Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egyértelműen egy olyan problémakört próbálunk taglalni - és az ajánlás 7. és 8. pontjára szeretnék utalni elsősorban, de azért egy kicsit szélesebb kiterjesztésben a többi ajánlási pontot is érinteném -,s amely bár tüneti kezelést nyújthat a haldoklónak, mégsem jelenthet teljes körű megoldást, főleg annak tekintetében, hogy a módosító indítványaink, amelyek egy kicsit azért hatékonyabbá tudták volna tenni ezt a javaslatot, egyszerűen érdemi tárgyalás és vita nélkül véreztek el már az első szakaszban. Ha csak az ajánlás 7. pontjára gondolunk, és azt a kitételünket taglaljuk, amely szerint a Nemzeti Eszközkezelő a vagyonkezelés során nemcsak a hiteladósnak, de az ő halála esetén az örökösének is rendelkezésre bocsáthatja vagy bérbeadásra hasznosíthatja, akkor láthatjuk, hogy egy ilyen egyszerű kiterjesztés, amely egyértelműen nehéz helyzetben lévő emberek életét könnyítené meg, miért kerülhet vajon egyértelmű lesöprésre.
A recept nagyon egyszerű, hiszen már bizottsági szinten is és előterjesztői szinten is az a kommunikáció teljesen egyértelműen keresztülment, miszerint a kör szűkítése szándékolt. Tehát tudatos az, hogy minél kevesebb ember vehesse igénybe ezt a modellt. És érhetetlen módon az otthonvédelem szociális szempontjai enyhén szólva csorbulnak.
Láthatjuk azt is, hogy egy leszűkítés történt mind az ingatlanok értékének tekintetében, azt illetően, hogy ki veheti igénybe a Nemzeti Eszközkezelő koncepcióját. A kör a tekintetben is csökkent ezáltal, hogy a nagyvárosi, a fővárosi ember nehezebben férhet hozzá ezekhez a kedvezményekhez, mint ahogy egy olyan falusi vagy kisvárosi környezetben élő polgár, akinek a körzetében az ingatlanforgalom nem éppen kiugró, vagy úgy is mondhatjuk, hogy pang.
Tehát látható, hogy egy nagyon jól becélozott, de nagyon szűk körre próbál koncentrálni ez az előterjesztés, ami azt eredményezi, hogy nem sikerül lényegesen változtatni az eddigi helyzeten. És mi volt az eddigi helyzet? Az, hogy a magyar állampolgárok és hitelkárosultak mintegy 90 százaléka egyetlen kormányzat által kidolgozott megoldási csomaggal sem tud élni. Egy durván 10 százalék, tehát a gazdagabbak, tehetősebbek, szerencsésebbek tudnak élni végtörlesztéssel, őket érintheti referenciakamat vagy rögzített árfolyam, de van egy 90 százalék, amely már teljesen fizetőképtelen. Mondok példát: vagy elvesztette munkáját, vagy házastársa, ne adj' isten, elhunyt, elhalálozott. Egy ilyen ember, főleg, ha munkalehetősége sincs, semmiféle törlesztésre nem képes, sem piaci, sem emelt, sem szociális szinten. Mégis, egy gondoskodó államnak kötelessége valamilyen úton-módon segítő kezet nyújtani felé.
Látható, hogy a Nemzeti Eszközkezelő koncepciója lett volna az, amely egy szélesebb kiterjesztésében nagyon széles tömegeknek tudott volna segítséget nyújtani, nem véletlen, hogy a kormányzati kommunikációban a napi sajtóban napi szinten ezt lebegtetik. Tehát lebegtetnek olyasmit, hogy majd ha a Bankszövetséggel megállapodnak, vagy az megengedi önöknek, akkor elképzelhető, hogy egy szélesebb körben igénybe vett koncepcióról beszélnek, pontosabban lehet hogy majd a külön számlán gyűlő tartozás egy részét a bankok átvállalják, és ez szélesebb hiteles köröket is érint. Csak pont az eszközkezelő lenne az, amivel a szociálisan leginkább rászorultakat lehetne egyébként kedvezőbb helyzetbe hozni, csak túl kellene lépni, és ki kellene lépni azon keretek közül, amelyek közé a kormány saját magát szorította, ez ugyanis a Bankszövetség, a hitelminősítők és a kormányzat hármasa, triumvirátusának a játékairól szól. Ugye, egyáltalán nem titok, a két héttel ezelőtti gazdasági sajtóban is megjelent, hogy még a végtörlesztés tekintetében is azért cserébe nem dolgoz ki a kormányzat új megoldási javaslatokat, mert adott esetben lepaktált a minősítő cégekkel, és így nem minősítik le Magyarországot. Ezt azóta sem cáfolta meg senki. Az a gyanúm, hogy az eszközkezelő tekintetében és az ajánlás 7. és 8. pontja által érintett módosítók tekintetében is ez lehet a szűkítés oka.
És nagyon nehezményezzük azt, hogy adott esetben nem tudja a lakóingatlant elidegeníteni, mondjuk, visszavásárolni a károsult halála esetén az örököse. Ez is egy olyan jobbikos javaslat lenne, egy olyan kiterjesztés, ami által az amúgy is nehéz helyzetbe került emberek köreiben, ahol nagyobb az esély nemcsak az öngyilkosságra, de sajnálatos módon a stressz, az egészségügyi egyéb külső befolyásoló tényezők általi elhalálozásra, legalább ne következzen be egy további vagyonvesztés, legalább haláleset esetén az örökös képes legyen arra, hogy újra birtokba vegye azt az ingatlant, amiért nagyon sok esetben generációkon át megdolgozott a család.
És annak érdekében, hogy csak az e vitaszakasz által érintett módosítókról beszéljek, a továbbiakban a második szakaszban kívánnám folytatni, a többi módosító indoklásával.
Köszönöm a lehetőséget. (Taps a Jobbik soraiból.)
