ORBÁN VIKTOR
ORBÁN VIKTOR
ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tisztelt Képviselőtársam! Először is engedje meg, hogy megköszönjem, hogy ismét kérdéssel fordult hozzám, de sajnos azt kell mondanom minden udvariasság mellett is, hogy furcsa helyzet az, amikor a bukott diák froclizza azt, aki éppen versenyt nyert.
Mi, magyarok éppen most léptünk egy osztállyal följebb, mert hét év után először sikerült 3 százalék alá szorítanunk a költségvetési hiányt, amit vállaltunk, amikor beléptünk az Európai Unióba. Ez az elmúlt másfél év közös erőfeszítéseinek eredménye. És valóban, ön jól mondja, Magyarország az utóbbi másfél évben a pénzügyi függetlenség útjára lépett. A dolog úgy áll, hogy bár önök óriási adósságot hagytak hátra maguk után, Magyarország ma mégis megáll a saját lábán, a piacokról finanszírozza az adósságát, márpedig köztudomású, hogy ez a pénzügyi és a gazdasági függetlenség első számú feltétele. Magyarország ezen az úton halad, és mi nem is kívánunk erről letérni, egészen addig, amíg az önök által nyolc év alatt 53 százalékról 81 százalékra növesztett államadósságot le nem szorítjuk ismét az 50 százalék közelébe, illetve az alá.
Ön is tudja, hogy az adósságcsapda súlyos következményekkel jár egy nemzet életére. Egy amerikai elnök egyszer azt mondta, hogy egy nemzetet kétfajta módon lehet leigázni: karddal és adóssággal. A mostani kormány egy év alatt kimentette Magyarországot ebből a csapdából, és a szabad kéz politikájára tért át. Ennek eredményeképpen most abban a helyzetben vagyunk, hogy számunkra most már új és előnyös megállapodásokat köthetünk a világ bármely bankjával, bármely pénzintézetével és bármely pénzügyi alapjával, ami azért is jó és fontos lehetőség a számunkra, mert az európai bankrendszer bajban van, az euróválság elhúzódik, az európai gazdasági kilátások pedig egyre bizonytalanabbá válnak. Bizonytalanság ellen pedig jó eszköz a széles együttműködési rendszer kiépítése.
Arra kérem önt, hogy fontolja meg az érveimet. Köszönöm megtisztelő figyelmét. (Taps a kormánypártok soraiban.)
