HEGEDŰS LORÁNTNÉ
HEGEDŰS LORÁNTNÉ
HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Először is szeretném köszönteni azon közgyűlési elnököket, akik végre megtisztelik a záróvitát, ha nem is tették ezt az általános vitában, illetve a részletes vitában, tucatszám vannak bent most jelenleg ilyenek közülük.
Azért, hogy a Házszabálynak megfeleljek, szemben sok előttem felszólalóval, szeretném elmondani, hogy a 2., 4., 3., 37., illetve 39. ajánlási pontokhoz szeretnék hozzászólni. Azért is ragaszkodnék a Házszabály szerinti hozzászóláshoz, elnök úr, mert egyébként az egész zárószavazás előtti egységes javaslat, illetve maguk a zárószavazásra benyújtott módosító indítványok nagy része is sajnos nem felel meg a Házszabálynak, nemcsak a jogalkotási elveknek, szabályoknak, törvényeknek nem felelnek meg, hanem, úgy gondolom, egyetlen szalonképes politikai ízlésnek sem felel meg az, ahogyan ez be lett ide nyújtva.
Először a 2. ajánlási pontról szeretnék röviden szólni. Egyrészt kimaradt belőle az a fél mondat, hogy a megyei önkormányzat és az állam által kötött szerződés, kötött megállapodás, pontosabban így, és már csak annyi maradt benne, hogy a (4) bekezdés szerinti megállapodás. Nyilvánvalóan arról van szó, hogy itt kozmetikázni igyekeznek a tisztelt kormánypárti képviselők, illetve maga a kormány azt a nonszensz, és tudjuk, törvénysértő állapotot, amely a jelenleg még hatályos alkotmány és az Ötv. számtalan pontját lábbal tiporja, és ezzel megvalósítja, mondjuk ki, a hűtlen kezelés és a hivatali visszaélés bűncselekményét.
(19.20)
De mondom, csak kozmetikázásról lehet szó, hiszen maga a cselekmény elkövetésre került, és hiába kerül bele akármilyen módon ebbe a megyei vagyonelkobzásról szóló törvénybe ez a kis szépítés, attól még ezek a bizonyos szerződések igenis alá lettek írva, igenis a bűncselekmény - értelmezésünk szerint - megtörtént, bekövetkezett.
A 4. pontban az európai uniós pénzből megvalósított beruházások sorsát próbálják rendezni. Kis szépséghiba, hogy az Európai Unió felé, amelyet önök úgy sztárolnak egyébként, azt az ötéves fenntartási és megvalósítási időszakot vállalta mindenki, aki európai uniós pénzből óhajt megvalósítani beruházást, hogy nincs tulajdonváltás ez alatt az időszak alatt. Na most, hogyha a 3. ajánlási pont szerinti módosító indítványt önök nem akarják megszavazni, és ezzel a 4. ponttal összefüggésben vizsgáljuk ezt a kérdést, akkor nyugodtan kimondhatjuk, hogy vegytisztán, egyértelműen bizonyított előttünk az, hogy igenis itt nemcsak egyszeri, hanem többszöri tulajdonváltással számol a kormányzat.
A 3. pontban az elidegenítés kérdését próbálja rendezni a javaslat benyújtója, és a valódi szándék valóban kiderül abból a név szerinti szavazásból már, amit a két héttel ezelőtti ülésünkön bonyolított a Ház. És hát arra a kérdésre, ami itt a korábbi felszólalótól, Kovács Zoltántól elhangzott, hogy nem lesz, aki megvegye ezeket az intézményeket, ezért nem is kell ettől félni, azért mondanám, hogy akkor tessék már megmondani nekem, miért vannak ezek a szabályozott ingatlanbefektetési társaságok. Hát nem azért, hogy csomagban lehessen eladni, ahogy Gaudi képviselőtársam is említette, mondjuk, a Borsod megyei portfóliót vagy a Szabolcs megyei portfóliót és így tovább? Dehogyisnem! És azt állítom - azt állítom -,s hogy nemhogy nincs, aki megvegye, igenis már megvannak. Maguk is nagyon jól tudják, hogy hogyan mennek Magyarországon az ingatlanbefektetések. Először van a vevő, és utána játsszák le ezt az egész színjátékot, amit úgy hívunk, hogy ingatlanbefektetés, ingatlanértékesítés. Legtöbbször már réges-régen egy lezongorázott, eleve megkoreografált játékról van szó, és mi itt csak statisztaszerepet kapunk benne legföljebb.
Végeredményben szeretnék még a 39. pontra térni, ez a 75. §-t is tartalmazza. Itt az előbb két képviselőtársam is - Kovács Tibor, illetve Scheiring Gábor is - értelmezésem szerint rosszul idézte ezt. Most szeretném önöknek ezt pontosan idézni. Az Országgyűlés jóváhagyja, hogy az államháztartásért felelős miniszter a magyar állam nevében kötelezettséget vállaljon - nem az MFB, hanem - a Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank, a továbbiakban a Világbank 2011. évi 613. számú határozatában szereplő közel 274 millió dollár összegnek megfelelő alaptőke-emelésére. Tetszik érteni? Ezt nem múlt csütörtökön, tehát akkor, amikor bejelentette a kormány, hogy az IMF-hez visszakuncsorog, hanem azt megelőző egy héttel nyújtotta be a kormányzat, hogy az IMF ikerintézményében, ikerszervezetében, a Világbankban tőkeemelést hajt végre. Tehát ez 2011. XI. hó 10-én történt, pontosan egy héttel azelőtt, hogy az IMF-hez fordult volna a Magyar Országgyűlés.
Továbbfolytatom az idézetet: az Országgyűlés jóváhagyja a Világbank felé Magyarország által a korábbi években nemzetközi valutában vállalt kötelezettségek USA-dollár összegre történő átalakítását, amely a magyar állam számára - ilyen, olyan s a többi - fizetési kötelezettséget eredményez. Ez a magyar kormányzat, ez az Orbán-kormány valódi arca a településpolitikát illetőleg. Egyrészt elkobozzuk a megyék vagyonát, másrészt pedig talán ebből a pénzből - nem tudom - föltőkésítjük a Világbankot. Erre tessenek nekem válaszolni, ez hogyan kerül bele ebbe a törvénybe!?
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)
