DR. RÉPÁSSY RÓBERT
DR. RÉPÁSSY RÓBERT
DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Tisztelt elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Mindenekelőtt szeretnék két dolgot előrebocsátani.
Az egyik, hogy mint mindig, most is nagyon köszönöm a támogató nyilatkozataikat, köszönöm a törvényjavaslat támogatását. Ez egyébként nemcsak nekünk dicséret, hanem elsősorban annak a szakmai munkának, amit a kollégáim végeztek, ezért is köszönöm ezt a támogatást.
Másrészt pedig szeretném jelezni, hogy nem fogok tudni minden felvetett kérdésre válaszolni, mert néhány képviselőtársam nagyon részletes kérdéseket tett föl, részletekre kiterjedő kérdéseket. Ígéretet teszek arra, hogy ezeket megvizsgáljuk, és főleg, amit módosító indítvánnyal is érintenek, azokra a problémákra írásban fogunk válaszolni. Ez elsősorban Szilágyi Péter képviselő úr hosszú, több pontból álló kérdéseire irányadó.
Amire szeretnék válaszolni viszont, az néhány, mondjuk úgy, elvi jellegű kérdés. Az egyik ilyen felmerült probléma, bár érintőlegesen volt erről szó, de úgy gondolom, nem árt, ha erről az Országgyűlés plénumán is beszélünk, Gaudi képviselő úr felvetette, hogy tulajdonképpen kinek a nevében is hozzák a bíróságok az ítéletet, és változik-e ez a szabályozás azok után, hogy Magyarország Alaptörvénye a Magyar Köztársaság elnevezést, az állam hivatalos elnevezését Magyarország elnevezésre változtatta meg.
Szeretnék önökkel megosztani néhány nemzetközi példát. Az európai uniós tagállamok, sőt, azt kell hogy mondjam, hogy a jogállamok nagy többsége olyan megoldást alkalmaz, amely szerint a bíróságok az adott ország népének nevében hozzák az ítéletet, óvatosan mondom ki ezt: a nép nevében hozzák az ítéletet. Az európai uniós tagállamok nagy része is ezt a megoldást alkalmazza, felfogásuk szerint az ítélkezés a nép nevében történik. Nyilván Magyarországon ennek egy kicsit rossz konnotációja van, úgyhogy nem lenne szerencsés, ha a magyar nép nevében hoznák a jövőben a bíróságok az ítéleteiket, de szeretném leszögezni, hogy ez teljesen európai megoldás lenne.
Az államok egy másik részében a bírósági ítéleteket az állam nevében hozzák, az adott állam nevében, az államforma megjelölésével általában.
(12.00)
Azután van egy olyan része az államoknak, amelyek alkotmányos monarchiák, ott a király nevében hozzák az ítéleteket. S van egy negyedik csoportja az államoknak, ahol nincs arra utalás, hogy kinek a nevében hozza a bíróság az ítéleteket, hanem egyszerűen a bíróság ítéletet hirdet; nyilván lehet azt mondani, hogy a saját nevében hozza az ítéleteket.
A magyar történelemben hasonló megoldások voltak. Volt olyan korszak, amikor a király nevében hozták az ítéleteket a magyar bíróságok, aztán a két világháború között a Szent Korona nevében hozták az ítéleteket. Az 1946. évi I. törvény után a köztársaság nevében hozták az ítéleteket, 1949-től - ismerjük - a népköztársaság nevében, majd 1990-től újból a Magyar Köztársaság nevében hozták az ítéleteiket a bíróságok.
Biztos elkerülte a figyelmüket, hogy a bírósági szervezeti törvény nem tartalmazza egyik megoldást sem. Javaslatunk szerint a bíróságok a jövőben nem hivatkoznak arra, hogy kinek a nevében hozzák az ítéleteket, hanem a bíróság lényegében a saját nevében, a harmadik hatalmi ág döntéseként hozza az ítéleteket. Egyébként ez az alkotmánybírósági törvénybe is így került be, pontosabban az alkotmánybírósági törvényből is kimaradt az a rendelkezés, hogy kinek a nevében hozza az Alkotmánybíróság a határozatait. Eddig egyébként a Magyar Köztársaság nevében hozta.
Miért van ennek jelentősége a végrehajtás szempontjából? Azért, mert a végrehajtó, a végrehajtási szervezet is a bírósági ítéleteket hajtja végre, tehát azt kell mondjam, hogy a bírósági ítélet alapján az állam nevében jár el a bírósági végrehajtó. Így kerek ez a logika, így zár ez a logika, a bíróság által meghozott ítéleteket az állami bírósági végrehajtó hajtja végre.
A következő felvetés egy nagyon érzékeny felvetés volt. Gaudi-Nagy Tamás képviselő úr több esetben egy jogesetmegoldó versenyre hívta az országgyűlési képviselőket. Érdekesek voltak a példái, de ezeknek a példáknak csak távoli összefüggése volt az előttünk lévő törvénnyel. Gaudi képviselő úr mondott egy olyan erős mondatot, amely szerint - keresem, mert szó szerint felírtam -, ha jól emlékszem, azt mondta, hogy szét kellene zavarni az egész bírósági végrehajtási szervezetet, vagy valami hasonló kifejezést alkalmazott. Nos, ez talán túlzás, de kétségtelenül nagyon komoly kritikák merülnek fel a Bírósági Végrehajtói Kamara, illetve a bírósági végrehajtói szervezet tevékenységével kapcsolatban. A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium álláspontja már az eddig benyújtott törvényjavaslatokban és más jogszabályokban is tükröződik: eltökéltek vagyunk abban, hogy a bírósági végrehajtói szervezet szakmai és etikai színvonalát emelni kell. Ennek érdekében a végrehajtóvá válás feltételei úgy alakultak, hogy preferáljuk a jogi végzettséggel és jogi szakvizsgával rendelkező végrehajtó jelöltek, végrehajtó pályázók jelentkezését, másrészt pedig szigorítottuk az összeférhetetlenségi szabályokat, különösen az árverezés és árverés során alkalmazott kizárási szabályokat. Tehát a végrehajtói szervezet szakmai és etikai színvonalát kell mindenképpen emelni. A Gaudi képviselő úr által kissé markánsan megfogalmazott kritikákat valamilyen valóságalap köti össze, és ez a valóságalap - ahogy mondtam - nem más, mint a szakmai és etikai színvonal emelésének a szükségessége.
Végezetül utalnék egy Vágó Gábor által megfogalmazott kritikára. Sajnálom, hogy a képviselő úr nincs jelen, mert esetleg úgy gondolja, hogy a háta mögött személyeskedni fogok vele, de én nem vele, hanem az általa képviselt állásponttal, és azt kell mondjam, ideológiával vitatkozom. Vágó Gábor ebben a felszólalásában most már sokadszor bizonyította számomra, hogy a lelke mélyén anarchista elveket vall. Ez az irányzat egyébként az LMP-n belül teljesen megfelelő. Erre a felismerésre akkor jutottam, amikor legutoljára azt fejtegette itt a parlamentben, hogy ő a magyar Kalózpárt képviselője, és arra biztatta a parlamenti közvetítés nézőit-hallgatóit, hogy nyugodtan töltsenek le illegális szoftvereket, ez egy teljesen trendi dolog most. S immáron ebben a végrehajtási törvénnyel kapcsolatos vitában is kifejtette bizalmatlanságát az állami szervekkel szemben. Tulajdonképpen amikor ő a kormányt ostorozza, akkor, kedves képviselőtársaim, legyünk jóindulatúak, valójában az anarchista nézeteinek a tárgyát találja meg a kormányban. Azért ostorozza annyit a kormányt, mert csak így tudja az állammal szembeni bizalmatlanságát folyamatosan kifejteni. Ebben a törvényben is természetesen a végrehajtói szervezettel vagy a végrehajtással szembeni bizalom helyreállítását elégtelennek találja. Nem vitatom, hogy további intézkedésekkel lehet még erősíteni a bizalom helyreállítását, de az ő kritikája abból az ideológiai felfogásból fakad, amit itt előad.
Összefoglalva: képviselőtársaim, még egyszer köszönöm a támogató nyilatkozataikat. Remélem, hogy a módosító javaslatok benyújtása után a részletes vitában vagy a bizottsági vitában még a konkrét törvényjavaslatról is tudunk vitatkozni, és igyekszem minden felmerült kérdésre választ adni, a kollégáim pedig rendelkezésükre állnak. Az ellenzéki képviselőknek is rendelkezésére állnak a minisztérium szakértői, nyugodtan konzultáljanak például egy módosító javaslat megfogalmazása során. Nekünk is érdekünk, hogy szakszerű és jobbító szándékú módosító javaslatokat tudjanak előterjeszteni.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)
