VONA GÁBOR
VONA GÁBOR
VONA GÁBOR (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A devizahitelesek problémája lassan évtizedes problémává válik, és ennek a kialakulásában az önök felelőssége minimálisnak tekinthető, viszont abban, hogy ez a probléma még nem oldódott meg, az önök másfél éves kormányzása is egyértelműen felelősséggel rendelkezik. Nyugodtan mondhatjuk azt, hogy nem képesek megbirkózni ennek a problémának a megoldásával.
Mi zajlott az elmúlt másfél évben? Egy-egy döntéssel képesek voltak hónapokig totojázni, aztán, ha végre elszánták magukat valamilyen döntésre, és azt bejelentették, akkor az egész világ hetekig találgat, hogy pontosan mit is jelenthet az önök bejelentése. Ugye, Kósa Lajos tavalyi megnyilatkozása óta tudjuk, hogy ennek azért vannak kockázatai, képesek vagyunk zavarba hozni a világgazdaságot. Aztán, ha végül a döntés eljutott, mondjuk, törvényi erőre, törvényt alkottak erről, akkor rendre a saját bejelentésüket is kiherélték. Nem beszélve pedig arról, hogy annyira slendrián volt sok esetben a törvényalkotásuk, hogy már aznap módosítani kellett egy-egy törvényt, de néhány héten belül mindenképpen.
Tegye a szívére a kezét, államtitkár úr, ha ön ellenzékben lenne, vagy nem lenne a kormány vezető tisztségviselője, akkor, azt hiszem, ön is egyetértene velem, hogy méltatlan a probléma súlyához, ahogy önök ezt a problémát próbálták, illetve igyekeznek kezelni.
Vegyük például az árfolyamgát problémáját! Az árfolyamgátat bejelentették, miután Matolcsy György a Bankszövetség elnökével megtekintette a BL-döntőt, bejelentik néhány napra rá az árfolyamgátat, aztán utána a kormány bejelenti kormányszóvivői szinten, hogy nincs további szándék a devizahitelesek problémájának kezelésére, aztán nemsokára mégiscsak jön a végtörlesztés, ami pont a korábbi árfolyamgátat teszi szinte szükségtelenné. Ez tervszerűtlen, ésszerűtlen, és sok esetben nagyon nagy probléma, hogy rossz irányba is halad a maguk programja.
A Jobbik eredeti javaslata az volt, hogy azon az árfolyamon, amin a hitelesek fölvették a hiteleiket, azon forintosítsuk. Ez egyáltalán nem támadás a pénzügyi szektor ellen, csupán annak az extraprofitnak a lemondását kértük volna a bankoktól vagy kérjük a bankoktól, amellyel ők ebben a pilótajátékban terveztek. Már régen túl lehetnénk rajta.
És hogy mennyire komoly társadalmi támogatottsága van ennek a javaslatnak, mi sem bizonyítja jobban, hogy másfél-két hónap alatt a Jobbik 451 530 aláírást gyűjtött ennek az elképzelésnek a támogatására aláírásgyűjtés címén. Azért fontos ez a szám, mert ez azt bizonyítja, hogy a rendszerváltozás óta tartott aláírásgyűjtéseket tekintve ez az öt legszélesebb társadalmi támogatottságot élvező ügy közé emelkedett.
Az önök lépései, ezzel ellentétben, miről szóltak? Bevezették a Nemzeti Eszközkezelő intézményét hosszú-hosszú totojázás után - tavaly júniustól egészen idén októberig kellett rá várni -, de olyan cinikusan kevés tőkével biztosították, hogy nyugodtan nevezhető ez Nemzeti Eszközkezelő helyett kormányzati problémamaszatolónak.
Aztán, ugye, bevezették az árfolyamgátat, amelyről az e heti Heti Válaszban Matolcsy György is azt nyilatkozza, hogy ez megbukott. Ön itt néhány napja még Z. Kárpát Dániel képviselőtársamnak a kérdésére azt mondta, hogy mennyire jó az árfolyamgát. Államtitkár úr, én szeretném meghallgatni az ön aktuális heti véleményét az árfolyamgátról.
A végtörlesztés a harmadik dolog, amire büszkék szoktak lenni. Ezzel kapcsolatban mindenki ugyanazt gondolja, csak önök nem, mindenki ugyanazt gondolja, hogy ez a tehetőseken segít, azokon, akiken egyébként nem kellene elsősorban segíteni. Egyetértünk azzal, hogy mindenkit hozzunk ki ebből a pilótajátékból, de nem mindegy a sorrend, hogy azokon segítünk-e, akiknek valóban állami segítségvállalás segíthet csak, vagy azokon, akik saját erőből is képesek jelen pillanatban még boldogulni.
A szakosított pénzintézet ötletét vagy az állami tulajdonú pénzintézetek feltőkésítését, amiről szintén beszélt a miniszter úr, támogatandónak tartjuk, jónak tartjuk, de 2012 végére ígéri a miniszter úr azt, hogy a lakosság kiszabadulhat ebből a csapdából. Ki bírja ki még ezt az egy évet, államtitkár úr?
Ön is ismeri bizonyára a mondást, hogy kétszer ad, ki gyorsan ad, ezért javasoljuk mi a résztörlesztés lehetőségének a bevezetését, hogy azokon is segítsünk azon az árfolyamon, amin a végtörlesztést lehetővé tették, akiknek nincs meg az az anyagi hátterük, hogy végtörlesztéssel szabaduljanak ki a devizahitelből. Javítsunk az ő hitelpozícióikon is, ezáltal a középrétegeknek a kevésbé tehetős részén segítsünk.
Ön, ugye, erre azt mondta, államtitkár úr, hogy ezzel a forintot bedöntenénk. Kérem szépen, ez egy felelősségkerülés az önök részéről. Ha a bankokat kell konszolidálni, akkor soha nincsenek ilyen érveik, ha a társadalmat kell konszolidálni, akkor egyből a forint bedőlésével riogatják a magyar társadalmat. Egyébként meg hadd tegyem hozzá, hogy az önök koncepciótlan, sok esetben ellentmondásos gazdaságpolitikája az oka annak, hogy a forint árfolyama itt tart, vagy legalábbis részben.
Abban egyetértünk, hogy nincs kockázatmentes lépés, a kérdés az, hogy miért vállaljuk a kockázatot, és milyen sorrendben. Mi azt mondjuk, hogy azokon segítsünk, akiken valóban kell, hogy az állam segítsen, legalábbis elsőként, utána segíthetünk mindenki máson. Gondoljon bele, államtitkár úr, ma egy 30 milliós hitelt felvett, egykulcsos adó nyertesének számító ember megmenekülhet, azt pedig, aki, mondjuk 5 millió forintját összekuporgatta és egy panellakásra költötte, az egykulcsos adóval önök még vesztessé is tették, azon nem segítenek. Gondolkodjon, államtitkár úr, hol itt az igazság, hol az ésszerűség! A lakosság hitele nő, az államadósság hitele nő, az önök hitele pedig egyre inkább fogy.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)
