SZÁVAY ISTVÁN
SZÁVAY ISTVÁN
SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Bíztam benne, hogy hátha valaki közben még nyom gombot, és akkor még át tudtam volna gyorsan futni a maradékot. Szóval, akkor itt ennek a megfontolását szeretném javasolni ismét. Illetve egyáltalán arra azért szeretnék öntől választ kapni, államtitkár úr, hogy jól értem-e, hogy a kormánynak továbbra is az az álláspontja, hogy az elcsatolt területeinken működő magyar civil szervezetek számára továbbra sem kíván semmilyen költségvetési forrásból vagy abból gazdálkodó szerv részéről működési célú támogatást nyújtani. Amennyiben önök nem fogadják el ezt a javaslatunkat, mint ahogy a bizottságok egyébként nem támogatták, ahogy önök sem, akkor ennek nyilván ez lesz az olvasata. (Szászfalvi László: Hányas ez?) A 99. ajánlási pontról van szó.
És akkor most itt jönnek az érdekesebbek. A 105. pont. A részletes vitában azért igen erőteljesen kifejtettük már, és egyébként a másik két ellenzéki párt is, úgy gondolom, joggal kritizálta ezt, ez pedig ennek a 10 százalékos miniszteri keretnek a kérdése. Államtitkár úr, szeretném a leghatározottabban leszögezni, hogy továbbra sem látunk az égvilágon semmit, ami ezt indokolná. Akkor, amikor önök - és gyorsan végigfutottam a többi ilyen javaslatot - sem a részünkről, sem a Szocialista Párt részéről benyújtott olyan módosítókat, amelyek az alap átalakítását szorgalmazták volna, sőt, az LMP részéről is volt ilyen, nem támogatták, innentől kezdve azért viszonylag nehezen megmagyarázható azért az, hogy önök nem egy biztos kétharmados kormányzati kontroll alatt működő vezető szervezetet képzelnek el ebben a testületben. Ehhez képest a 10 százalékos miniszteri keret nyilvánvalóan nem indokolható.
Államtitkár úr, sajnálom, hogy ezt kell mondjam, de halálosan gyenge volt az az érv, amit az államtitkár úrtól hallhattunk az általános vitában azzal kapcsolatban, hogy miért van szükség miniszteri keretre. Az államtitkár úr akkor azt mondta, hogy azért - és csak ezt az egyet mondta, ezt szeretném hangsúlyozni -, mert elképzelhető az, hogy lesznek olyan formai hibás pályázatok, amelyek kiváló szervezetek kiváló programjaira kérnek támogatást, de valamilyen formai hiba miatt nem tudnak támogatásban részesülni, ezért maradjon meg a miniszternek a lehetősége, hogy ezeket a szervezeteket mégis tudja támogatni. Itt azért két dolgot mondanék el. Egyrészt a pályázatoknál mindig van egy hiánypótlás, tehát annál a szervezetnél, amelyik másodszorra sem képes normálisan beadni egy pályázatot, úgy, hogy az ne legyen formai hibás, ott már érdemes elgondolkodni, hogy akkor ezek után kell-e még miniszteri keretből támogatni; de tegyük fel, hogy ezzel egyetértünk, és kell miniszteri keretből támogatni. Amennyiben önök ebbe az alapba bele kívánnak rakni legalább annyi pénzt, mint ami a nemzeti civil alapprogramban volt annak idején, tehát 7-8 milliárd forintot, ez azt jelenti, hogy a tisztelt miniszter úrnak egész konkrétan 700 millió forintos kis házikasszája lesz arra, hogy azokat a szervezeteket, amelyek egyébként nem tudtak normálisan beadni egy pályázatot, majd támogatni tudja. Gondolom, érezzük, államtitkár úr, hogy azért ez egy kicsit érdekes indoklás ezzel kapcsolatban.
Úgyhogy itt csináltunk egy merészet: én beadtam ehhez a ponthoz két, egymásnak látszólag ellentmondó módosító javaslatot. Az egyikkel kapcsolatban azt mondtuk, hogy töröljük el ezt a 10 százalékos miniszteri keretet, és azt 5-5 százalék arányában kapja meg a másik két pontban szereplő cél. S miután az államtitkár úr ismertette ezt az álláspontját ezzel kapcsolatban, hogy ezeket a formai hibás szervezeteket kell támogatni, akkor - elfogadva egyébként ezt az érvelést, mert ez elképzelhető - azért ezzel kapcsolatban is azt mondjuk, hogy ha 2 százalékot javaslunk ezekre a célokra, azaz, még egyszer mondom, számolva a tavalyi összeg alapján, akkor a miniszternek 2 százalékos pályázati keret erejéig még mindig van 140 millió forintja, államtitkár úr, arra, hogy a formai hibás, úgymond formai hibás pályázatokat támogassa. Nyilván önök mind a két javaslatot elutasították, nyilván továbbra is ragaszkodnak ahhoz, hogy a miniszter 700 millió forintos zsebpénzzel rendelkezhessen az alapnak a kárára. Ezt több mint elfogadhatatlannak tartjuk. Ezzel kapcsolatban szintén jó szívvel vennék egy-két mondatot az államtitkár úrtól, esetleg még egy-két kiegészítő ötletet ahhoz képest, hogy a formai hibás pályázatok mellett még mire lehetne ésszerűen elkölteni - az egyébként önök által kétharmaddal kinevezett tanács megkerülésével - ezt a 700 millió forintot. Ez volt tehát a 105. és a 106. ajánlási pont.
(13.20)
A 110-eshez kívánok még hozzászólni, ezt sem támogatta egyik bizottság sem, egyharmaddal sem, ez pedig a visszatérítendő támogatások köre. Ezzel kapcsolatban viszont semmilyen magyarázatot nem hallottunk. Lukács Tamás képviselő úr a KDNP-ből annyit mondott, aminek szerintem nem sok értelme volt, valljuk be itt szűk körben, hogy a vissza nem térítendő támogatásokkal… (Szászfalvi László: Én válaszoltam erre.) Igen? Bocsánat, akkor az itt elmaradt. (Szászfalvi László: Majd még egyszer megteszem.) Akkor elnézést kérek az államtitkár úrtól. Ettől függetlenül továbbra sem látjuk indokoltnak a vissza nem térítendő támogatásokat. Ez a mi értelmezésünkben egy kamatmentes hitel, és mi továbbra is úgy gondoljuk, hogy az államnak a civil szféra számára nem kamatmentes hiteleket, hanem kézzelfogható támogatásokat kell nyújtania.
A 120. ponthoz szeretnék még egy következő felszólalásomban hozzászólni.
Köszönöm. (A Jobbik képviselőcsoportja és Nyakó István tapsol. - Nyakó István: Bocsánat. - Derültség.)
