VÁGÓ GÁBOR
VÁGÓ GÁBOR
VÁGÓ GÁBOR, az LMP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mindig öröm öntől szót kapni.
A végrehajtási törvény módosítására szükség van, ez tagadhatatlan. Az LMP remélte, hogy a különböző témákban keletkezett előterjesztései kapcsán a jogalkotó egy olyan átfogó szakmai módosítást terjeszt majd a tisztelt Ház elé, amely megakadályozza, illetőleg kiküszöböli azokat a hátrányokat, amelyekkel a jelenlegi Vht. kétségkívül rendelkezik. A javaslatban számos ilyen dolog is megjelenik, de nem elég.
A pénzügyi válság és a kormány megbukott gazdaságpolitikájának, láthatjuk, itt (Zaj a kormánypártok soraiban.) az elszálló forint egyenes következménye: a végrehajtások számának további növekedése. Fontos, hogy ha már végrehajtásra kerül a sor, amit minden körülmények között el kellene kerülni, akkor egy átlátható, gyors és méltányos eljárási folyamat anyagi és személyes következményeit leginkább mérséklő eljárást kellene megteremteni.
Az átláthatóság szempontjából érzékelhető, hogy a jelenlegi végrehajtási folyamat teljességgel átláthatatlan voltát némiképp transzparensebbé kívánják tenni. A végrehajtási kényszerintézkedések kapcsán régóta várt s eddig érthetetlen módon elmaradt, konkrétan az árveréshez kötődő jogintézmények kívánják, habár sok-sok hibával, de aktualizálni. Dicséretes, hogy a XXI. század követelményeinek megfelelően az elektronikus ügyintézés kerül előtérbe, azonban már most látható, hogy az adatbiztonság vonatkozásában hiányos az előterjesztés, nélkülözi azokat a garanciális elemeket, amelyeket egyéb vonatkozásban, például az Adatvédelmi Hatóság területén egyébként mindannyiunk által magától értetődőnek tekintenénk. (Gulyás Dénes: Konkrétan!)
A gyorsaság tekintetében ebbe az irányba mutat, hogy a javaslatba végrehajtást gyorsító rendelkezések kerülnek beépítésre, szigorodnak az eljárási határidők. A költségcsökkentés tekintetében látjuk, hogy a tervezet a költségek vonatkozásában néhány minimális változtatást vezet be, azonban teljességgel érthetetlen számunkra, hogy az oly sok vitát kiváltó kamarai költségátalány miért nem kerül törvényi szinten rendezésre, ezt módosító javaslattal fogjuk orvosolni; kérem a tisztelt Házat, hogy támogassák ezt.
A méltányosság tekintetében nem ilyen rózsás a helyzet. Elmarad az adósságválságba került családok megélhetését és nem luxusszinten biztosító mentességi szabályok rendezése. Az LMP által számtalanszor javasolt védett számla intézménye nem került be sajnos a javaslatba. Hiányoljuk a határidőt és a felelősségi körök rendezését, hiányoljuk a lakóingatlanok esetében, s itt, kérem, több százezer család otthonáról van szó; a bírósági kontrollt és a fokozatosságot is hiányoljuk, amit már saját javaslatban is előterjesztettünk, önök azonban tárgysorozatba sem vették. Azonban, mint már oly sokszor, a központi költségvetés szempontjai itt is előtérbe kerülnek azzal, hogy az eddigi végrehajtási kifogás illetékkötelessé tétele kétségkívül újabb bevételeket jelent, amit elfogadhatónak tartunk azzal, ha a végrehajtó mulasztását a bíróság megállapította, legyen köteles a végrehajtó megfizetni az állam javára. Itt azonban feltétlenül szükségesnek tartjuk az amúgy is hátrányos helyzetben lévő adósok esetében az illetékfeljegyzési jog valamilyen formában történő kiterjesztését, azonban azt, hogy a végrehajtó súlyos kötelezettségszegés esetén 800, azaz nyolcszáz forint bírságot köteles fizetni, ez önmagában egy vicc, kérem szépen. Egy közlekedési szabályt szegő kerékpáros ennek a többszörösével kell hogy számoljon, így ezt csupán annak tudhatjuk be, hogy vélhetőleg elmulasztották egy egyszerű matematikai számítás elvégzését. Itt tényleges visszatartó erővel bíró, legalább 20 ezer forintos bírságot tartunk jónak, ismétlődő esetben pedig minimum 100 ezer forintos bírságot javasolunk megállapítani, de mint Gaudi képviselőtársam mondta, itt olyan csúnya összjáték feltételezhető a bírósági végrehajtások kapcsán, hogy millió forintokról, sőt, ha éves szinten az egész tevékenységi kört nézzük, akár milliárd forintokról van szó, ez esetben 800 forint még filléreknek is kevés.
Az ingatlanpiaci hatások tekintetében hiányoljuk azt az eszközrendszert, amely visszaállítaná a bizalmat a hitelezők és az adósok között, mert meggyőződésünk szerint ennek a bizalomnak a hiánya az alapvető akadálya a gazdasági életben oly fontos hitelezés biztonsága megteremtésének.
Az előterjesztésben az árverésre kerülő ingatlanok vonatkozásában bevezetendő módosítások nem biztosítják az ingatlanok forgalmának beindítását, sőt, jelentősen korlátozzák azok értékarányos megtartását, és ismételten csak az árverési neppereket hozzák helyzetbe. Kérem szépen, itt töredék áron lehet hozzájutni manapság a végrehajtási árveréseken ingatlanokhoz! 20-30 százalékot kapnak azok a hitelesek, akik a hitel fedezetéül szolgáló ingatlanjaikat elvesztik, miközben ez azt jelenti, hogy 20-30 százalékos áron jutnak hozzá az árveréseken emberek. Itt ezt jóval jobban kellett volna szabályozni! De ez az egész végrehajtási folyamat nem elég, hiszen nem fog érdemi segítséget jelenteni a devizahiteleseknek.
A fantasztikusan sikeres Matolcsy-féle gazdaságpolitika nyomán a devizahitelek fedezetét képző vagyon értéke meredeken zuhan, bízvást állíthatjuk, az eddigi téves intézkedések hatására. A végtörlesztéssel az ingatlanforgalom a lakóingatlanok vonatkozásában gyakorlatilag leállt, míg a családi otthonaikat féltő adósok lakhatása még a látszat fenntartása vonatkozásában is abszolút hiányos. Miközben önök itt késlekednek, árverési hiénák martalékaként napról napra családok kerülnek az utcára, nem egy esetben súlyos társadalmi veszteséggel, s ma már a sajtóból tudjuk, tragikus végkimenetelekkel is találkozhatunk. Arról pedig, hogy az utcára kerülő családokon milyen módon kíván segíteni az előterjesztés, semmit, elnézést, néhány tízezer forintos lelépési pénz mézesmadzagként lóbálásán kívül nem találunk igazi megoldási javaslatokat.
S végül talán a legfontosabb: a szervezeti kérdések. Anyagi jogi rendelkezések vonatkozásában közel kétéves huzavona után sikerült legalább egy tárgyalásra alkalmas előterjesztést beterjeszteni, azonban szervezeti vonatkozásban hiányoljuk a bírósági végrehajtói szervezetrendszerre vonatkozó szabályozást. A jogállam alapvető biztosítéka a hatalom ellenőrzött volta, s bár igen fontosnak tartjuk, hogy az állampolgárok jogszerű kötelezettségeiknek a jogállam keretein belül mindenkor eleget tegyenek, az ezt biztosító szervezetrendszer nem válhat tényleges külső ellenőrzéstől mentessé.
Mert mit látunk itt, tisztelt államtitkár úr? Van itt néhány tagból álló szakmai szervezet, amely gyakorlatilag bármilyen adathoz hozzáfér, és az adattömeg rendkívüli nagyságából adódóan csekély hatékonyságú ellenőrzéssel számolhat. A KIM törvényességi köre - utalok itt az esetleges törvénysértéskor indítandó perekre - legfeljebb megkésve tud reagálni a negatív jelenségekre. A bíróság egyfajta szimbiózisban él a bírósági végrehajtóval, így nem érdekelt abban és eszköze sincs, hogy a mellé kinevezett végrehajtó esetleges visszaélései felderítésre kerüljenek. Már csak azért is eszköztelen, mert a helyi bíróság elnökének sem átfogó vizsgálat, sem fegyelmi vizsgálat indítására nincs lehetősége, az pedig egy külön kérdés, hogy a büntetőeljárásban eljáró szervek mikor és milyen formában tudnak ezekben az ügyekben hatékonyan fellépni. Éppen ezért megfontolásra ajánljuk, hogy első fokon a megyei bíróság és az egységes joggyakorlat jegyében másodfokon a táblabíróság járjon el a végrehajtási kifogások kapcsán.
Mint ismeretes, az Országgyűlés ifjúsági és szociális bizottságának lakhatási albizottsági elnökeként a témával több ülésen foglalkoztunk, ahol a különböző negatív jelenségek egy része is feltárásra került a sajtóban.
(10.50)
Hiányoljuk, hogy ezek kiküszöbölésére és a súlyos társadalmi károkra tekintettel nem kerül beépítésre a Btk.-ba egy, az árveréshez, illetve az adós vagyonának kényszerértékesítéséhez kötődő tényállás, amely ténylegesen megakadályozza a bennfentes információk felhasználásával vagy egyéb módon történő csalárd értékesítés lebonyolítását.
Nem csak én mondom, tisztelt képviselőtársaim, itt vannak más ellenzéki képviselők is, akik szintén fölhívták a figyelmet erre a problémára. Itt valóban, a bennfentes információval való visszaélés tényállás sok esetben fölmerül. Azzal kellene kezdeni valamit, hogy erre, én most nem azt mondom, mint Gaudi úr, hogy egy külön rendőrségi osztály, de legalább jogilag próbáljuk meg szabályozni azt a területet, ahol valójában a kisemmizettekkel, a legrászorultabb helyzetben lévőkkel szemben lépnek föl azok a csoportok, akik információ- és tőketöbblettel rendelkeznek. Az államnak pont itt volna a feladata, hogy megvédje a védteleneket azoktól, akik még többet, még tovább akarnak menni, és haramiaként próbálják kihasználni azt a helyzetet, hogy valakik nagyon rossz gazdasági helyzetbe kerültek. Kérem, itt a törvény kevés.
Önmagában az elektronikus árverés szabályrendszere nem elégséges a visszaélések kiszűrésére. Az előterjesztésben a második sikertelen árverést követő folytonos árverés pedig, tisztelt képviselőtársak, nem jelent más, mint hogy az ötéves elévülési idő további öt évvel meghosszabbodik, ezzel örökös adósrabszolgaságba taszítja emberek százezreit. Alapvetően az lenne a megnyugtató megoldás, ha az árverési rendszer a végrehajtók és kamarájuk érdekrendszerén kívül működne, már csak azért is, mert Európában jóformán egyetlen kivételként Magyarországon értékesíthet ingatlant a végrehajtó, míg tőlünk eltérően általánosnak tekinthető, hogy a bíróság kizárólagosan jogosult ebben a körben eljárni.
Mindezen hiányosságokat, felteszem, annak tudhatjuk be, hogy az előterjesztő a Vht. területén is a kis lépések taktikáját követi, és akár már a jövő héten, vagy legalább a jövő hónapban egy újabb Vht.-módosítással ad arra lehetőséget, hogy ezek a hiányosságok kiküszöbölésre kerüljenek. Azonban ez a feltűnő sietség a hosszas előkészítéshez képest már azért is sajátos, mivel köztudott, a Bankszövetség valamilyen általunk nem ismert megoldási csomagot kíván a devizahitelesek megmentésére előterjeszteni, ami nehezen képzelhető el végrehajtási vonatkozások nélkül. Fontolják meg az általános vita nem gyors lezárását, már csak azért is, mert ha az értékesítési szabályok lényegesen nem változnak, 2013 végén, ’14 elején tömeges kilakoltatásokra kerül majd sor, amelyeket legfeljebb, ha túl későn kapnak észbe, egy újabb moratóriummal tudnak majd csak a választásokat követő időszakra halasztani.
Tisztelt Államtitkár Úr! Többet vártunk önöktől. Ez így, ebben a formában elfogadható (Moraj a Fidesz soraiban.), de sokkal többre lett volna önöknek lehetősége eme kétharmados szavazatarány birtokában.
Köszönöm a szót.
