DR. GAUDI-NAGY TAMÁS
DR. GAUDI-NAGY TAMÁS
DR. GAUDI-NAGY TAMÁS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Ez egy olyan javaslat, amely előttünk fekszik, a 4918. javaslat a végrehajtási jogszabályokkal, a végrehajtási törvénnyel kapcsolatban, amelyben mind az államtitkár úr által elmondott expozéval, mind pedig Varga István képviselőtársammal teljes mértékben egyet kell értsek, és ez nem esik rosszul; sőt mi több, nagyon jólesik, hogy olyan javaslatok is vannak a Ház előtt, amelyekről ezt el lehet mondani.
Hiszen teljes mértékben egyet lehet érteni abban Varga István képviselőtársammal, hogy egy jól működő állam egyik legerősebb fundamentuma az, hogy a Magyar Köztársaság vagy Magyarország nevében meghozandó ítéletek… Apropó, ha már itt vagyunk, az alaptörvényben Magyarországnak nevezzük hazánkat, viszont ezt követően továbbra is a Magyar Köztársaság nevében fogják hozni a bíróságok az ítéletet? Ezen majd változtassunk, ha lehet. Én legjobban a Magyar Királyság vagy a Szent Korona nevében történő ítélethozatalnak örülnék, bevallom őszintén. (Derültség.) De ezt majd meglátjuk; remélem, hogy még eljutunk ide is.
Viszont ez a javaslat abból a felismerésből fogant, hogy van egy éles társadalmi probléma, illetve több problémahalmaz van a végrehajtás terén, mert - és akkor itt a gondolatsort befejezném - egy jól működő jogállam legfontosabb ismérve az, hogy a jogerős, állam nevében hozott ítéleteknek maradéktalan kikényszerítést adjunk. Ez a legfőbb alapelv, ennek kell minden szemléletet áthatnia, minden részletszabályt áthatnia. Csak akkor működik jól a végrehajtás rendszere, ha ott mind a személyi feltételek, mind a jogszabályi feltételek, mind pedig az anyagi, technikai feltételek biztosítottak arra, hogy bármilyen jellegű követelést, bármilyen jellegű igényt, amit a magyar állam nevében megítéltek, vagy külföldi állam ítéletét hajtjuk végre, mert ilyen is van, maradéktalanul megtehessük.
Nyilván, mivel lehetőség van arra, hogy a módosító javaslatok még a mai nap folyamán benyújtásra kerüljenek - a parlamenti tempó miatt ezt most még nem tudtuk elkészíteni -, van és lesz néhány jobbító szándékú, pontosító, kodifikációs pontosító, illetve esetleg új ötletet tartalmazó is vagy több kiskaput még jobban bezáró javaslat. De kétségkívül egy komoly szakmai munka ez a javaslat, a minisztériumban tényleg jó kezekben van ez a terület.
Ami még kimaradt, vagy ami nincs benne, azt is mondanám. Én nagyon szeretném, ha a végrehajtók jutalékával kapcsolatos kérdéskört, amit a Jobbik képviselői benyújtottak a Házhoz egy módosító javaslatként, de sajnos az alkotmányügyi bizottság nem vette tárgysorozatba és nem tartotta általános vitára alkalmasnak, felkarolná most a kormányzat, ha már hozzányúlunk ehhez a rendszerhez. Ennek a lényege az, hogy a végrehajtói jutalék összegét tulajdonképpen maximálni kellene. Ennek a pontos mértékét tartalmazza a javaslat. Majd a javaslat pontos számát is megmondom az államtitkár úrnak. Bízom benne, hogy ezt egyszerűen egy módosító javaslattal be tudjuk emelni.
Ez tényleg elviselhetetlen terheket ró az amúgy is kizsigerelt devizaadósokra, akik egy olyan kafkai perben, illetve egy olyan végtelenített folyosórendszerben találják magukat, ahol lényegében minden kanyarban valaki nyújtja a markát, és oda is fizetni kell, oda is fizetni kell, tehát egy lehúzássorozat az egész devizaeladósodás.
A végrehajtók egyébként egy skizofrén helyzetben vannak. Hadd mondjam el egy legfrissebb élményemet. Egy debreceni hölgy keresett meg engem, hogy baj van, jön a végrehajtó. Devizahitel-szerződést kötött, és a közel nyolcvanéves édesapja ingatlanját tették meg fedezetül, bízva abban, hogy azt majd vissza lehet fizetni. Nem lehetett visszafizetni, megbuktak, megborultak. A végrehajtás, a kiürítés napja előtt hívott föl, megpróbáltunk gyorsan interveniálni, végrehajtás-felfüggesztési kérelmet benyújtani, amit kérelemre hat hónapra nyomós ok esetén el kell rendelni. A végrehajtó már kint volt a helyszínen, kint voltak a bank képviselői, és egy nagyon komoly tárgyalás indult el. Én telefonon próbáltam ebben közrehatni. Végül is a végrehajtó tényleg ebben a skizofrén állapotban volt, hogy egyrészt neki végre kell hajtani - a bank számára egyébként egy hibás termék volt ez a devizahitel-szerződés, és tisztességtelen üzleti feltételeket tartalmaztak a hitelszerződések, de mégis van egy jogerős ítélet, amely alapján végre kellett hajtani -, van vételi jog, ráadásul a kiköltözés napján végre kellett hajtani. A másik oldalon meg ott volt egy közel nyolcvanéves ember, akinek és a felmenőinek a kincse és az eredménye ez a ház, és a végrehajtónak ezt is akceptálnia kellett. Az utolsó pillanatban szerencsére sikerült, egy jólelkű és tisztességes bíró azt mondta ott Debrecenben - már amikor kezdték el pakolni a cuccot, akkor jött a telefon -, hogy felfüggesztették az eljárást. Csak hát ezek tényleg nehéz helyzetek.
Egyébként Kispesten, jelentem, ugyanilyen esemény zajlik most, jelenleg is. Ha minden igaz, Z. Kárpát Dániel képviselőtársam, aki itt lenne nyilván ebben a vitában, most éppen ott van, és próbálják ezt a kilakoltatást megakadályozni több honfitársunkkal együtt, mert egyszerűen ez valóban tarthatatlan.
Itt valóban egy kettős szemlélet van. Valahogy meg kéne jeleníteni ebben a törvényben azt, hogy vannak önhibájukon kívül adós helyzetbe került emberek, és vannak nagyon durván önhibásan adós helyzetbe került emberek, akik visszaélnek azzal, hogy egy eldugult, nehézkes, rosszul működő, sok esetben korrupt végrehajtói rendszer van. Ki kell mondani, hogy gyakorlatilag a végrehajtói rendszer Magyarországon finoman szólva válságban van, durvábban fogalmazva tökéletesen alkalmatlan a feladatára. És szét kéne kergetni, úgy, ahogy van, a végrehajtói kamarát mindenestül, és alulról építkezve elkezdeni egy normális, tisztességes, európai gondolkodással, jogi végzettséggel rendelkező, és egyáltalán ügyfélbarát, civilizált beszédmódra képes… Varga István képviselőtársam elmosolyodik, de elképesztő, hogy milyen végrehajtókkal találkozik az ember. Egyszerűen szavakat nem lehet találni rá, hogy egy ügyvéddel milyen stílusban beszélnek, de bocsánat, egy ügyféllel, egy adóssal se beszéljen tiszteletlen és megalázó módon, márpedig ez zajlik!
Arról nem is beszélve, hogy a végrehajtók mögött ott állnak ezek a bizonyos körök, akiknek nagyon jó üzlet a végrehajtásból megélni. Az állam nem nézheti tétlenül, és ezért örülünk ennek a javaslatnak, hogy erőteljes lépéseket tesz az állam arra, hogy bezárja ezeket a kiskapukat. Hozzáteszem halkan, hogy itt kőkeményen büntetőjogi eszközökkel is fel kéne lépni. Erre elkülönített ügyosztályt kellene felállítani az Országos Rendőr-főkapitányságon belül, és kőkeményen, célzottan felderíteni, felkutatni, akár a legkeményebb titkosszolgálati eszközökkel is. A végrehajtók köré csoportosult ingatlanmaffiák tevékenységét meg kell akadályozni, el kell törölni őket ilyen szempontból a szereplők köréből. (Szórványos taps.) Ez a helyzet. (Babák Mihály közbeszól.)
Rengeteg anomália van. Beszélt Varga István képviselőtársam arról, hogy a jelenlegi rendszer úgy működik, hogy a jelentős végrehajtási költségelőleget meg kell fizetnie a kötelezettnek, de most már én is rendszeresen kénytelen vagyok olyan tanácsot adni, és kollégáim is vannak így, ügyvéd kollégák, hogy azt mondják, remek, megvan a jogerős ítéletünk, három évig harcoltunk érte, jó sok pénzt kifizetett ön is, nekünk is benne van egy csomó munkánk, de inkább ne indítsuk el a végrehajtást, mert értelmetlen.
(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Vagy a másik eset, hogy az ember magánnyomozó munkáját veszi igénybe, hogy felkutassa, de eltűnt, nincs meg, átzsilipelte; ez megint egy egész különleges kérdés.
(10.30)
Itt összekapcsolódik több jogterület. Mégpedig milyen jogterületek kapcsolódnak össze? Például jelenleg úgy működik Magyarországon a cégjog, a gazdasági társaságokról szóló jogszabály, hogy a korlátolt felelősségű társasági formában működő vállalkozások gyakorlatilag büntetlenül halmozhatnak fel milliárdos adósságokat, de ugyanez igaz a részvénytársaságokra is, és tulajdonképpen a korlátolt felelősségük nem korlátolt, hanem ők teljesen felelőtlenek, gyakorlatilag semmilyen felelősségük nincs. A saját vagyonukkal felelnek, csak azt a saját vagyont szépen, ügyesen - próbálva elkerülni a csődbűntett büntető törvénykönyvi tényállását - ellopják, átteszik más helyre. Egyszerűen így dőlnek be céghegyek, céghalmazok, főleg az építőipar területén. A Balusztrád Rt. például 4 milliárd forinttal lóg közel hatszáz magyar építőipari vállalkozásnak, amelyek mind fejre álltak, nyilván annak összes vonzatával, több ezer munkavállalóval, s a többi. Dráma! Mindenképpen jó lenne, ha a gazdasági társaságokról szóló törvénybe beépülne egy olyan szabályozás, hogy ne lehessen cégről cégre járva, gyakorlatilag büntetlenül adósságokat fölhalmozni.
Gyorsan nézzük meg az ingatlanárverésekre vonatkozó szabályt. Ez az elektronikus árverési szabály nagyon jó, ez a folyamatos árverés. Mert miről szól a történet? Megint az önhibás adós kategóriában gondolkodunk. Az önhiba nélküli adósok esetében teljes körű moratóriumnak kéne lenni. Itt azért pontosítanom kell Varga István képviselőtársamat. Nekem nagy szívfájdalmam volt, hogy a Bajnai-kormány által elkezdett moratóriumot nem azonnal folytatta az új kormány 2010-ben, hanem egy négy hónapos szünetet hagyott. Elismerem, hogy sok volt a munka, de azért belefért volna a Ház életébe egy olyan javaslat, hogy hosszabbítsuk meg azonnal ezt a moratóriumot. Ebben az időszakban, májustól augusztusig bizony kőkeményen dúlt a végrehajtás, és emberek kerültek utcára. Tehát az önhibás adósokra gondolunk, amikor ingatlan-végrehajtásról beszélünk. Ott viszont nagyon jó ötlet a folyamatos elektronikus kvázi árverés vagy licitálás, és főleg a tulajdoni hányados ügyekben. Hány ilyen esetünk van!
Most már harmadik éve folyik egy 200 ezer forintos, ingatlan-adásvételi szerződésből fakadó elszámolás, ahol az eladó nem fizette ki a gázműveket, s a többi, a vevő ezt utóbb jogerős ítélettel érvényesítette, és ezt az összeget három éve hajtjuk végre egyketted tulajdoni hányadra, de eredmény még nincs. Előbb ingatlanbecslőhöz jut el az ügy, aztán eljut árverésre, nem jelentkezik senki, jó, szünetel, folytatjuk. Ez tényleg egy embertelenül rossz rendszer. Megint csak azt mondom, hogy valami különös szabályt kellene találni a tulajdoni hányados ingatlan-végrehajtásoknál, mert itt objektíve kicsi az érdeklődés, hiszen ki szeretne egy egyketted tulajdoni hányadba beköltözni, mondjuk, a Kovács család mellé, akik ott laknak mint adósok, és nem biztos, hogy túl barátságos emberek. Nem egy jó buli beköltözni hozzájuk. Itt is inkább üzleti körök szoktak föllépni, megvásárolják az egyketted tulajdoni hányadot, majd megjelennek néhány jól fésült és igen erős testalkatú emberrel, és azt mondják, hogy jöttünk beköltözni. Ez nem egy jó rendszer. Ez viszont egy jó javaslat.
A gyermekek végrehajtása tekintetében van viszont egy nagyon-nagyon fontos szempont, amit el kell mondjak. Alapelv szintjén nyilván egyet lehet érteni abban, hogy a jogerős ítéleteket végre kell hajtani - nagyon jó ez a fő szabály -, de azért a gyermekek elhelyezésével kapcsolatos ügyekben, amire államtitkár úr is utalt az expozéjában, nagyon-nagyon véres és lelkileg örök életre megrázó eseményeket hozhat egy végrehajtás. Most volt nemrégiben egy nemzetközi, francia-magyar kapcsolatú ügyben egy döbbenetes végrehajtási eset. Az egyik kolléganőm csinálja ezt, és vele csinálunk egy másik esetet, Bedő Csilla esetét, amit majd szintén elmondok; ő férjhez ment Olaszországba, két gyermekük született. Az ő nagyapja az a vitéz Nagy Kálmán huszár ezredes, aki gyakorlatilag abba halt bele, hogy öt éve bujkálniuk kell Magyarországon, mert különben viszi őket az olasz apuka, a két pici gyereket, akik egy kukkot nem tudnak olaszul. De mindjárt elmondom ezt az esetet is.
Előbb azonban a francia-magyar esetet mondom el. Itt gyakorlatilag arról van szó, hogy a hágai egyezmény hatálya alá tartozik a gyermekek visszaviteli egyezménye. A magyar bíróság általában szolgai módon, csukott szemmel minden esetben megadja a külföldi apának a kiadást. Ez így történt ebben a francia-magyar viszonylatú ügyben is. De miért is francia viszonylatú ez az ügy? Na, ezt hallgassák meg, képviselőtársaim! Itt valójában egy ír-magyar házaspárról van szó, de a házasságot Franciaországban kötötték, és a francia állam annyira komolyan veszi magát, hogy bár nem francia állampolgárságú emberről van szó, de francia jogról, ezért kőkemény diplomáciai erővel, bivaly keménységgel nyomják ezt az ügyet a franciák. S elérték azt, hogy nemrégiben ezt a 11 éves gyermeket hatósági végrehajtással kiszakították a családjából. A nagyapát leütötték, hihetetlen a történet, kommandósok rohantak le egy szobát, tényleg akciófilmbeli jelenetek zajlottak, sérülések történtek, s a többi. A 11 éves gyereket szó szerint kiszakították az anya kezéből, majd pedig megkötözve egy mentőautóban 13 órás úttal Franciaországba vitték, ahol jelenleg is elzárva van a szüleitől. Egy drámai levelet olvastam nemrégiben, ott volt a kezemben, amikor a múltkor az Igazságügyi Minisztériumban jártam, oda is adtam Navracsics Tibor miniszter úr irodájába. Ez egyszerűen arról szól, hogy rossz ez nekem, anyu, segíts nekem, dráma, meghalok, szörnyű. Egyébként a magyar konzult se engedték oda a franciák, kirendeltek egy gyámot, tehát elképesztő viszonyok vannak. Ezt meg kell állítani! (Dr. Lenhardt Balázs: Miért hagyjuk?) Miért hagyjuk, kérdezi Lenhardt Balázs képviselőtársam. Egyébként nem tudom, hogy mi lesz ebben az ügyben, de a magyar államnak nagyon keményen oda kellene lépni.
De nézzük Bedő Csilla esetét! Az ő esete szintén egy nagy drámája Magyarországnak. Ez az eset arról szól, hogy 2002-ben kötött házasságot olasz férjével, kiköltöztek Olaszországba, született két gyermek, majd a házasság megromlott. 2004 második felében Csilla Magyarországra költözött a két gyermekkel. Az Európai Unióban vagyunk, miért lenne nagy bűn, ha a mozgásszabadságot kihasználva valaki átköltözik Magyarországra. Az Unión belül vagyunk. Az apuka ezt nem tudta jól kezelni, s némi egyeztetés, alkudozás után totális támadást indított. Feljelentés az olaszországi bíróságon, és a hágai kiadatási eljárást indította el Magyarországon. A magyar bíróság villámgyorsan kiadta, meghozta a jogerős és megváltoztathatatlan ítéletét, minden jogorvoslatot elutasítottak, függetlenül attól, hogy a gyermekek 1, illetve 3 évesek voltak, az olasz nyelvet semmilyen módon nem beszélték, az apjukkal lényegében minimális kapcsolatuk és ismeretük volt. Ezt követően büntetőeljárás indult Olaszországban és Magyarországon is Csillával szemben a gyermek úgymond jogellenes elvitele vagy gyermekelhelyezés megváltoztatása miatt.
Most jön a dolog legnehezebb része, amit nehéz prózaian elmondani. Az olasz bíróság első fokon másfél év börtönre ítélte Csillát, felfüggesztve. Nemrégiben született meg a másodfokú ítélet az olasz bíróságon, amely annyiban változtatta meg az elsőfokú ítéletet, hogy a felfüggesztést eltörölte, tehát másfél év letöltendő börtönbüntetés réme üldözi Csillát, aki már öt éve illegalitásban van a gyermekekkel, öt éve kell bujdokolnia. Egyébként én sem tudom, hogy hol van. Ilyen körülmények között élt velük együtt vitéz Nagy Kálmán néhai huszár ezredes, akinek a nevéhez nagyon komoly hőstettek fűződnek, és azt hiszem, hogy az utolsó huszár volt. Nagyon jól ismertem, rendszeresen együtt mentünk koszorúzni Nagysallóra. Gyakorlatilag egy dráma! A magyar bíróságon is folyt a büntetőeljárás, sőt jelenleg is folyik, de a magyar bíróságon legalább annyit sikerült elérni, hogy 50 ezer forint pénzbüntetést kapott ugyanazért, amiért Olaszországban másfél év börtönre ítélték. Itt párhuzamosan két eljárás folyik, ami mindenképpen abszurd dolog. Egy bűncselekményben két eljárás nem folyhat, ez jogászi evidencia. Ebben kérem az állam, államtitkár úr segítségét most így az ország nyilvánossága előtt, mert ezt az ügyet meg kell oldani.
Egyébként nagyon komoly előrehaladott tárgyalások folynak az apa jogi képviselőjével annak érdekében, hogy egy tisztességes, korrekt, családjogi szabályoknak megfelelő egyezség szülessen a gyermekek elhelyezéséről és kapcsolattartásáról. Az apa természetesen egy fillér tartásdíjat nem fizet, de minden szinten támad. Egyelőre ez a helyzet. Még az Európai Parlament mediátorához is fordultam. Kifejezetten egy ilyen mediátor működik az Európai Parlament mellett, hogy gyermek-végrehajtási ügyekben közvetítsen.
(10.40)
Egyébként olasz hölgyről van szó, tehát ez egy kicsit pech, de megpróbáljuk megoldani az ügyet.
Tehát összességében az ilyen gyermek-végrehajtási ügyekben azért nagyon-nagyon gondosan kell eljárni, és nagyon kérem, azért próbáljunk olyan szabályokat kitalálni, hogy ezt a fajta felzaklató, emberéleteket kettéroppantó hatást ne gyakoroljon gyermekekre, ebben sokkal finomabb, cizelláltabb rendszer kell.
Tehát összességében azt tudom mondani, hogy ez a javaslat jó válaszokat ad azokban a kérdésekben, amelyeket megpróbál megválaszolni. Az eljárás gyorsítása mindenképpen egy komoly erény, és mondom, ez tényleg minden tisztességes ember érdeke, hogy a végrehajtási rendszer jól működjön, mert bármelyikünk kerülhet olyan helyzetbe, hogy követelésünk támad, és azt gondolom, mindenki el tud mondani ilyen történetet, hogy egyszerűen nem tudunk hozzájutni a követelésünkhöz, nem beszélve tényleg az üzletvitelszerűen ezzel foglalkozó tisztességes magyar vállalkozásokról, amelyek tömegesen mennek tönkre, főleg a multik miatt. Itt a Lidl esete, ugye, amit meg kellett most kicsit tanítani a becsületre, a részvállalkozói körbezárták szépen a központot, és most már (Az elnök csengetéssel jelzi a hozzászólási idő leteltét.) le is tették az összeget, úgyhogy így kell fellépni, harcolni kell a magyar érdekekért, és ebben a szellemben ez a jogszabály így azért támogatható majd a módosításokkal.
Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)
