VOLNER JÁNOS
VOLNER JÁNOS
VOLNER JÁNOS (Jobbik): Köszönöm szépen, tisztelt elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Egy utolsó és talán reményvesztett kísérletet teszek arra, hogy a gondolkodásukat legalább megpróbáljam befolyásolni, és eltérítsem önöket attól a szándéktól, hogy ezt az adótörvénycsomagot megszavazzák. Két dologról szeretnék mindössze beszélni, nem az egy tucat adónemről, két nagyon fontos, adófilozófiát érintő, általam szükségesnek tartott változásról. Az első a személyi jövedelemadózásra vonatkozik, a másik pedig az áruk és a szolgáltatások adóterhére.
Kérdésem, képviselőtársaim, önökhöz, elsősorban a kormányoldalon: önök szerint a Matolcsy György által vezetett Nemzetgazdasági Minisztérium megfelelő választ adott-e a magyar adórendszert érintő problémákra, kihívásokra? Abban ugyanis konszenzus van, hogy a magyar adórendszer nem megfelelően működik, nem megfelelően funkcionált az elmúlt időszakban. (Zaj.) De kérdés az, hogy a kormány vajon ezt a kihívást jól kezelte-e, ugyanis a kormány válasza, az egykulcsos adórendszer alapvetően arra adott választ, hogy a magyar gazdaság őszerinte - mármint Matolcsy úr szerint - azért van jelenleg gondban, mert a legmagasabb keresetű 15 százaléknyi munkavállaló nem keres elég pénzt, és ezért aztán őt az egykulcsos adórendszer bevezetésével többletforráshoz kell juttatni. Kérdezem én, hogy ki az, aki úgy gondolja, hogy a magyar adórendszer legnagyobb problémája az volt, hogy a legmagasabb keresetűek nem keresnek eleget. Én azt gondolom, hogy nincs, vagy talán csak egy-két képviselő van az ülésteremben olyan, aki ezt így gondolja.
A magyar gazdaságnak ugyanis teljesen nyilvánvalóan az a legnagyobb problémája, hogy nincs reálgazdasági fundamentum, nincs termelő szektor, és éppen ezért nincs gazdasági teljesítmény sem. Éppen ezért, amikor a magyar gazdaság problémáit próbáljuk kezelni, akkor teljesen nyilvánvaló, nem az a megoldás, hogy a legmagasabb jövedelmű 15 százalékon próbálunk jelentős költségvetési források felhasználásával segíteni, hanem az lenne a megoldás, hogy az egyébként hiányzó reálgazdasági fundamentumot, a termelő szektort próbáljuk megteremteni, megerősíteni. Tettünk arra itt egy javaslatot a költségvetés vitájában, illetve az adótörvények vitájában is, hogy hogyan lehetne ezt megtenni. Ha az önök által világra hozott számokból indulunk ki, és azt feltételezzük, hogy az egykulcsos adórendszernek valóban önmagában az adókedvezmények, a családi adókedvezmények nélkül éves szinten 370 milliárd forintos költsége van, mire is lehetett volna ezt a 370 milliárd forintot célszerűen felhasználni?
Képviselőtársaim! 370 milliárd forintból az összes kutatás-fejlesztésben dolgozó embert, az összes mezőgazdaságban dolgozó embert, az összes iparban és építőiparban dolgozó embert, valamint az összes idegenforgalomban és vendéglátásban dolgozó embert havonta 20 ezer forintnyi adókedvezményhez lehetett volna juttatni. Mért is lett volna erre szükség? A kutatás-fejlesztés kérdéséhez, gondolom, nem szükséges különösebb magyarázatot fűzni, manapság a XXI. század középpontjában lévő kérdés. Az ipar, az építőipar megint nem érdemel különösebb magyarázatot, hiszen teljesen nyilvánvaló mindenki számára, hogy miért kell ezeket a területeket erősíteni, ugyanígy a mezőgazdaság is. Az idegenforgalomnál arra hívom fel a figyelmüket, hogy 1100 milliárd forintnyi bevétel származott az idegenforgalomból, ennyit költöttek el külföldiek Magyarországon, ennyit vont be a magyar turizmus a hazai gazdaság vérkeringésére, ennyi külső jövedelmet sikerült a magyar gazdaságba becsatornáznunk.
Akkor, amikor az adórendszerről dönteni kell, föl kell tenni a kérdést, mikor járunk jobban: hogyha a termelő szektort, azt a szektort, azt az 1 millió 540 ezer embert a KSH adatai szerint, akik ezekben a szektorokban dolgoznak, őket juttatjuk havonta átlagosan 20 ezer forintnyi adókedvezményhez, vagy pedig odaadjuk ezt a pénzt a gazdagoknak, és aztán meglepetten tapasztalja a nemzetgazdasági miniszter úr, hogy ebből nem lett gazdasági fellendülés, nem lett ebből semmi.
A másik kérdés pedig, amiről néhány szóban szeretnék önöknek beszélni, azok az árukat és a szolgáltatásokat termelő adók. Ha képviselőtársaim most ellátogatnak az OECD weboldalára, akkor azt láthatják, hogy Magyarországon a legmagasabb az az adókulcs, amely az árukat és a szolgáltatásokat terheli az összes OECD-tagállam közül. Kérdezem én, képviselőtársaim, hogy mennyire tartják önök egészségesnek ott kormányoldalon azt, hogy ezt a legmagasabb adókulcsot további egytucatnyi új adónemmel és további adóemelésekkel tovább fogja a kormány növelni. Az ugyanis teljesen nyilvánvaló, hogy egy olyan kicsi és nyitott gazdaság esetében, mint Magyarországé, ez a rendszer nem működhet, nem működik, azért, mert egyre többen fognak átjárni a határ túloldalára bevásárolni, és elég, hogyha csak a régió legdrágább benzináraira, pontosan gázolajáraira gondolunk, ez teljesen nyilvánvalóan ahhoz fog vezetni, hogy a határon átnyúló bevásárlóturizmusnak ad szárnyakat a kormány, nem pedig a magyar gazdaság fellendülésének.
Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)
