Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Leszögezném, hogy az ajánlási pont 13., 17., 18. és 22. pontjaival kívánok részletesebben foglalkozni, emellett ki kell hogy fejezzem, nehezményezem azt, hogy nemhogy vita nem zajlik erről a nagyon fontos témáról, amit amúgy is éjfél utánra időzített a forradalmi kormányzat, hanem sajnálatos módon még az általam feltett kérdésekre sem kapok annyi tiszteletet és udvariasságot, hogy valaki egy rövid, ámde velős válasszal megtiszteljen, nemcsak engem és nemcsak a frakciómat, hanem a mögöttünk álló mintegy 850 ezer szavazót is. Nagyon sokan közülük sajnálatos módon hitelkárosultak, és úgy érzem, hogy megérdemelnék azt, hogy bármifajta válaszra tarthassanak igényt.
(0.10)
Látható az az általam érintett módosító indítványok és ajánlási pontok által takart módosító indítványok kapcsán, hogy az eszközkezelő koncepció talán legeslegnagyobb hibája az, hogy beletett egy olyan időzített bombát ebbe az előterjesztésbe, ami lehetővé teszi azt, hogy az egész koncepció szinte kizárólag a pénzintézetek, a nagy bankok engedélyei alapján történjék meg, hiszen szerepel egy olyan kitétel, melynek értelmében akkor kerülhet valaki az eszközkezelőbe, ha az érintett bank vagy pénzintézet jóváhagyja, engedélyezi ezt az ügymenetet. Tehát gyakorlatilag a rablóra bízzuk azt, hogy milyen büntetést szabjon ki önnönmagára nézve. Ez egy teljesen képtelen modell, nem is értem egyébként, hogy hogy lehetett kitalálni hasonlót, de az, hogy ez keresztülmenjen bizottsági szinten, előterjesztőn és most a parlamentben se kiabáljon ellene hangosan senki vagy legalábbis nagyon kevesen, ez önmagában a kritikája, a rendszerkritikája a mai parlamentarizmusnak nevezett, sok esetben cirkusszá silányuló valaminek.
Látható az, hogy jelen esetben is, ha kivennénk azt - és a jobbikos módosító indítványok erre vonatkoznak -,s hogy ne a bankok tegyenek szívességet, és ne ők engedélyezhessék a hitelesek, hitelkárosultak számára azt, hogy részt vegyenek ebben a konstrukcióban, hanem egyfajta kötelező jelleget vezetnénk be ebbe az egészbe, tehát azt mondanánk, hogy ha az állami felügyeletű Nemzeti Eszközkezelő úgy dönt, hogy segít egy károsulton, akkor a banknak kutya kötelessége legyen ehhez hozzájárulni, sokkal több embert tudnánk megmenteni.
Mi azt is látjuk, hogy ez több pénzbe kerülne. Való igaz, az a 3+2 milliárd forint, az a minimális összeg, amit sikerült elkülöníteni erre a célra, lényegében semmire sem elég. Ha kiszámoljuk azt, hogy az úgynevezett kilakoltatási kvóta alapján hány embert fognak kilakoltatni csak a 2012-es évben, akkor láthatjuk azt, hogy akár 50 ezer hitel is bedőlhet, és az árverezések révén akár 150 ezer ember is az utcára kerülhet, de az óvatosabb becslések is mintegy 130-150 ezer ember közé teszik azt a károsulti létszámot, akiknek konkrétan kell azzal számolniuk, hogy az utcára kerülnek és senki semmilyen eszközzel nem segít rajtuk.
Ha emellé tesszük az eszközkezelő koncepcióját, ami nagyon jó esetben is, mondjuk, 5 ezer családon tud segíteni, akkor láthatjuk azt, hogy nagyon széles tömegek maradnak az út szélén, tehát megdől ez a kormányzati kiszólás, amely szerint senkit nem hagynak az út szélén, és napalmmal szórják be azt a bizonyos utat, hiszen ott maradása senkinek nem lesz, de főleg nem a károsultaknak. Azt is látjuk, hogy a jobbikos módosító indítványoknak egy céljuk van: ne a bankok diktálják azt, hogy ki veheti igénybe ezt a kedvezményt, hanem ha már a kormányzatban van bátorság ahhoz, hogy ennek a feltételrendszerét saját maga alakítsa ki, akkor igenis legyen elérhető az, hogy a bankoknak kötelező legyen ezeket az engedményeket biztosítani, és ez alól ne legyen kibúvó.
Hiszen a betörővel sem egyezkedünk ha lebukik, hogy mennyit térít meg az általa okozott kárból. Megpróbáljuk a lehető legtöbbet megtéríttetni vele, és bevágjuk abba a bizonyos cellába. Jelen esetben egyértelműen és minősítetten kiderült hogy a nemzetközi hátterű bankrendszer és pénzintézetek nagyon nagy tömege okozta azokat a kártételeket, amiknek köszönhetően a devizahitelezés krízise kialakult, tisztelet a kivételnek, mert vannak tisztességes bankok, szeretjük őket, szükség van rájuk. Csakhogy elég kevés ilyet ismerünk Magyarországon. Az egyoldalú szerződésmódosítások, a büntetőkamatok, késedelmi díjak, amelyek sokszor 30 százalékra rúgtak éves szinten, és a pofátlan szerződésmódosítások, az előzetesen aláírt megállapodás felrúgása ezek mind-mind a bankok részéről következtek be.
Nem ismerek olyan adóst, aki egyoldalúan szerződést módosított volna a bankkal szemben. Nem is tudott volna. Egyértelmű, hogy az erőegyensúlybeli különbségek akkorák és olyan szintűek, hogy nem lett volna lehetőség erre. Az is látható, hogy amikor a kormányzat leszavazza azt az indítványunkat, amiről most is beszélünk, miszerint a bankok számára nem akarja a kormány kötelezővé tenni, hogy részt vegyenek ebben a konstrukcióban, hanem meghagyja azt a kiskaput, hogy majd a bank eldönti, hogy melyik ingatlan az, amely esetében a kormányzati segítség igénybe vehető és melyik az, amely esetében nem, akkor két dolog látható ebből. Az egyik, hogy a bankoknak lehetőségük lesz egy úgynevezett portfóliótisztításra, tehát megspórolhatnak összegeket ahhoz képest, hogy bizonyos ingatlanokat egyáltalán nem tudnának kezelni, most majd megvetetik a kormányzattal. A másik fele és még nagyobb probléma pedig az, hogy adott esetben a bankok megvétózhatnak olyan kormányzati segítségnyújtási szándékot, amikor az adóson végre segítenénk. Lássuk be, ehhez is másfél év kellett önöknek, és óriási jobbikos és alulról jövő társadalmi nyomás, de ha végre segítenének, akkor is ott állhat a bank, amely ki fogja mondani azt a bizonyos vétót.
Tehát látható és látnunk kell azt, hogy ez az előterjesztés azért vérzik ezer sebből, mert pontosan a bűnösökre hagyja a döntési jogot, és ez véleményünk szerint elfogadhatatlan. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiban.)
