DR. HOFFMANN RÓZSA
DR. HOFFMANN RÓZSA
DR. HOFFMANN RÓZSA nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselő Asszony! Elnézést kérek, ha nehezen tudok beszélni, ez egy betegség miatt van. Végtelenül sajnálom, hogy a Lehet Más a Politika pártjának egyik képviselője is folytatja a demagóg szólamok hangoztatását, amely ellen sokszor felemeltem magam is és sokan felemeltük a szavunkat.
Az ön hozzászólása tele volt olyan állításokkal, amelyek nem vagy csak részben felelnek meg a valóságnak, nem beszélve arról, hogy hazugnak nevezett bennünket és így tovább. Ezért vagyok kénytelen én is néven nevezni azt, hogy a hozzászólása bizony tele volt demagóg szólamokkal.
Mindjárt kezdjük azzal, hogy ön a ’90-es évekre utalt. Igen, a ’90-es évek elején meg azelőtt sok munkásgyerek tanulhatott, akkor még az adott korosztálynak körülbelül a 10 százaléka jutott be az egyetemre, köztük munkásgyerekek és szegény sorsú gyerekek. Mára, mint jól tudja, egy évben állami térítésben is az adott korosztálynak közelítőleg a fele bekerült a felsőoktatási intézménybe, és egyetlenegy olyan terv nincs, de egyetlenegy, hogy ezt az arányszámot le akarnánk vinni ismét 10 százalékra vagy az alá.
Tehát nem felel meg a valóságnak, és demagógia azt állítani, hogy a szegény sorsú gyerekek, mint ön is volt meg én is... - hiszen édesanyám egyedül nevelt fel engem is harmadmagammal, és mégis tanulni tudtunk, mert szorgalmasak voltunk, mert megfeleltünk a követelményeknek; most egyetlenegy olyan tervszám nincsen, amely ezt az arányszámot ismét oda akarná csökkenteni, mi több, tartjuk azt az európai uniós vállalásunkat, amely úgy szól, hogy jó tíz múlva az adott korosztálynak több mint 30 százaléka fog diplomával rendelkezni.
(9.20)
A jelenlegi beiskolázási adatok ennél magasabb százalékot is prognosztizálnak. Minden egyéb ellentétes a valósággal, nem felel meg a tényeknek. Így például az sem, hogy ön már kész keretszámokról beszél, miközben jól tudható, hiszen itt a parlamentben mondtam el én magam nagyon sokszor, hogy a keretszámokról a kormány fog dönteni. Javaslatok, háttérszámítások természetesen készültek, de a kormány felelőssége tudatában a korábbi vállalásait tartja. Tehát megismétlem, 10 év múlva az adott korosztály 30,3 százaléka diplomával fog rendelkezni, de számításaink szerint ennél jóval többen lesznek.
Ön reklamálja az átjárhatóságot a költségtérítéses és az államilag finanszírozott képzés között. Hát, kérem szépen, benne volt, benne van a koncepciónkban, és benne van a törvényjavaslatban, amit a kormány tárgyalt, a napokban tárgyalni fog és jóváhagy. Miről van akkor szó? Mit reklamál ön? Hiszen ott van a javaslatunkban, mi magunk is fontosnak tartottuk. Mint ahogy azt is fontosnak tartottuk, hogy a társadalmi partnerek sok véleményét megfontoljuk és beépítsük a törvényjavaslatba. Éppen tegnap este néztem át ismét a törvénytervezetet, 23 - megismétlem, 23 - olyan tétel van benne, amely kifejezetten a hallgatói önkormányzatok javaslatára került be. Például az, hogy a bachelorképzésről a masterképzésre átlépő és átjelentkező és majdan oda felvett hallgatók hallgatói jogviszonya ne szűnjék meg. Ez bizony ezrek nyári helyzetét javítja. Erről nem tudom, hogy véletlenül vagy tudatosan, de mindenki hallgatott az elmúlt időszakban, azt állítván, hogy nem egyeztettünk velük, és ön is valami ilyesmit mondott.
Igen, a hallgatók lázadtak. Mégpedig ki ellen lázadtak? A kormány ellen lázadtak, hiszen egy kormány által jóváhagyott koncepcióról és törvénytervezetről van most már szó. Ön azt mondja, reméli, hogy folytatják is. Hát, egy rendet és fegyelmet szerető és ezt igénylő politikus nem a lázadásért emelne szót, hanem azért, hogy szülessék meg a megegyezés vagy annak tudomásulvétele, hogy a parlament fogja megalkotni a törvényt.
Végül, a demagógiának jellemző kifejezése az úgynevezett röghöz kötés, a feudalizmusból átvett, nagyon hangzatos szó. Nagyon jól tudhatja, hogy nincs erről szó. Megjegyzem, az a mintegy 3 ezer hallgató, aki a felsőoktatás körülbelül 400 ezer hallgatójából a múlt héten feljött a Szalay utcába, a tüntetés végén a Szózatot énekelte el. A Szózat utolsó sora így szól: “Itt élned, halnod kell.” Kérdezem, nincs ellentmondás aközött, hogy nem akarnak a hazájuk érdekében dolgozni, ugyanakkor hangzatosan, szívükre tett kézzel eléneklik, hogy “itt élned, halnod kell”? Úgy hiszem, hogy ez is demagógia.
Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
