DR. SCHIFFER ANDRÁS
DR. SCHIFFER ANDRÁS
DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Matolcsy Miniszter Úr! Önök, a kétharmados felhatalmazással rendelkező kormány elszalasztott egy történelmi lehetőséget, hogy az elmúlt húsz év bukott gazdaságpolitikája helyett a magyar gazdaságot új alapokra helyezze és meghaladja mindazt, amit az elmúlt húsz év kudarcait jellemezte. Önök azért kaptak kétharmadot tavaly áprilisban, azért juttatott be két új erőt a magyar nép a parlamentbe, mert a magyar embereknek valóban volt igényük egy alapvető változásra, ha úgy tetszik, egyfajta rendszerváltásra.
Tisztelt Miniszter Úr! Az, amiről ön itt beszél, gazdaságpolitika helyett én inkább nevezném egy inkoherens ámokfutásnak. Ugyanakkor az önök bukása felett nem lehet örülni. Két okból nem lehetünk kárörvendők; egyrészt azért, mert egy közös hazánk van. Annak a romjait, amit itt önök műveltek az elmúlt másfél évben, ezt nekünk kell majd 2014 után eltakarítani. (Derültség és moraj a kormánypárti padsorokban. - Zaj. - Az elnök csenget.) Másrészt nem lehetünk kárörvendők azért, mert az önök kudarca folytán most tort ül a klasszikus közgazdasági iskola, azok, akik hirdették a tanokat az elmúlt húsz évben.
Nem gondoljuk azt, hogy különösebb sikerélmény lenne, hogy Magyarország visszakullogott az IMF-hez. Az elmúlt húsz év egyrészt egy politikai katasztrófa volt azért, mert a rendszerváltás utáni politikai elit abban versenyzett, hogy saját politikai hatalmát hogyan termelheti újra, hogyan dolgozhat a saját zsebére, összedolgozva különböző gazdasági potentátokkal. Ebben közben kábították a magyar népet, a XX. század feldolgozott történelmi sérelmei mentén kettéosztva az országot.
Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt húsz év gazdaságpolitikája kudarc volt azért, mert elveszítettünk és soha vissza nem szereztük az elmúlt két évtizedben a másfél millió munkahelyet.
(13.20)
Kudarc volt az elmúlt 20 év gazdaságpolitikája, mert a kettéosztott gazdaság, amit létrehozott, önmagában termeli újra az államadósságot, és fagyasztja be a foglalkoztatási rátát.
Azt gondolom, az önök diagnózisa annyiban helyes volt, hogy valóban munkahelyeket kell teremteni, az államadósságot csökkenteni kell, és nem jó dolog a nemzetközi pénzügyi világ kényszerzubbonyában létezni. Ugyanakkor elszalasztották azt az esélyt, hogy új alapokra helyezzék a magyar nemzetgazdaságot.
Az, amit itt önök folytattak, az sem unortodox nem volt, miniszter úr, sem szabadságharc nem volt. Önök régi, lejárt receptek szerint a gazdagok zsebét tömték meg sok pénzzel akkor, amikor bevezették az egykulcsos adórendszert; a kiszolgáltatottság növelése és a lefelé tartó adóverseny árán próbálják a versenyképességet fokozni úgy, ahogyan azt a neokonzervatív gazdaságpolitikai iskolától a nyolcvanas években elleshették. Eközben etetik az udvari tőkét, esélyteremtés helyett kriminalizáció az annyit is érő nincstelenek osztályrésze. A magán-nyugdíjpénztári vagyont eltékozolták, eltőzsdézték.
A miniszterelnök úr azt állította, hogy a jóléti államok kora lejárt. Ehhez képest azt látjuk, hogy Európában egyelőre a jóléti államok vannak talpon. Idén februárban az IMF négy pontot közölt Magyarország számára, a szociális juttatások megvágását kérték - önök ezt teljesítették. Az aktív munkaerő-piaci politikák megkurtítását követelték - megtették. A közszféra bérköltségének csökkentését követelték - önök megtették. A közösségi közlekedés forrásainak megcsapolását kívánták - önök ezt is teljesítették, mindezt cinikus módon, szabadságharcos demagógiával leöntve.
Másrészt önök a bankokat megadóztatták a spekulációs tőkemozgások helyett. Ezzel elveszítették azt az esélyt, hogy magukat a pénzügyi piacokat szabályozzák újra. Nem adtak esélyt a hiteleseknek valójában, hogy kikeveredjenek az adósságcsapdából. Elutasították azokat a javaslatokat, amik a spekulatív tőkemozgások megrendszabályozására, megadóztatására, a pénzügyi rendszerek újraszabályozására vonatkoztak.
Tisztelt Miniszter Úr! A tettek beszélnek. Az államadósság elleni harcnak az a következménye, hogy jelenleg 80 százalék felett van az államadósság. Önöknek most sürgősen az lenne a dolguk, hogy hirdessenek meg végre egy gazdaságpolitikát. Ehhez új szereplő kell. Önnek, miniszter úr, távoznia kell, mert felélte a hitelét. (Taps az LMP és az MSZP padsoraiból. - Szórványos taps a Jobbik padsoraiból. - Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.)
Tisztelt Miniszter Úr! Emellett arra van szükség, hogy üljenek le a munkaadói oldallal és az öt parlamenti frakcióval…
