LENDVAI ILDIKÓ
LENDVAI ILDIKÓ
LENDVAI ILDIKÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm, alelnök úr. Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Valahogy úgy vagyunk ezzel a törvénnyel, hogy azt lehet mondani róla, jó szakemberek, alapos szakmai tudással és lelkiismerettel készítették ezt a törvényjavaslatot, de úgy, mintha gondos szabászok egy nagyon szép gombot varrnának fel egy alapvetően elszabott, elfuserált ruhára. Nem a gombbal van a baj, hanem a ruhával, de pocsék ruhán a mégoly szép gomb sem fog jól mutatni.
Mi a ruha, és mi a gomb? A ruha, ahogy az államtitkár úr is precízen rámutatott, egy másik törvény, az anyatörvény, az egyesülési jogról és a civil szervezetekről szóló törvény. A gomb az előttünk fekvő javaslat, amely eljárásokban akar segítséget nyújtani részint a civil szervezeteket bejegyző bíróságoknak, részint maguknak az új bejegyzésre sok esetben rákényszerített civil szervezeteknek.
Nem is a gombbal van az alapvető baj. Nyilván lehet egy kicsit suvickolni, csiszatolni, pontosítani néhány szabályt - ezt meg is fogjuk tenni a módosító indítványainkban -, de akármit teszünk a gombbal, a ruha azért menthetetlenül pocsék és elszabott marad. Bizony, ha volna olyan műfaj, hogy parlamentfilozófia, akkor ennek a műfajnak komoly kérdése lehetne, hogyan kell értékelni, ha egy javaslat simára egyengeti az utat, ami önmagában szép és profi dolog volna, csakhogy olyan járművek előtt egyengeti ezt az utat, amelyek fordítva, menetiránnyal szemben fognak haladni. Márpedig itt ez történik. Az anyatörvény, a civil törvény menetiránnyal szemben halad. Elfelejti, amit egyébként az európai jogban jártas kollégák pontosan tudnak, ott a civil szervezeteket non-governmental, nem kormányzati szervezeteknek hívják, márpedig az anyatörvény éppen hogy civilteleníti, minél jobban kormányzati befolyás alá vonja ezeket a most már civilségük egy részétől megfosztott szervezeteket.
Bizony, azért volt szükség feltehetőleg az önmagában pozitív és általunk is támogatott cél gyors törvénybe foglalására, mármint annak a célnak a törvénybe foglalására, hogy modern, XXI. századi módon, elektronikus eljárással lehessen a bírósági nem peres eljárásokat folytatni - mondom, ez önmagában helyes cél és helyes gyakorlat volna -, de azért kellett ezt most sürgősen beadni, mert nyilván a törvényalkotó félt attól, hogy legalábbis a közhasznú civilek a közhasznú definíció mesterséges szűkítése miatt kivétel nélkül arra kényszerülnek, hogy újból regisztráltassák magukat. Nyilván könnyíteni kellett az ő helyzetüket és a bíróság helyzetét is, hogy ezt a több tízezer - igen, több tízezer is van - nonprofit civil szervezetet, most nem is beszélek az egyebekről, köztestületekről, alapítványokról, valami emberi módon lehessen a bíróság felé terelni.
Igen ám, sürgős volt ez emiatt, belátom, de éppen a sürgősség és a kapkodás a törvények elfogadásában némi zavart és a célnak ellentmondó sorrendet eredményezett. Ha azt akarjuk, és egyetértek vele, hogy akarjuk, hogy ha már ezek a nyomorult civilek újból a bírósághoz kell hogy menjenek, legalább elektronikus úton könnyebben boldoguljanak, de ha azt akarjuk, akkor itt a határidőket másképp kellett volna megszabni. A parlament előtt fekvő és elfogadás előtt álló civiltörvény, egyesülési törvény tudniillik eme pontjaiban 2012. január 1-jén már hatályba lép.
(9.20)
Így aztán a civilek rohama az év elején lesz várható. Ehhez képest az elektronikus eljárásra való áttérés határideje ugyaneme, tehát az előttünk fekvő törvény szerint csak a 2012-es év közepe. Kérem szépen, ez olyan, mintha új napolajat ősszel, a szezon végén próbálnék piacra dobni. A civilek el fogják árasztani még nem elektronikus, hanem papír alapú kérelmeikkel a bíróságot, majd fél év múlva azt mondják neki, hogy öcsi, miért rohantál, most már elektronikusan is intézhetnéd a dolgot, ha gondolod, állj is át egy újabb procedúrával erre.
De az időbeli összerendezetlenségnek van egy másik jele is. A polgári törvénykönyvet néhány szükséges ponton módosítja az anyatörvény, és néha ugyanezt a paragrafusát most a kisleánykatörvény, az előttünk fekvő eljárási törvény is módosítja. Nem is beszélve arról, hogy mindezt még a régi Ptk.-n követjük el, hiszen az új Ptk.-val majd csak jövő évben szembesülhet az összes civil szervezet, és álmomban ne jöjjön elő az a jogászi rémálom, hogy a Ptk. esetleg majd új definíciót is ad az egyesületekre, de az alapítványokra mindenképpen, és akkor megint, harmadjára lehet majd elölről kezdeni a bírósági procedúrákat.
Értem persze, hogy miért volt a sietség, hogy miért kellett már az elektronikus nyilvántartás bevezetése előtt bíróságra hajtani a közhasznúságukban megszigorított és sok civil szervezet esetében attól megfosztott szervezeteket. Hát azért, mert a kormányoldalnak az anyatörvény civiltelenítése fontos volt. Fontos volt, hogy ha már sokkal kevesebb pénz jut a civil szervezetek támogatására, mint akár ebben az évben, nem beszélve a 2010-es esztendőről, akkor az, aki a pénzcsapon a kezét tartja, kormányzati többséggel rendelkező testület legyen. Azért siettek, hogy hamar megszüntethessék a civil szféra önigazgatását, hogy megszüntethessék azt a kormány szempontjából, úgy látszik, elfogadhatatlan állapotot, hogy - mint korábban - 90 százalékos civil részvételű testületek döntsenek a támogatásról. Most a civilek részarányát egyharmadra, vagyis semmit el nem döntő arányra akarják szűkíteni. Ez sürgős volt. Ezért meghozták, illetve perceken belül meghozzák az anyatörvényt, és hát istenem, az, hogy az elektronikus eljárásokra való áttérést lehetővé tevő törvény ehhez képest félévet csúszik, nos, több is veszett Mohácsnál, több csapás is éri majd az anyatörvényben a civil szervezeteket.
Természetesen, ahogy az anyatörvényben nem tetszett, hogy gyakorlatilag kétéves előéletet is megkövetelnek attól a civil szervezettől, amelyik közhasznú akar lenni, nyilván ugyanígy nem tetszik, hogy ebben a leánykatörvényben most már ki is van mondva, hogy tessék becsatolni az előző kétéves mérleget és sok mindent. Álljunk meg egy pillanatra, hogy életszerű-e ez! Tételezzük fel, hogy történik valami olyan az országban, ami nagyon indokolja közcélú civil szervezetek, közhasznú szervezetek alakítását. Vörösiszap-katasztrófa – mondjuk, a megsegítésükre össze akar jönni egy civil szervezet. Két évvel előbb nem tudott összejönni, mert két évvel előbb senki sem tudta, az illetékes minisztérium szakértői még két héttel ezelőtt sem tudták, hogy ott adott esetben baj lehet. Létrejönnek, de nem lehetnek közhasznúak, mert nyilván nincs kétéves működésük. Márpedig az anyatörvény szerint a közhasznú minősítés szinte mindennek a feltétele, ami az állami támogatással vagy az állammal, önkormányzattal kötött szerződés lehetőségével összefügg. Így aztán ez a bizonyos leánytörvény megismétli az alaphibát - nem tehetnek mást szegény jobb sorsra érdemes szakemberek -, és megkövetelik a kétéves előéletre vonatkozó működést. Nesze neked, up to date civil szféra, nesze neked a társadalom gondjaihoz frissen alkalmazkodó civil szervezetek alapításának lehetősége!
Ez a bizonyos leánytörvény nyilván nem hozhatja helyre az anyatörvény más hibáit sem. Nem hozhatja helyre azt, ami miatt bizony a non-governmental, nem kormányzati elnevezés Magyarországon kevésbé lesz alkalmazható a civil szervezetekre. Ahogy az anyatörvényben az szerepel, hogy mostantól közhasznú szervezet csak az, aki állami, önkormányzati feladatot vállal át, tehát nem kormányzati szervezet csak az, aki kormányfeladatot vállal át - ez kész ellentmondás a fogalomban -, ugyanígy ez az eljárási törvény kénytelen megismételni, hogy ennek az igazolását is mellékelni kell. Mellékelni kell a “civil vagyok, de az államot helyettesítem” című papírokat, ami megint a szféra lényegének a kiherélése.
Van néhány kisebb probléma is ebben az alapvetően tényleg szakszerűen megfogalmazott eljárási törvényben. Ezeken még lehetne módosítóval segíteni, de az előbb említett súlyos hibákon nem, mert azok az anyatörvényben gyökereznek és leledznek. Nyilván lehetne azon segíteni, aminek az okát nem értem pontosan, de a tárca nyilván majd felvilágosít, hogy miért kell ebben a törvényben a bejegyzés szempontjából különbséget tenni a kamarák között, miért nem kell nyilvántartásba vétetni magát a végrehajtók kamarájának, miközben az orvosinak kell. Ezek majd nyilván ki fognak derülni vagy javításra szorulnak, de nem ez aggaszt a legjobban.
Az viszont már egy picikét aggaszt, hogy bizonyos esetekben a fellebbezés lehetőségétől példátlan módon megfosztja ez az előterjesztés a civil szervezeteket. Ha például eljárási ügyekben - papírról elektronikusra vagy fordítva való ügyekben - egy rájuk hozott végzés számukra sérelmes, akkor rejtélyes okból nem perelhetnek.
Nyilván az se jó és az eddigi joggyakorlatban példátlan is, hogy az iratmintát, amivel egy civil szervezetnek vagy egy közhasznú civil szervezetnek a bírósághoz folyamodni lehet, amely iratminta szinte mindent eldönt, hiszen a bíróságok nyilván ennek a kitöltése alapján majdnem hogy automatikusan fognak több tízezer szervezetről dönteni, nos az iratmintát a törvény és melléklete nem tartalmazza, hanem a kormányra bízza. A nem kormányzati civil szervezetek életét vagy halálát eldöntő iratminta készítését egy kormányzati végrehajtási rendeletre bízza. Hadd jegyezzem meg, hogy mondjuk, a cégbejegyzésnél - amiből több van, mint civil szervezet, amiből milliós nagyságrendben fordulnak bírósághoz - például nem így volt, ott a törvény természetesen tartalmazta az iratmintát. Mindenki tudja, hogy Magyarországon egy űrlap, egy iratminta sorsdöntő lehet a bírósági elfogadás szempontjából. De talán még ezen is lehet segíteni. Nem hiszem, hogy azok a jó szakemberek, akik kidolgozták a törvényjavaslatot, ne volnának képesek egy iratmintát is odarittyenteni a törvény mellékletéhez. Miután ezt nem feltételezem, tartok tőle, hogy valami újabb kis csűrcsavar kerül bele majd az iratmintába is, ami, ne adj’ isten, még egy akadályt képezhet esetleg államtitkár úr nyilvánvalóan maximálisan jó szándéka ellenére a civil szervezetek bejegyzése elé.
Végezetül azt szeretném mondani, hogy van ebben a törvényben sok jó - próbáltam utalni rá, hogy az elektronikus ügyintézésre való átállás alapvetően jó, korszerű követelmény -, de mivel ezt a szép és gondosan felvarrt gombot egy pocsék ruhára illesztik, végeredményben mégsem segítheti a civileket, vagy legfeljebb csak annyiban, hogy ha adnának nekik öt pofont, akkor az ötödik pofon, az eljárások útján és kálváriáján való végigkergetés így egy kicsit valóban enyhébb lett.
Tudják, kedves képviselőtársaim, én már jártam úgy, hogy férfi családtag választotta nekem a ruhát próba nélkül, és tényleg pocsék lett, a mérete is rossz volt, de a gomb kétségkívül szép volt rajta. Ilyenkor egy normális nő azt teszi, hogy levágja a szép gombot, elteszi jobb időkre. Ugyanezt javaslom majd minden elkövetkező kormánynak eme eljárási törvény tekintetében: hagyja meg belőle, ami jó - a zöme jó, a gomb szép -, és varrja majd rá egy szebb és a civil szervezetekre méretezett, nekik valódi autonómiát nyújtó törvényre.
Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)
