisztelt Képviselőtársaim! November 2-a, halottak napja van. Ma és az elmúlt napokban jártuk és járjuk a temetőket, hogy azok csendjében vagy lelkünk elcsendesedésében emlékezzünk. Ilyenkor a múltba nézünk, de a jövőbe tekintünk, a halállal szembe az életet állítjuk. A halál átértékeli az életet, az emlékezés pedig a halált. - Iszonyú, de mégis megnyugtató mondatok, mert felcsillantják a reményt: az áldozatvállalásból, a befejezett élet példájából egyszer virág fakad, a visszatekintés idején, az emlékezéskor felragyog a szivárvány.
Ezekben a napokban ezért járjuk, ezért jártuk a temetőket, ezért emlékezünk. Koszorúzunk és gyertyákat gyújtunk nemcsak halottainkért, nemcsak a múltért, hanem értünk is. Az emlékezés virágai, a kegyelet fényei ezek, amelyek nekünk is, a mának is világítanak. Kicsi, imbolygó, de határozott fények, intő jelek, amelyek arra figyelmeztetnek: a múltat, elődeinket, hőseinket, azok küzdelmes életét ne feledjük, lelkünk békéjét őrizzük és ápoljuk.
Értük is és magunkért is imádkozunk, az emlékezés virágszirma az ő porukra hull, a harang nekik, de legfőképp nekünk szól.
Tisztelt Képviselőtársaim! Maradjunk most ülve, s egyperces néma emlékezéssel adózzunk halottainknak, s a csendben gondoljunk azokra is, akik életüket áldozták nemzetünkért, hazánkért, szabadságunkért, és még az sem adatott meg számukra, hogy jel alatt alusszák örök álmukat.
Adj, Uram, örök nyugodalmat nekik, s add meg nekünk, élőknek, életük, áldozatuk megértését, az igaz szeretetet, a jövő megélésének lehetőségét. Nyugodjanak békében! (Az Országgyűlés jelen lévő tagjai néma főhajtással emlékeznek.) Köszönöm szépen.
