DR. NYIKOS LÁSZLÓ
DR. NYIKOS LÁSZLÓ
DR. NYIKOS LÁSZLÓ (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Valóban, képviselői minőségemben szeretnék mondani néhány gondolatot. Nagy érdeklődéssel hallgattam Mandur László képviselőtársam szigorú, alapos és szakszerű kritikáját, s eszembe jutott Thomas Mann “József és testvérei” című korszakos művének az első mondata, hogy “Mélységes mély a múltnak kútja” - már fáradt vagyok, nehezebben idéztem; mélységes mély a múltnak kútja. Szóval valóban, ez a kritika, amit itt hallottunk, szakmailag jogos, azonban hadd emlékeztessem Mandur képviselőtársamat arra, azt hiszem, hogy ’96-os a Magyar Rádióról és Televízióról szóló törvény (Mandur László: 1995-ös és 1994-es.), amit fölváltott a médiatörvény. Az ORTT, ennek a Médiatanácsnak a jogelődje, valamint a Műsorszolgáltatási Alap ennek a bizonyos vagyonalapnak a jogelődje, ezeknek a költségvetésére anno ugyanezeket a kritikákat el lehetett mondani, nem tudom, hogy elmondta-e valaki, nem kísértem figyelemmel minden év költségvetési vitájában.
Tehát nagyon régi restanciája ennek a Háznak az, hogy nem tudott csinálni 20 év alatt egy tisztességes közpénzügyi törvényt, egy tisztességes államszámviteli törvényt, ami volt Magyarországnak 1897-től 1950-ig, ahol leírták azt eleink tisztán és világosan, világos magyar nyelven, hogy egy tisztességes költségvetést hogyan kell elkészíteni, kinek, mikor, miről és hogyan kell ezt összeállítani. Nincs ilyen törvényünk, a mai napig sincs a kezünkben, hogy milyen részletességgel kell egy költségvetést elkészíteni, akár ennek a hatóságnak a költségvetéséről legyen szó, akár az ország költségvetéséről legyen szó.
Igaza van képviselőtársamnak és másoknak is, elmondtam a bizottsági ülésen is, itt van a kezemben a Magyarország költségvetéséről szóló jövő évi törvényjavaslat, és Magyarország a hangsúlyos szó ebben a címben. És most miről tárgyalunk? Most a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság költségvetéséről tárgyalunk külön. Ez a hatóság nem része Magyarországnak? Vagy akkor hogy van ez? Miért nem ebben szerepel ennek a hatóságnak a költségvetése? Ha ebben nem szerepel, akkor ez egy külön, annyira autonóm hatóság, hogy már nem is része Magyarországnak, hanem valami külön entitás Magyarországon kívül.
Tehát az egység és teljesség költségvetési elve nem érvényesül most sem, és nem érvényesült korábban sem. Nekem nem szokásom fölhánytorgatni az elmúlt 8 évet, nemigen hallottak tőlem ilyen kifejezést az elmúlt másfél esztendőben, de most ennek apropóján azért elmondom, hogy azért illett volna egy olyan tisztességes közpénzügyi törvényt készíteni ’96-tól napjainkig, amiben ezek a szabályok világosan le vannak írva, hogy mit kell tartalmaznia egy költségvetésnek. Önnek igaza van teljes mértékben, nem részletes, nincsenek benne magyarázatok, nincs odaírva, ahogy egy német költségvetésben a remarks, a megjegyzés, ugyanígy itt is jó lenne, ha itt lenne, de nincs itt, és akkor persze könnyebb volna kérdezni is, ha ezek a részletek benne volnának a költségvetésben.
Kérem szépen, hogy mennyire összefüggnek a dolgok, arra egy példát hadd mondjak! Itt elhangzott jogos kritikaként, megint csak azt mondom, az, hogy itt hatalmas összeg szerepel az egységes költségvetés kiadási oldalán, ami nincs részletezve, és hogy akkor össze van kötve Magyarország költségvetésével, az Országgyűlés fejezet X. címében 64,8 milliárd forintos kiadási összeg szerepel. Tehát ez összeköti a központi költségvetést a média-költségvetéssel, és fogalmunk sincs - most mondom ezt mint jobbikos képviselő, vagy mondja ön, mint MSZP-s képviselő -,s fogalmunk sincs, hogy emögött mi van, ez sajnos igaz.
A részletesség hiányzik ebből a költségvetési előterjesztésből, de megint csak azt tudom mondani, hogy nem tudom kárhoztatni azokat a kollegákat, a Médiatanácsnak azokat a munkatársait - itt ülnek velem szemben -,s akik ezt készítették, mert nincsenek ilyen előírások számukra sem, hogy milyen részletességgel kell ezeket előkészíteni. Ez a “Magyarország költségvetése” nevezetű előterjesztés nagyon sok olyan példát tartalmaz, amikor hasonlóan hatalmas tételek nincsenek kibontva. Tisztelettel jelentem, ez korábban is így volt, ez nem 2011-es kuriózum, és ez nincs jól, de nem volt jól ezelőtt 5-10 évvel sem. Én most megint nem akarok visszafelé mutogatni, szeretnék előre tekinteni, de azt lássuk be, hogy ez egy örökség, és az, hogy most megint nem lesz közpénzügyi törvényünk, mert visszavonta a kormány. Még azzal kecsegtettek itt minket tavasszal, speciel Navracsics miniszterelnök-helyettes úrnak az ideterjesztett programja, hogy a közpénzügyi törvényt júniusban már tárgyalhatja a parlament, mármint hogy a mögöttünk levő júniusban, ennek most már se híre, se hamva. Most van olyan reményünk, hogy az államháztartási törvényt korszerűsítik, és talán majd az államháztartási törvénybe belekerülnek ezek az instrukciók vagy szabályok, hogy tudniillik milyen részletességgel és mennyire áttekinthetően kell elkészíteni az ország költségvetését, inkluzíve a Médiatanács költségvetése.
Én azt remélem, hogy utoljára vagyok olyan helyzetben - és ha nem én, akkor a költségvetési bizottság mindenkori referense vagy elnöke, vagy aki illetékes lenne ezt előterjeszteni -,s tehát utoljára vagyunk olyan helyzetben, hogy a bizottság hozza ide ezt a tervezetet, mert teljesen fura helyzet van, hogy egy parlamenti bizottság terjeszti a parlament elé azt a költségvetést, amit a bizottságnak opponálnia kellene, vagy véleményeznie, vagy korrigálnia, nem magának előterjesztenie.
Kérem szépen, a számvevőszéki és költségvetési bizottságnak nincs olyan szakapparátusa, amelyik képes lenne ezeket a joggal hiányolt részleteket kimunkálni. De nem kárhoztatom - még egyszer mondom - a Médiatanács munkatársait sem, mert ők meg csinálják azt, amit számukra a jogszabályok vagy a körlevelek, vagy az eddigi rutin, meg az eddigi tapasztalatok diktálnak. Tehát itt valahol nagyon messze vannak a gyökerek, és sajnos ezeket a hiányosságokat most mindannyian viseljük.
Én tehát azt remélem, hogy ezek a költségvetési elvek, amelyek sérülnek, az új államháztartási törvénynek köszönhetően a helyükre kerülnek. Nagyon kérek is mindenkit, én láttam néhány biztató reflexiót, Menczer Erzsébet hozzászólásában is, a kulturális bizottság vitájában is láttam néhány figyelmet keltő megjegyzést, és talán van arra esély vagy lehetőség, hogy a kormány magáénak fogja tekinteni ezt a kérdéskört. Most itt ül az államtitkár úr, de gondolom, hogy nem e miatt a napirend miatt van itt, hanem mert itt kell valakinek képviselnie a kormányt a Házszabály szerint, neki is tisztelettel ajánlom, hogy szíveskedjék odafigyelni, és építsék be ezt a blokkot Magyarország költségvetésébe, mert oda való; ez az egyik oldala az éremnek.
(23.20)
A másik oldala az, amiről kevesebb szó esett, hogy ugyanezt lehetne elmondani ennek az ellenőrzéséről. Tehát amikor ezt a pénzt elkötik - mert elköltik, mert bevétel és kiadás ugyanannyira van kalibrálva -,s közpénzekről van szó, tehát ezeket a közpénzeket független pénzügyi ellenőrzés alá kell vetni. Ez sincs megoldva, tisztelettel jelentem, mert a Számvevőszékről szóló új törvény - ami rossz törvény, többször elmondtam, nem akarok erre kitérni - ezzel nem foglalkozik, leszűkíti az Számvevőszék ellenőrzési hatáskörét az államháztartásra, miközben ez a médiahatósági költségvetés nem része az államháztartásnak. Ez része a kormányzati szférának, de nem része az államháztartásnak. A senki földjére lökte a törvényalkotó ezt a területet.
A Számvevőszék azt mondja, hogy kérem, nekem ehhez semmi közöm, a törvényben ilyesmiről szó sincs. A kormány is azt mondja, hogy én ezzel nem foglalkozom, kérem tisztelettel, mert ezt a parlamenti bizottság terjeszti a parlament elé. Egy teljesen abszurd helyzet van, miközben hatalmas pénzeknek a szabályos, törvényes és értelmes, hatékony elköltéséről nem tudunk tudomást szerezni.
Ezért tehát azt javasoltam, indítványt is benyújtottam, és most is mondom, és még fogom is a lehetőségeimet kihasználni ez ügyben, hogy legyen az Állami Számvevőszék az erre jogosult független pénzügyi ellenőrző szerv, amelyik majd megállapítja ennek az igen tekintélyes összegnek a pénzügyi beszámolójáról, hogy az hű és valós képet fest-e a pénzügyi helyzetről, és stimmelnek-e az elszámolások, ahogy ezt a szakma mondja.
Hozzuk ilyen helyzetbe, mert jelenleg az a helyzet, hogy a jogalkotó, a törvényalkotó, vagyis a parlament nem gondoskodott arról, hogy milyen független ellenőrzés kövesse a Médiatanács, a médiahatóság gazdálkodását. Megint csak azt mondom, hogy tisztelem azokat a kollégákat, akik legalább a szakmai tisztességük alapján megbíznak magánkönyvvizsgálókat, jóllehet, nem írja elő a törvény számukra, hogy bízzanak meg, de megbízzák, mert érzik, hogy valakinek meg kellene nézni ezeket a számokat.
Két magánkönyvvizsgáló is foglalkozik ezzel a tradíciók szerint, de nem ez a megoldás. Azért van az Állami Számvevőszék, hogy a közpénzeket a parlament számára és az adófizetők számára nyilvánosan, áttekinthetően ellenőrizze. A magánkönyvvizsgáló nem a parlamentnek jelent, hanem a megbízójának jelent, a Médiatanácsnak. Ez tulajdonképpen olyan helyzet, hogy önmagát ellenőrzi úgymond jobb híján a Médiatanács, mert megbíz egy könyvvizsgálót, díjat kap érte a könyvvizsgáló, és neki jelent. Nem is szerzünk tudomást, hacsak én külön be nem kérem. Be szoktam kérni magánszorgalomból a magánkönyvvizsgálók jelentését, mert egyébként nem is látná az ember.
Tehát ilyen problémák vannak, tisztelt elnök úr, és azért örülök ennek, hogy itt mások ilyen problémákat szóba hoztak, mert ezek a kritikai észrevételek jogosak. Azt gondolom, most itt lenne az alkalom, az államháztartási törvény hamarosan a parlament elé kerül, itt lenne az alkalom arra, hogy ennek az egész médiaterületnek a költségvetését integrálja a Ház az államháztartásba; vagy ha az államháztartásba nem is, bízza a kormány gondjaira. És úgy, ahogy ezt Mandur képviselőtársam említette, azt az illogikus helyzetet is számoljuk föl, ami abból fakad, hogy ilyen alapon lehetne még tíz kis költségvetést csinálni vagy tizenötöt is, mint ahogy volt is valamikor, az állami pénzalapok költségvetése külön-külön került ide. Most már azok bekerültek a központi költségvetésbe. Ezt is oda kellene tenni, és akkor nem én lennék itt kénytelen részben pironkodni a kritikai észrevételek miatt, közben pedig zavarban lenni, mert őszintén bevallom, hogy nem tudok ezekre a kérdésekre válaszolni, de nem is hiszem, hogy nekem lenne a tisztségem, hanem a mindenkori a pénzügyi kormányzatnak.
Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik és az LMP soraiban.)
