DR. SCHIFFER ANDRÁS
DR. SCHIFFER ANDRÁS
DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr, köszönöm a figyelmet. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Babák Képviselő Úr! A tizenharmadik alkotmánymódosítás van előttünk másfél év alatt, azt gondolom, ez egy igen tekintélyes teljesítmény.
Hogy miért és mennyiben nem igaz az, amit Gulyás képviselőtársam az imént mondott, hogy ez csak egy technikai módosítás lenne, arra elég egyszerű megfejtés van: akkor, amikor önök az alaptörvényt elfogadták, pontosan lehetett látni, hogy milyen személyzeti lépésekre lehet szükség. Nem tartották akkor, illetve az elmúlt hónapokban fontosnak ezt az alkotmánymódosítást. Jelzem, feltétlen jogtechnikai szükségszerűség nincs is mögötte, hiszen elég lenne kimondani azt, hogy a Legfelsőbb Bíróságnak jogutódja a Kúria, és különösebb bűvészkedés nélkül a Kúria elnökét január 1-jétől Baka Andrásnak hívnák. Úgyhogy lássunk világosan: a tizenharmadik alkotmánymódosítás egyben a sokadik személyre szabott törvényalkotási produktum. Ez a lex Baka, aminek egyetlenegy célja van, hogy a bírói fórum első emberét ne Baka Andrásnak hívják január 1-je után.
Érdemes visszatekinteni arra, hogy egyáltalán Baka András hogyan került a Legfelsőbb Bíróság élére. Baka András, amikor először Sólyom László jelölte a parlamentnek, akkor történetesen elsősorban az akkori kormányoldal, a szocialisták és a szabad demokraták fúrták meg, gyanúsították meg mindenféle pártelfogultsággal; önök megszavazták, alkalmasnak találták; majd a második körben végre az akkori Országgyűlés kétharmada megválasztotta Baka Andrást a Legfelsőbb Bíróság elnökének. (Dr. Rétvári Bence: A harmadik volt!) Bocsánat, a harmadik, mert közben Havasiné Orbán Máriát is kétszer leszavazta az akkori Országgyűlés. Egy szó, mint száz, önök több alkalommal, nem is olyan régen Baka Andrást alkalmasnak találták ennek a pozíciónak a betöltésére.
Az, hogy léteznek független intézmények egy alkotmányos demokráciában, és a független intézmények élén álló személyeket egy mégoly nagy parlamenti többség sem cserélgetheti kénye-kedve szerint, ennek van egy fontos garanciális, ha úgy tetszik, az egész rendet biztosító funkciója. Az, hogy önök úgy gondolják, a kétharmad birtokában bármit meg lehet tenni, ez további lépés abba az irányba, hogy gyakorlatilag nincsenek ellensúlyok ebben a rendszerben. Bármilyen hatalmi ágról van szó, bármilyen hatalmi ellensúlyról van szó, mindenkinek számolnia kell azzal, hogy elérheti a végzete; ha valamilyen lépése, valamilyen nyilatkozata nem tetszik a kétharmados többségnek, akkor önök egy laza alkotmánymódosítással, ha kell, útilaput kötnek a talpára. Erről szól ez a röpke kis technikai alkotmánymódosítás, és ez ennyiben valóban nemcsak Baka Andrásról szól, hiszen ez megint egy újabb világos üzenet, hogy mindenki tartsa magát ahhoz, amit a kétharmados többség tőle megkíván.
Szeretném nem először és feltehetően nem utoljára felhívni a figyelmüket arra, hogy egy jogállam, egy alkotmányos demokrácia pontosan arról szól, hogy egy mégoly nagy parlamenti többség hatalma sem lehet korlátlan, a parlament hatalma sem lehet korlátlan. Önök, amit megcsinálnak, ez természetesen az írott jog alapján jogszerű, csak éppen egy jogállam akkor működik, ha vannak bizonyos íratlan játékszabályok, és ilyen íratlan játékszabály az is, hogy nem lehet az alkotmányt aszerint rángatni, hogy a mindenkori parlamenti többség, a kétharmados többség melyik független közjogi méltóságot akarja éppen megrendszabályozni, vagy éppen hogyan kívánja a teljes közjogi szerkezetet a pillanatnyi politikai érdekei alapján átalakítani.
Ez a törvényjavaslat szégyenletes, egy olyan közjogi méltóság elmozdítására irányul, aki bizonyította a pártatlan, független működését az elmúlt években, és akit igazán nem lehet azzal vádolni, hogy egyébként akár csak bármelyik ellenzéki párthoz húzna. Önök egy olyan közjogi méltóság eltávolítását készítik most elő, aki nagyon világos programmal lépett a Legfelsőbb Bíróság elnöki székébe. Azok a célok, amelyeket Baka András kitűzött maga elé, sok tekintetben egyébként összecsengtek azzal, amit tavaly az első igazságszolgáltatási csomag vitájában Répássy államtitkár úr elmondott. Egyetlen bűne volt Baka Andrásnak: szembeszállt azzal az ámokfutással, amit itt önök az alkotmányozás során az igazságszolgáltatással műveltek.
Igen, Baka András kiállt a bírói szervezet független működése mellett, kiállt a bírói szervezet szakszerű működésének a biztosítékai mellett, tiltakozott azért, hogy a teljesen értelmetlen 62 éves korhatárt önök az alkotmányban rögzítették, és ezzel veszélyeztetik a bíróságok normális működését. Ez a bűne Baka Andrásnak, ezért készülnek önök az ő eltávolítására.
Köszönöm. (Taps az LMP és az MSZP soraiban.)
