DR. GYENES GÉZA
DR. GYENES GÉZA
DR. GYENES GÉZA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. A 63., 70., 91., 94., 95., 106., 107., 108. és a többi pontokhoz szeretnék hozzászólni, illetve javaslatot tenni.
Az új területi egészségügyi tanácsok új szervezeti formájában mi fontosnak tartanánk, hogy a tanács tagjaként a területen illetékes valamennyi szakmai kamara is tag lehessen, hiszen ezekhez a szakmákhoz ők is nagyon jól értenek, és fontos, hogy részt vegyenek. Ugyanez a véleményünk a nemzeti betegfórum esetében is, ahol kapcsolattartási kötelezettséget ír elő, ugyanis mi úgy érezzük, nem jó, hogy kimaradtak az egészségügyben illetékes szakmai kamarák.
A 91-es kapcsán azt szeretnénk sérelmezni, hogy a rendeletben eredetileg a háziorvosok felmondási idejét, amit majd szerződésben kell az önkormányzatokkal kötni a praxisjogot módosító törvény kapcsán - írja elő a jogszabály -,s itt egy év szerepel. A bizottsági vitában, illetve a bizottsági módosító kapcsán végül is a hat hónapot fogadta el a bizottság. Kicsit ezt is soknak tartjuk, de a kettő közötti átmenetben elfogadható.
A praxisjoggal kapcsolatos jogszabály-módosítások között örömmel üdvözöltük a háziorvosoknak az úgynevezett kártalanításhoz való jogát. Mindenesetre érdekes volt, hogy az eredeti jogszabály, ami 2000-ben született, még az első Fidesz-kormány idején, a kártalanítási klauzula hiányzott ebből, noha a működtetési jog vagyonértékű jognak minősül, tehát az orvos magánvagyonának része volt, amit az alkotmány védeni rendelt el. Ennek ellenére ez nem volt benne, ez most mindenképpen örömteli. Legfeljebb szeretnénk jelezni, hogy nemcsak akkor okozhat egy önkormányzat kárt szabályos intézkedésével a háziorvosnak, ha átszervezi a praxist, ez is feltétlenül fontos, de abban az esetben is, hogyha az éppen akkor, a jogszabály hatálybalépését követően nyugdíjba menő orvosnál nem azt az orvost nevezi ki, akivel a nyugdíjba menő orvos megállapodik az elidegenítésben, hanem olyan orvost nevez ki, aki nem a nyugdíjba menő orvostól idegeníteni el a működtetési jogot, hanem valami más módon jut hozzá. Ugyanis ezek a háziorvosok ilyenkor feltétlenül kárt szenvednek, és ezt a kárt mélyíti az, hogyha a háziorvos, aki nyugdíjba megy, korábban pénzért vásárolta, tehát nem is alanyi jogon szerezte a működtetés jogát, hanem pénzért vásárolta, és a jogszabály által kötelezetten beleölt pénzét egyszerűen nem tudja visszakapni.
Jeleztük a jogalkotónak, de a módosítókban ezt sem fogadták el, hogy a Magyar Orvosi Kamara, amelyik 2000-től egészen 2007-ig a működtetési jogot államigazgatta, és elég nagy gyakorlatot szerzett benne, és a kollégák megelégedésére végezte ezt a tevékenységet, hogy az úgynevezett praxiskezelői jogot egy olyan szervezetnek kívánja adni a tárca vagy a jogszabályalkotó, akinek még csak területi szervezetei sincsenek, tehát egyszerűen a vele kapcsolatos ügyintézés igen bonyolult lesz budapesti központtal, és gyakorlatilag nagyobbrészt vidéki háziorvosokról lenne szó.
A másik nagyon lényeges változtatás, elismertük, és a minisztériummal a bizottsági tárgyalásokon a módosítóinkban meg tudtunk azért egyezni a tárcával, ez pedig az orvosi ügyeletet érintő 2003. évi LXXXIV. törvényben tett módosító javaslataink, amiket természetesen részben fideszes képviselő kollégáink vették át, részben pedig bizottsági, illetve minisztériumi tárcamódosítóként bejőve, de azért örülünk neki, mert olyan fontos kérdést rendezett, ami, szinte azt mondom, hogy évtizedek óta, amióta rendszerváltás van, de főképp az Unióba való belépésünket követően rendezetlen volt, és nagyon sok értelmezési probléma támadt a jogszabály kapcsán, aminek következtében igen sok orvos, illetve ügyelő szakdolgozó károsodott ügyeleti díjban, mert a kiszámítás módja nem volt semmihez sem köthető, nagyon esetlegesen, szubjektív módon történt, és a ki nem számított, illetve figyelembe nem vett, valójában önkéntes munkának minősülő munkavégzésekből ezáltal nemcsak plusz ügyeleti díj nem lett, hanem szolgálati idő sem, miután a 2003. évi LXXXIV. törvény az önkéntes munkavégzést is szolgálatiidő-képzőnek döntötte el; elnézést kérek, igen, ez volt az ügyelet.
(0.50)
Végül pedig a kamarai törvényben is születtek olyan módosítások, amiben a tárcával nem értettük meg egymást. Nevezetesen azokat a munkavállalókat szerettük volna csupán minőségbiztosítási szempontból, és nem azért, hogy díjat fizessenek, valamelyik szakmai kamarába, illetékesség szerinti szakmai kamarába felvetetni, még ha tagdíjmentesen is, akik - és itt a tárca félreértett minket - nem nappali képzésben vesznek részt. Mert ők elmondták, hogy a medikust is akkor ide akarom sorolni. A fészkes fenét! Az egészségügyben nagyon sok olyan munkavállaló van, aki már benn dolgozik az intézményben, és nem nappali, hanem esti vagy más képzésben elkezdte annak a szakterületnek az elsajátítását, hogy meglegyen az egészségügyi szakképesítése. Ennek a végén, ha nővéri vagy középkáderi szakképesítést szerez, akkor a szakdolgozói kamarába kell úgyis belépnie. Illetve mostanság az új kamarai törvény kapcsán a pszichológusok is, akik egyébként egyetemi végzettséggel kezdenek az egészségügyben dolgozni, és ott próbálják munka mellett megszerezni a szakpszichológusi képesítésüket, tehát nem nappali tagozaton tanulnak, úgy éreztük, hogy ezeknek a dolgozóknak szükségük van minőségbiztosítási szempontból szakmai, illetve etikai kontrollra. Ezért javasoltuk, hogy ezeknek a kollégáknak a szakképesítésük megszerzéséig is, de mivel már benn dolgoznak az egészségügyben, legyen egy ilyenfajta kontrollja. Ez volt a következő problémánk.
Nagyon lényeges lenne a kamarai törvénynek egy része. Mindjárt megpróbálom előbányászni, elnézést, egy kicsit problémás, de meg fogom keresni egy percen belül. (A laptopján keres.) A jogszabályban mi maximálisan üdvözöltük azt a jogszabályi határozatot és döntést, miszerint a tagsági viszony bizonyos bekezdés alapján történő felfüggesztése a jogerős bírói ítéletben vagy az etikai határozatban megállapított idő lejártát követő napon hatályát veszti. Ez azt jelenti magyarul, hogy ezeknek a kollégáknak, akik visszaléphetnek az orvosi kamarába, nem kell a kamarán belül egy államigazgatási eljáráson átesni, ami háromfokozatú. Azaz nem kell a helyi kamarájának határozatot hozni a visszavételéről, amit ő fellebbezhet, bár akit visszavesznek, nyilván nem fellebbez, de ha még ez sem tetszik neki vagy a másodfokú kamarai ítélet sem, az országos elnökség döntése sem fogadható el számára, akkor bíróságra mehet, és ott érvényesítheti jogait.
Evvel semmi bajunk nincsen, ennek a fordítottjában viszont komoly problémák vannak. Ugyanis egy etikai ítélet, ha jogerőssé válik, ha mind a két fokozat, de már lehet, hogy az első fokozat ítéletét, ami felfüggesztő ítélet egy olyan súlyú cselekedet után, amit a kolléga sem tud másképp értékelni saját maga sem, akkor már jogerős lesz ez az ítélet, tehát gyakorlatilag már végre lehet hajtani, mert hiszen a kolléga nem fellebbez.
Ebben az esetben mi szeretnénk elérni, hogy mind az etikai ítélet, vagy olyan esetben, mikor fellebbez ellene a kolléga másodfokra, és a másodfok helyben hagyja az elsőfokú felfüggesztő ítéletet, a kolléga fellebbez a bíróságra, a bíróság is jóváhagyja az etikai felfüggesztő ítéletet, ezután automatikusan a bírósági ítélet jogerőre emelkedését vagy születését követő napon, vagy ha etikai ítélet lesz jogerős, mert a bírósági szakasz elmarad, akkor szintén automatikusan, ne kelljen egy államigazgatási eljárásba helyezni megint a tagság felfüggesztését, hanem ez automatikusan következzen be. Ugyanis, ha nem ez következik be, akkor gondoljuk végig: egy etikai háromfokozatú ítélet, amikor magát a cselekményt ítéli meg az elsőfokú bizottság, utána a másodfokú bizottság, és ha a kolléga fellebbez, már a bíróság, elhúzódhat 3-4, volt már olyan eset, hogy 5 évig is elhúzódott. Ha most végre megszületik a bíróság, mondjuk, jóváhagyó ítélete, hogy fel kell függeszteni, akkor az, hogy őt kizárják a kamarából, vagy felfüggesszék, megint egy államigazgatási eljárásba tartozik, ami háromfokú, mert lehet a helyi kamara által hozott felfüggesztő határozat ellen fellebbezni az országos elnökségre, és ha az sem tetszik a kollégának, nyilván nem fog tetszeni, akkor megint bíróságra mehet.
Ezáltal mi következik be? Egy olyan ítélet, amiben igenis, példát kell statuálni, mert a kolléga olyat követett el, szétválik az etikai büntetés az egész érdemi tartalomtól, és előfordulhat, hogy 5 év után lesz végrehajtva a bírósági ítélet, miután mind a két államigazgatási, illetve egyrészt az etikai ítélkezéssel kapcsolatos fellebbezési fórumokat, illetve a tagságot felfüggesztő elsőfokú szervezeti határozatot is ugyanilyen három fokon viszi végig, tehát egyszerűen szétválik az etikai büntetés és annak a szankcionáló meg a preventív lényege. Tehát egy értelmetlen dologgá tettük.
Javasoltuk a tárcának, hogy ezt vegye figyelembe, és a második eljárás helyett automatikussá tegye az ügyintézést. Bizonyos értelemben kaptunk arra ígéretet, hogy ha pontosítjuk a módosító javaslatunkat egy kapcsolódó formájában, akkor talán ez megoldható lesz. Azt hiszem, hogy az ügynek mindenképpen használna.
Köszönöm szépen. Ennyit szerettem volna elmondani. (Taps a Jobbik soraiban.)
