NOVÁK ELŐD
NOVÁK ELŐD
NOVÁK ELŐD (Jobbik): Köszönöm az ismételt szót, elnök úr. Ahogy a kisebbségi vélemény ismertetésekor jeleztem, komoly gondokat okoz az az 5 milliárd forintos zárolás, amelyet az első negyedévben eszközöltek. Hogy pontosan milyen hitelfelvételhez is vezetett ez, azt a Napi Gazdaság egy cikkéből tudtuk meg, miután a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap honlapján jelenleg semmilyen adat nem érhető el a közbeszerzéseiről, egyéb beszerzéseiről és szerződéseiről.
E szerint tehát a közmédiumokat tömörítő MTVA gazdálkodását veszélyezteti az idei költségvetést érintő 5 milliárd forintos zárolás, ezért sürgősen hitelre szorul, amit már decembertől igénybe venne. Az MTVA 4 milliárd forintos, egyéves futamidejű, rövid lejáratú forgóeszközhitel felvételére írt ki közbeszerzési eljárást, derül ki az alap közbeszerzési felhívásából, ami az uniós közbeszerzési értesítőben jelent meg. Innen kell értesülnünk a magyar valóságról.
A sürgősséget a kormányzati megszorításokkal indokolják, eszerint haladéktalanul szükségessé vált a működéshez szükséges gazdálkodási egyensúly fenntartása érdekében ez a 4 milliárdos hitelfelvétel. Nos, komoly gondokat okoz tehát.
És ha megfogalmaztam az aggályaimat az MTVA-val szemben, akkor itt egy újabb érv, hogy egyrészt a honlapján az átláthatóság elemi igényeit sem képesek kielégíteni, másrészt valóban továbbra is fenntartásunk van az egykori szexlapfőszerkesztő, Szalai Annamária által kinevezett, a közmédiumok és az MTI több tízmilliárdos költségvetése felett valójában bábáskodó Böröcz Istvánnal szemben. Nem azért, mert III/III-as besúgó lenne - ezt ugye nem szabad állítani a jelenlegi jogi szabályozások közepette -,s hanem az az igazi fenntartásunk, amit viszont meg is fogalmazhatunk, hogy semmilyen rálátásuk nincs az ellenzéki pártoknak erre a legkomolyabb vagy az egyik legkomolyabb médiatestületre, legalábbis anyagi szempontból.
Reagálnom kell mindenképpen Menczer Erzsébet felolvasására. Gyakorlatilag a részletes indokolásából olvasott föl a javaslatnak, és azzal próbált engem vigasztalni, hogy a médiatörvény szerinti jelentős befolyásoló erővel (Menczer Erzsébet közbeszól.) rendelkező médiaszolgáltatóknak az éves reklámbevételük 2,5 százalékát kell majd befizetniük az alapba, vagy az alappal kötött megállapodás szerint a médiatörvény 136. §-a alapján magyar filmek gyártásra kell fordítaniuk. A tervek szerint az ebből származó bevétel 1 milliárd forint lesz. De ha magyar filmnek nevezzük ezeket a marslakókról szóló szappanoperát vagy bármilyen bóvli vígjátékot, vagy bármit, amivel, tudjuk jól, nem a magyar társadalom igényeit akarják kielégíteni, hanem például nemzetközi, mostanában éppenséggel európai filmfesztiválok kegyeit keresik, akkor ezzel igenis nem elégszünk meg.
Ezért nyújtottuk be azt a javaslatot az állami költségvetéshez is már, hiszen elfogadhatatlan az, hogy gyakorlatilag egy darab tételben lerendezi Magyarország költségvetése a teljes közmédiát, illetve médiaszabályozást. Ez a törvényben előírt 64,8 milliárd forintos minimális kötelező összeget jelenti. Mi a korábbi években legalább a Magyar Rádió zenekarára láthattuk a költségvetésben, hogy ott van egy kötelezően előírt 1 milliárd forintos összeg. Ezt már a korábbi vitákban is elmondtam, és ennek folyománya is talán, hogy L. Simon László be is nyújtott erre egy javaslatot. Mi is benyújtottunk. Amit mi nagyon fontosnak tartunk, az pontosan a történelmi filmek támogatása. Nem csak magyar filmek, mi történelmi filmeket szeretnénk, amik bemutatják akár a pozsonyi csata, a Rongyos Gárda, és egyéb olyan elhallgatott, dicső múltbeli eseményeket, amelyekről sajnos a történelemkönyvekben sem lehet olvasni, és amelyeknek a fikciós feldolgozása, mert elsődlegesen ez hiányzik megítélésünk szerint a műsorstruktúra átalakítása során is, tehát erre a területre lehetne mindenképpen fókuszálni.
A módosító javaslatra nem kívánok több szót vesztegetni, viszont amiről mindenképp kell beszélnem, az az, amit ma is leszavaztak önök: a napirendrevételét annak, amit már többször kifogásoltam itt, plenáris ülésen is, hogy nem lehet beszélni érdemben például a hírközlési hatóság működéséről.
(23.40)
Hiszen az éves beszámolóit, sem a 2010. évit, de még a 2009. évit sem tárgyalta meg az Országgyűlés, a 2009. évit is még csak a kulturális bizottság, ahol megválasztottak kisebbségi előadónak is, de nem adhatom elő ezzel kapcsolatos részletes fenntartásaimat, aggályaimat, hiszen nem tűzi napirendre az Országgyűlés. A korábbi ciklusokban a jogelődjének, az ORTT-nek a beszámolóit minden évben megtárgyalta az Országgyűlés, itt, az új rendszerben valahogyan erre nincs idő, pedig azért nagyon jól látta a kormányoldal is, hogy ez egy rendkívül fontos terület, ez volt az első, amihez hozzányúlt, nem foglalkozott itt oktatáspolitikával, egészségügyi politikával, semmivel; ami itt fontos volt, az a média megszállása, utána mertek hozzányúlni bármilyen más kényes területhez.
A médiát tehát megszállták, de azt, hogy ellenőrizzük, arról már nem eshet szó az Országgyűlésben, még úgy sem, hogyha csak a fideszes tagokból álló Médiatanács éves beszámolóját szeretnénk megtárgyalni, amit a törvény ugyan előír, beszámolási kötelezettséggel tartozik, tárgysorozatba, úgymond leltárba van véve, de úgy néz ki, sosem fog itt napirendre kerülni, még egy késő éjszakai órában sem, legalábbis ma ezt is leszavazták, hogy akár késő éjszakai órában ezt megtárgyaljuk, pedig valóban nagyon sok fenntartásunk van a Médiatanács működésével kapcsolatban is. Tehát, ha itt tízmilliárd forintokról beszélünk, akkor szerintem beszélni kellene arról, hogy megérdemel-e költségvetési támogatást egy olyan szervezet, amely törvénytelenségek mellett asszisztál, miközben az lenne a feladata, hogy például ugye a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményét biztosítsák.
Hadd idézzem a Médiatanács statisztikáit, mielőtt még azzal vádolnának, hogy valami elfogult, saját sajtóosztályunk kimutatásait nézzük. Ha ebben megnézzük nemcsak egy hét kiragadott eredményeit, amivel olcsó politológiai intézetek szoktak operálni, hanem nézzünk egy kumulált statisztikát, az ez évi legfrissebbet, ami október 30-ával bezárólag az idei összesítést mutatja. Itt azt látjuk, hogy ha például nézem a beszédidő megoszlását, akkor egy 5 százalékos párt szintjét, sőt, egész konkrétan 4,8 százalékot mutat a Jobbik megjelenése, ha 100 százaléknak vesszük tehát a politikusok beszédidejét, ami elfogadhatatlan. Most nemcsak azért, mert itt jelenleg is az Országgyűlésben több a jobbikos képviselő, mint az összes többi párt padsorában együttvéve, bár mondjuk, az LMP már nincsen jelen, és a kormánypártokból is csak öten, de nemcsak erről van szó. Ha megnézzük akár az időközi választások eredményeit, akár konkrétan a tavalyi országgyűlési választás eredményeit, akkor azt lehet látni, hogy minket nem az LMP-vel kellene egy szinten kezelni a médiában, hanem sokkal inkább legalább is az MSZP-vel. Tehát miközben itt Mandur László sajnálatának adott hangot, hogy nincs beleszólásuk a média működésébe vagy az ellenőrzésébe, aközben azt látjuk, hogy míg a Jobbik 4,8 százalékon szerepelt, addig az MSZP 19 százalékon. Vagy maradjunk a beszédidőnél, ezt szívesebben említem, bár a kiragadott részletek sem mindegy, mit vágnak be nyilván, mondjuk, a Jobbiktól, de az végképp elfogadhatatlan, hogyha csak az említések számát statisztikailag nézzük, hiszen amikor minket szidnak, márpedig a médiában ez egy elég gyakori dolog, azt azért mégsem szívesen tudom be annak, hogy mi is megjelenhetünk a médiában.
Tehát azt látjuk, hogy ezek a statisztikai adatok súlyos törvénytelenségről adnak számot, ráadásul érdekes, és az imént fedeztem fel, hogy már a Demokratikus Koalíció is megjelent a parlamenti ellenzék kimutatásában, ami teljességgel elfogadhatatlan, hiszen parlamenti pártnak nevezhetnénk ezek után mondjuk Szili Katalin egyszemélyes pártját és sok minden más hasonlót, de látható, itt a baloldali pártoknak nem kell rettegniük, még akkor sem, ha látszólag nincsenek benne a médiát ellenőrző legfontosabb testületekben.
Tehát azt kell mondanunk, valódi beleszólásunk nincsen, és ahol lehetőségünk van ezt vizsgálni, például az Országgyűlés sajtóbizottságában is, ott is szőnyeg alá söprik a problémákat, bár ott felvethetjük, ellentétben az Országgyűlés plenáris ülésén, ahol nem kerülhet napirendre, de ott is bizony retorziókkal számolhatunk. Van az Országgyűlés sajtóbizottságának egy ellenőrző albizottsága, amely pontosan a rá vonatkozó törvények végrehajtását, társadalmi, gazdasági hatásait hivatott ellenőrizni, és amíg én lehettem ennek az albizottságnak az elnöke, addig bizony foglalkoztunk a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményének durva megsértésével Magyarországon, különösen azok után, miután az obstrukciót folytató kormánypárti képviselőket végre sikerült lemondatni. Ekkor az ellenzéki képviselőkkel egyhangú határozatban nem nagyon volt mit vitatni, ugye, ha még a csak fideszes tagokból álló Médiatanács statisztikái azt mutatják, hogy durván sérül, bármilyen statisztikai adatot nézve, a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelménye. Megállapítottuk, hogy sérül, és ilyenkor mi mást tehet egy albizottság? Szorgalmaztuk, hogy valamit tegyen az Országgyűlés annak érdekében, hogy ez a törvénysértés megszűnjön.
Következménye természetesen azért volt ennek a kellemetlen ügynek a feszegetésének, méghozzá az, hogy engem leváltottak a bizottság éléről. Persze, lehet, hogy ehhez az is hozzájárult, hogy Alföldi Róbert munkásságát is szorgalmazni kívántam a kulturális bizottság hatáskörébe tartozó előadó-művészeti törvény végrehajtásának, társadalmi, gazdasági hatásainak figyelemmel kísérése keretében, ami szintén feladatom volt, de azért mégiscsak abszurd az, hogy Magyarországon annyi következménye van, ha feszegetjük a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményét, hogy aki ezt feszegeti, azt megrovásban részesítjük, vagy akár eltávolítjuk a pozíciójából. Most nem tudom, a Médiatanács is ettől tart-e, hogy ha ezt a kérdést feszegetnék, akkor esetleg leváltanák adott esetben őket vagy megorrolnának rájuk, mindenesetre azt látjuk, nem igazán tesznek semmit, sőt, itt kormányzati szinten szintén számos próbálkozás volt ennek a törvényi előírásnak az eltörlése érdekében, míg a mi sorozatos tiltakozásunk hatására megmaradt a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelménye, elvileg még az ATV-re is, a Hír TV-re is. Erre irányuló kísérlet is volt az MSZP, sőt, még az LMP támogatásával is, azonban ez a törvényi kötelezettség jelenleg áll. Márpedig ha áll, ha még költségvetésről beszélünk is, ki kell mondani, hogy igen, nem érdemel meg addig semmilyen állami támogatást, amíg nem sikerül tisztázni azt, hogy miért nem hajtja végre ezeket a törvényi előírásokat.
Tehát zárásként ismét arra kérem az Országgyűlést, mi a jövő héten is fogjuk kérni a Jobbik frakciójával, hogy a Médiatanács 2010. vagy 2009. évi beszámolóját tűzze napirendre, tárgyaljuk meg, hiszen ez egy rendkívül fontos kérdés, és ha már belelátásunk nincs is, akkor legalább itt tudjunk erről beszélni. Ez egy nagyon súlyos helyzet, hogyha ennek nem vetünk gátat, a következő az lesz, ha ezen felbátorodnak, hogy legközelebb talán, mondjuk, egy másik hasonló területen a választások tisztaságát ellenőrző testületekben vagy a választási bizottságokban is csak fideszes delegáltak lesznek, ez lesz a következő lépés; aztán majd a választási beszámolókat sem fogjuk megtárgyalni. Azt gondolom, ha önöknek olyan fontos ez a demokrácia, mint ahogyan azt szokták mondani, akkor tegyenek is annak érdekében, hogy ezek a legfontosabb területek legalább valami minimális átláthatósággal rendelkezzenek.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)
