PÁLFFY ISTVÁN
PÁLFFY ISTVÁN
PÁLFFY ISTVÁN (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Először is lehangoló nézni, ahogy az ellenzék habzó, remegő szájszéllel ráugrik a magyar kormányra. (Felzúdulás az MSZP és a Jobbik padsoriból.) Nagyon sokszor gazdasági műveltség nélkül próbál statáriális ítéletet alkotni, de minden csoda három napig tart, ez is el fog múlni, úgyhogy én javaslom, hogy ugorjunk, mert eközben sokkal fontosabb nemzeti és nemzetpolitikai kérdések mellett mennek el önök.
Csak hármat, a legfontosabbakat: nemzeti értékeink, emlékeink (Nyakó István: Töröld meg a szád, mert habzik!) pusztulnak a határokon túl. Magyar állampolgárok szenvednek súlyos jogsérelmeket hazájukban, és pusztulnak a természeti értékek, a környezet is.
(13.50)
Vegyük sorba! Három hegyet akarnak felrobbantani és elvinni Verespatakon. A verespataki aranybánya egyenlő a korrupcióval, annak a szinonimája. Meg tudjuk-e akadályozni, hogy ne engedélyezzék a kitermelést? Meg tudjuk-e akadályozni, hogy a folyókat, a természeti környezetet ne szennyezze a verespataki aranybánya? Egészen a Dunáig ne szennyezze, ha már a Duna-stratégia keretében Magyarország és Románia egymásra van utalva. De mondhatok apróbb példákat is. Nagyváradon le akarnak rombolni egy régi acélszerkezetű hidat, műemlékvédelmi jelentőségűt. Érmihályfalva mellett egy XIX. századi téglahidat bontottak le nemrégen, ráadásul egy olyat, amely az erdélyi sóút vonalán feküdt, és bizony Bihar megyében láthatóan egy ilyen sem élvez műemléki védettséget; vagy mondhatok másik váradi példát, az Emília gőzmalmot, amit a belvárosban, védett övezetben kívánnak lebontani.
Nem állítom, hogy emögött politikai megfontolások volnának, csak egyet állítok, hogy a nemzetpolitikának a szimbolikus és közjogi nézőponton túl a mindennapi ügyekben is ott kell lennie, figyelemmel kell kiterjednie a mindennapokra is.
Aztán az is szomorú, ahogy a temetőink pusztulnak a határokon túl. Ezt a halottak napja alkalmával volt alkalmam sajnálatos módon tapasztalni. A kolozsvári házsongárdi temető a legeklatánsabb, vagy a losonci, hogy csak két fájdalmas példát mondjak. S bár jelenleg ezekben az ügyekben nincs módunk nyilvánvalóan a határon túlra terjeszkedni, a katonai temetők helyzete még úgy-ahogy istenes, mert ott kétoldalú államközi egyezmények rendezik ezeknek a karbantartását, de nem lehet a polgári temetkezés területén sem szó nélkül hagyni azt, ami a nemzeti emlékek pusztulása terén történik.
Aztán itt van a szimbolikus ügy, a marosvásárhelyi orvosegyetem ügye. A román szenátus hónapok óta módszeresen és folyamatosan akadályozza a magyar fakultás létrehozását. Itt arról volna szó, hogy az elméleti képzés után a gyakorlati oktatás is magyar nyelven folyjék a marosvásárhelyi orvosegyetemen. Pedig a román oktatási törvény ezt az intézményt a multikulturális intézmények sorába helyezi el, vagyis a törvény erejénél fogva kötelező a magyar fakultás indítása. És hiába lépnek fel a vásárhelyiek Bukarestben, Strasbourgban, Brüsszelben, nem jutnak eredményre, nincs a dolognak foganatja; itt a magyar kormánynak azonnali és hathatós segítséget kell adnia a vásárhelyieknek.
Vagy itt van a népszavazás kérdése a székelyföldi közigazgatási egység létrehozásáról. A kovásznai Nemzeti Tanács úgy döntött, hogy legyen, de a megyei prefektúra, a kormányhivatal beintett. Román megye esetében, Constanţa esetében viszont ezt a referendumot engedélyezték. Tehát kérdezem én, hogy vajon milyen eredménnyel jár majd a bírósági döntés Kovászna esetében.
És akkor itt van a legfrissebb, hogy egy szlovákiai, felvidéki, révkomáromi vállalkozótól megvonták a szlovák állampolgárságot, mert felvette a magyart. Napokon belül bevonják a személyi igazolványát, az útlevelét, a jogosítványát, gyakorlatilag papíron megszűnik létezni, nem kap orvosi ellátást. Ezért sürgetjük, hogy Szlovákia a két nemzet “hosszú évekre visszatekintő társadalmi, kulturális és családi kapcsolatai okán” tegye lehetővé a magyar-szlovák kettős állampolgárságot, és az idézet azért indokolt, mert a csehekkel ez a helyzet.
Tehát enélkül Szlovákia nem lesz komolyan vehető ország, de ha mi nem érjük el azt az Unióban, hogy a magyar állampolgárság ezzel egyenértékű legyen (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), akkor nekünk is nehéz lesz a tükörbe nézni.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
