Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A 18. és 22. ajánlási pontokra kitérve szeretném folytatni az előbb idő hiányában félbeszakadt gondolatsort. Megjegyezném egyébként, hogy kilenc és fél év telt el a sajnálatos 2002-es időpont óta, tehát az elmúlt nyolc évhez érdemes hozzáadni azt a másfél évet, amelynek tekintetében elmondhatjuk, hogy igen kevés történt, hiszen az utolsó három-hat hónapban pörögtek fel az események. Egy évig tulajdonképpen úgy kóválygott a kormányzat a devizahitelek kérdésében, mint szamár a ködben, tehát semmilyen érdemi intézkedést nem tudott hozni. De látható, hogy valamitől szerencsére felpörgött ez a dolog egy év után, talán éppen attól, hogy egy országos aláírásgyűjtő kampányt szervezett a Jobbik, amely felerősítette az alulról jövő társadalmi igényeket.
Azt is látnunk kell, amiről az előzőekben már szóltak róla, hogy olyan sebekből is vérzik az előterjesztés, amelyeken nagyon könnyű lenne segíteni. Vegyük például a visszavásárlás esetét, amikor a Nemzeti Eszközkezelő keretein belülre kerül egy ingatlan és annak tulajdonosa, majd pedig konszolidálódik az anyagi helyzete, és várhatóan megkíséreli visszavásárolni a saját ingatlanát. Azt is látnunk kell, hogy ezt két évre leszűkíteni teljesen értelmetlen. Nekem még az egész vita során - sem az általános vita szakaszában, sem most, sem a bizottságban - senki nem tudta elmagyarázni, hogy miért kell két év után egy plafont húzni annak, hogy visszavásárolható legyen az ingatlan. Ezért be is adtunk egy olyan módosító indítványt, amely arról szólt, hogy legalább egy ötéves kiterjesztésben gondolkozzunk ezen a kérdésen. Hadd ne mondjam, hogy ez is a leszavazás sorsára került. Vélhetően így majd a későbbiekben több ingatlannal tud gazdálkodni ez az állami irányítás alatt lévő alap, de mi állítjuk, hogy nem az ingatlanspekuláció lenne az eszközkezelő célja, hanem minél több adós megmentése.
Egy további teljesen értelmetlen szűkítés az, hogy jobbára a legalább kétgyermekes családokra és a szociálisan rászorultakra kívánja kiterjeszteni a kormányzat ezt a modellt. Többször feltettem a kérdést, hogy mi van azokkal a tisztességesen adót fizető, dolgozó magyar családokkal, ahol egy gyermeket nevelnek, a következő gyermek már az édesanya szíve alatt található, tehát szinte bizonyos, hogy megszületik, világra jön, a család becsületesen dolgozik, gazdálkodik, a kiírás alapján mégsem számíthat a segítségre. Reméljük, hogy ez még lazítható a jövőben. Ugyanakkor lennének a szigorításnak más útjai is, hiszen hat-nyolc gyermekes családokat is ismerünk, ahol a gyermekvállalás tulajdonképpen megélhetési forrásként szerepel. Teljesen elfogadhatatlan, hogy ők további segítséget, további állami forrásokat kaphassanak azok kárára, akik ezt talán egy picit jobban megérdemelnék.
Azt is látnunk kell, nagyon fontos az, hogy a Nemzeti Eszközkezelő konstrukcióban lévő károsult, miután papíron elvesztette az ingatlanját, milyen szintű lakbért kell hogy fizessen. Sokszor elhangzott, hogy ez egy szociálisan csökkentett mértékű lakbér lesz, amire a felhatalmazás a kormányzaté, hogy egy általunk ismeretlen képlet alapján kiszámolja. Ezt a képletet alkalomadtán nagyon szeretnénk megismerni, hiszen jó szívvel akkor lehetne egy ilyen előterjesztést támogatni, ha tudnánk, hogy mondjuk, a piaci büntetőkamatokkal sújtott 150 ezer forintos devizás törlesztőrész helyett majd a későbbiekben egy 30 vagy 40 ezer forintos, szociális alapon csökkentett lakbérrel kell ugyanannak a családnak szembesülnie. Ez nyilván érezhető különbség. Viszont a cél az lenne, hogy ez a különbség valóban érezhető, ellenőrizhető és számon kérhető legyen. Egy olyan ígéret, hogy ezt a kormány majd valamilyen ismeretlen képlet alapján kidolgozza, legalábbis aggályokra ad okot.
Fontos lenne egy távolabbi kiterjesztésben legalább a zárszó során eljutnunk odáig, hogy megállapítsuk azt az eredetileg a KDNP, a Jobbik és más szervezetek által is felvetett konstrukciónak az újragondolását, amelyet általában családi csődvédelem címszó alapján szoktunk illetni. Érdekesnek találom, hogy a KDNP ezt ellenzékből igen nagy hangon és jogosan felvetette - akkor is minden támogatásom az övék volt e tekintetben -,s most kormányon viszont a családi csődvédelem kérdése mintha egy kicsit partvonalon kívülre került volna, pedig látható, hogy egy magántársaság, egy cég megcsinálhatja azt, hogy egy bizonyos beruházás után csődöt jelent, kifarol az adósságai mögül, és a mögötte álló magánszemélyek is sokszor mentesülhetnek a felelősség alól. A gazdálkodó egységek célja is az lenne, hogy a társadalom legfontosabb eleme, a családok életét segítsék meg. Látható, hogy a családok számára már nem áll rendelkezésre ilyen védőháló, egyrészt azért, mert a szociális háló is leépült, másrészt azért, mert az anyagi források hiánya miatt sajnálatos módon az állam nem képes úgy dotálni a családokat, mint ahogy azt azok megérdemelnék.
Ezért lenne fontos egy olyan családi csődvédelmi modell bevezetése, ami Németország mellett számos más nyugat-európai országban is tapasztalható. Tehát ha a kirendelt csődbiztos pénzügyi segítségét, jogi tanácsadását és a bankokkal való közvetítői segítségét igénybe véve a család együttműködést mutat, akkor a sok esetben indokolatlanul felhalmozott tartozásának egy részétől egy ötéves intervallumot követően megszabadulhasson. Ez egy olyan elvárás lenne, ami mindenki számára jó. Érdekes módon még a bankok számára sem lenne rossz, hiszen az átalakított életvezetésű családok mint fizetőképes és a későbbiekben a társadalom számára hasznos családmagok sokkal több hasznot tudnának produkálni mind a társadalom, mind a gazdasági élet számára, és nem a segélyezettek táborát gyarapítanák.
Végül pedig nagyon fontos kifejeznem azt, hogy az egész devizahiteles kérdés számára egyetlen végső megoldást ismerünk, ez pedig a hitelek felvételkori árfolyamon történő forintosítása, amely az egyetlen módja annak, hogy a kereskedelmi bankok által okozott összes kártételtől megszabadítsuk a hitelkárosultakat, és azokra hárítsuk ezeket a károkat, akik okozták őket, ezek pedig a kereskedelmi bankok azon szakaszai és azon tagjai, akik folytatólagosan visszaéltek Magyarországon a magyar emberek, a velük szerződést kötők bizalmával.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)
(0.30)
