SZÁVAY ISTVÁN
SZÁVAY ISTVÁN
SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik): (Hangosítás nélkül:) Köszönöm. Még a Házszabállyal sem vagyok tisztában, de ebben nincs túl nagy különbség köztünk és a kormánypárti képviselőtársaim között, azt hiszem. Köszönöm szépen, és elnézést. (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból. - Hangosítással:) Én elismerem, hogyha tévedtem, tudják, képviselőtársaim, ez a különbség sok esetben köztünk.
Szóval, a 120. ponthoz szólva, ez az, amire már az előbb utaltam az alap tagjainak számát boncolgatva. Egyharmada sem támogatta, az előterjesztő nem ért egyet. Többen is beadtak ehhez módosítót. Itt a következőről van szó. Hogy működött eddig a nemzeti civil alapprogram? Ott minden testületben volt egy miniszteri delegált. Erre önök azt az érvet mondják, ami egyébként el is fogadható, hogy ez túl kicsi kontrollt biztosított a kormányzat, gyakorlatilag a finanszírozó részéről a részvételre a döntéshozatalban, illetve az ebbe való belelátásra. 10-ből egy volt, körülbelül 10 fősek voltak ezek a testületek, korábban oda egy főt delegáltak. Ahhoz képest itt most lehet persze ezen trükközgetni, meg megmagyarázni, hogy ez a miniszter nevezi ki, meg olyan testület választja s a többi, láttunk már ilyet egyébként a médiatestület tagjainak a kiválasztásánál is például.
A lényeg, és ezt nyilván nem tudták érdemben cáfolni, és valószínűleg nem is fogják, az, hogy ebből a kilenc főből, akik a tanácsot alkotják, így vagy úgy, de hatot önök nevezzenek ki, hat önökhöz fixen, biztosan kötődő, megbízható Fidesz-KDNP-káder kerüljön ide. Ez egyébként - most teszek egy egymondatos kitérőt - azért lesz egy kicsit nehéz, csak hogy felhívjam a figyelmet arra, hogy hogyan kötik meg a kezüket, mert ugyanakkor meg kikötik a törvényben, hogy ők semmilyen pályázatot nem nyújthatnak be. Most önöknek kell keríteniük majd hat olyan embert, aki a civil szférában tapasztalatokkal rendelkezik, ismeretséggel rendelkezik, legalább egy minimális szintű legitimációja lesz a civil szférában arra vonatkozóan, hogy ő egy ilyen fontos testületben a civileket képviselje. Nyilván olyan emberre lesz szükség, aki korábban is részt vett a pályázatokban, részt vett a civil életben, ugyanakkor önök ezeket a tagokat teljesen elzárják attól a lehetőségtől, hogy akár maguk, illetve a hozzájuk közel álló - ahogy a törvényjavaslat fogalmaz - civil szervezetek támogatáshoz jussanak. Ez megint a ló túlsó oldala, ezért erre felhívtuk a figyelmet, hogy ezt érdemes lenne egy kicsit finomítani.
Tehát van most a jelen javaslat szerint egy olyan tanácsunk, amely kilenc főből állna fel, hatot így, úgy vagy amúgy majd önök fognak kinevezni. A kollégiumokban dettó ugyanerről van szó, azzal a megkötéssel, hogy van egy kis trükközés, hogy az egyik miniszter, illetve a másik miniszter delegálhat ide három-három főt, aki adott esetben egyébként lehet ugyanaz a miniszter, például ha önök egy kisebbségi kollégiumot kívánnak majd felállítani. Ezt mi egyébként jó szívvel támogatnánk, szeretném jelezni mellesleg, mert a kollégiumokról még nincs szó. Azért ez kicsit hiányossága is az anyagnak, ezt azért hadd mondjam el kritikaként, ezt nem tettem meg az általános vitában. Jobb lett volna, ha a felállítandó kollégiumok már megnevezésre kerültek volna az anyagban, mindenki világosabban látott volna. Nagyon sok mendemonda van most a civil berkekben, hogy milyen kollégiumokban képzelik el önök a bírálatokat vagy az előbírálatokat. Sajnáljuk, hogy ez nem került bele.
De ha arról van szó, hogy például felállítanak egy nemzetiségi kollégiumot, akkor mind a szakminiszter, mind az illetékes miniszter ugyanaz, ez azt jelenti, hogy a nemzetiségi kollégiumban Navracsics miniszter úr egyedül nevezi ki a kilencfős kollégium hat tagját. (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból.) Hadd ne minősítsem, hogy ez a civil szféra, a civil önszerveződés és a civil autonómia milyen elképesztő mértékű, nemhogy megsértése, hanem gyakorlatilag lábbal tiprása.
A lényeg az, amit mi javasoltunk… - még egyszer mondom, itt is elismerve bizonyos mértékben az önök igazát azzal kapcsolatban, hogy talán túl kicsi volt eddig a kormányzat rálátása ezeknek a pénzeknek a felhasználására vagy elköltésére, illetve a kormányzati részvétel a delegáltak útján, eddig körülbelül tízből egy. Most önök kilencből hatot szeretnének. A mi javaslataink ezzel kapcsolatban arról szóltak, és megnyugtatom, államtitkár úr, hogy ez a civil szervezetek véleményével is megegyezik… - ön elmondta, büszke volt rá, és egyébként joggal is volt rá büszke, hogy ezzel kapcsolatban milyen széles körű egyeztetések folytak ennek a törvénynek az előkészítése kapcsán, de ez az egyik legkritikusabb pont ebben. Nem hiszem, államtitkár úr, hogy épkézláb, épeszű, írni-olvasni tudó civil szervezeti vezetőt, akár egyet is az országból ön ide ki tudna állítani, aki azt tudná mondani, hogy jaj, de jó, milyen jó, hogy a civil kollégiumnak, illetve ezeknek a testületeknek a kétharmadát a kormány fogja kinevezni, és egyharmadát választhatják a civilek. Akármilyen egyeztetések voltak, arra, hogy ezt a pontot senkivel nem tudták elfogadtatni, én erre bármit fel merek tenni.
A lényeg az, a javaslatunk azt érintette volna, hogy cseréljük meg ezeket az arányokat. Ismerjük el, hogy adott esetben szükséges lehet egy nagyobb mértékű kormányzati részvétel, illetve rálátás ezekre a folyamatokra, és legyen hat fő az, akit a civil szervezetek delegálhatnak, és három az, akit a miniszter - akár az illetékes, akár a szakpolitikáért felelős miniszter, ez lényegtelen - kinevez. Amiért önök ezt nem fogják elfogadni - nyilván nem fogják elfogadni, túl sok kétségünk nem volt efelől korábban sem -, ez azt fogja jelenteni röviden és tömören, hogy a civileket szolgáló nemzeti együttműködési tanácsban a civilek fognak kisebbségbe kerülni a kormánnyal szemben. Ez nehezen lesz magyarázható és kommunikálható. Ez lett volna a 120. pont.
A másik érdekes az, hogy még arra sem vigyáznak, államtitkár úr, hogy legalább elegánsak legyenek. A tanács elnökét a miniszter a tanács tagjai közül nevezi ki. Van egy kilencfős tanács, hat embert önök ültetnek oda, és még annyira sem bíznak meg ebben a hat emberben, hogy legalább ők válasszanak maguk közül egy elnököt. Nem, még ezt a jogkört is a miniszterhez delegálják. Ugyanez van a kollégiumok esetében egyébként.
Az a baj, hogy ezek azok a módosítók - ez igazából csak egy tesztmódosító volt a részünkről, hogy valójában a szándék kiderüljön -, amelyek azt mutatják, hogy önök egy totális és teljes kormányzati befolyásra törekednek. Az ilyen kis apró látszatdolgokra sem adnak. Ha a tanács tagjai maguk közül választhatnák meg az elnöküket és a kollégiumok is az elnöküket, azt bőven garantálni lehetne, hogy önöknek tetsző személyi javaslat szülessen akkor is, hiszen a tagok kétharmadát önök nevezik ki. Nyilvánvalóan ezzel sem és a kollégiumok esetében sem értettek egyet ezzel a javaslatunkkal.
Mint ahogy nem értettek egyet azzal sem, és egyébként ez, úgy gondolom, némi magyarázatra is szorul, hogy miért ne kerüljön rögzítésre az, hogy a tanácsokban és a kollégiumokban a szavazatokat nem lehet átruházni. Mi ezt javasoltuk, önök pedig ezt nem támogatták. Nyilván ki fogják találni, hogy miért volt ez a javaslatunk, azért, hogy legalább ezekben a fontos testületekben el tudjuk kerülni azokat a szituációkat, és annak a rendszernek az átültetését, ami itt a parlamenti bizottságokban történik, ahol a Fidesz-KDNP képviselői az egyéb hat-nyolc más állásuk mellett nem tudnak részt venni a bizottsági üléseken. Vannak nagyon szép kimutatások, hogy melyik képviselőjük hány bizottsági ülésen vett részt, érdemes összevetni egyébként az ellenzéki bizottsági képviselők hasonló adataival. Önök úgy tudják biztosítani a határozatképességet, hogy beül három meg négy fideszes, és kivétel nélkül az összes két kézzel szavaz folyamatosan minden javaslatnál. Persze, bizonyos esetben lehetnek szükségszerűségek, de önök ebből rendszert és állandó folyamatot csináltak, gyakorlatilag minden parlamenti bizottságban.
Nem látom annak az indokát, államtitkár úr, hogy miért nem támogatják önök. Pontosabban megfordítom: miért ragaszkodnak önök ahhoz, hogy a tanácsban és a kollégiumokban a szavazatok átruházhatóak legyenek? Azzal, hogy ezt a javaslatot nem támogatták, nyilvánvalóan azt tették egyértelművé, hogy a szavazatok átruházhatóak lesznek.
(13.30)
Ez nyilvánvalóan azt jelenti, hogy önök itt is mindenképpen ragaszkodni kívánnak majd ahhoz, hogy minden tanács- és minden bizottsági ülésen a fix hat kormánypárti szavazat meglegyen, nehogy véletlenül előfordulhasson az, hogy fontos döntések esetén, amikor ne adj’ isten, ellentétes vélemény fogalmazódik meg a civilek és a kormánydelegáltak, illetve kormánydelegált civilek között, az önök embereit le lehessen szavazni.
Van még egy lényegi javaslat, amit szeretnék megemlíteni, már ha megtalálom…
S van egy-két olyan javaslat is, amit önök támogattak; ennek örülünk. Államtitkár úr, én azért egy picit rákoppintanék azoknak a körmére, akik ennek a törvényjavaslatnak a végleges kodifikációját végezték, tekintettel arra, hogy elég érdekes ellentmondások vannak benne, illetve sok helyen nem következetes a szóhasználat azzal kapcsolatban is például, hogy vezetőkről, tisztségviselőkről beszélünk-e. Volt egy olyan javaslatom, amit szintén elfogadtak - örülünk neki -, amely kiküszöbölte volna azt az ellentmondást, ami a között feszült, hogy a különböző szervezetek hatóköre megyei lehet-e vagy területi. Ezzel kapcsolatban is volt ellentmondás.
Közben eszembe jutott még egy dolog, és megelőlegezem, hogy ezt nem támogatták; de kérem államtitkár urat, cáfoljon meg, ha mégis támogatták ezt a javaslatomat, amit nem találok itt a nagy lapozgatásban. Ez pedig arra vonatkozik, hogy milyen módon válasszon az Országgyűlés illetékes bizottsága három tagot a tanácsba. Most mondja képviselőtársam, hogy elutasították... Ennek a javaslatnak az elutasítása világosan rávilágít az önök szándékára. Azt kérjük, ahhoz, hogy annak a három tagnak a legitimitása erős és világos legyen, akiket az illetékes parlamenti bizottság választ, ezáltal önök, ha akarnák, le tudnák magukról dobni az általam és több ellenzéki képviselőtársam által megfogalmazott gyanút, illetve vélekedést, hogy mindenképpen a fix kétharmados kormánypárti többséghez ragaszkodnak a tanácsban, illetve a civil szervezetekben; ha önök elfogadták volna azt a javaslatunkat, hogy az illetékes parlamenti bizottság négyötödös többséggel válassza meg azt a három civilt, akit a tanácsba lehet delegálni, akkor ezt a rosszízű feltételezésünket, de úgy is mondhatnám, hogy önökkel szembeni jogos vádunkat el tudták volna hárítani. Ugyanis ebben az esetben - s ebbe most nem kívánok belemenni - kénytelenek lettek volna egy szélesebb körű konszenzusra törekedni a bizottságon belül, és nyilván nem tudták volna biztosítani azt, amit most szeretnék borítékolni, az utókor számára is világosan leszögezni, illetve megjósolni: itt az fog történni, hogy bele fognak kezdeni egy ugyanolyan bohóckodásba, ami az alkotmánybíró-jelöltek körül zajlott, ami majd azt fogja jelenteni, hogy az illetékes bizottságnál majd mindenki bátran jelölhet, illetve jelentkezhetnek, a bizottsági tagok közül mindenki megteheti majd a javaslatát azzal kapcsolatban, hogy ki kerüljön bele ebbe a tanácsba; majd lesz egy, kettő vagy három szavazási forduló, aminek az lesz a vége, hogy az önök által preferált három jelölt fog ebbe a tanácsba szépen beülni, biztosítva a kormánypárti kétharmadot. Amennyiben önök úgy gondolják, hogy tényleg egy széles társadalmi, illetve parlamenti konszenzusra kívánnak támaszkodni ennek a javaslatnak az elfogadása kapcsán, akkor ezt fontolják meg.
Összességében pedig annyit engedjenek elmondani: a Jobbik minden kritikája ellenére mi ezt a törvényt nem tartjuk rossznak. Ezt szeretném leszögezni. Elmondtam az általános vitában is - s engedjék meg, hogy ezt másfél percben megismételjem -, hogy számos nagyon fontos, eddig szabályozatlan területet szabályoz, szerintünk alapvetően jól, tényleg rendet rak olyan területeken, ahol eddig nem sikerült. Örülünk annak, hogy a koherenciazavart, illetve a belső ellentmondásokat kiküszöbölő javaslatunk mellett egy-két lényegesebb javaslatunkat is elfogadták. A jelen állás szerint tartózkodni fogunk ennek a törvénynek az elfogadása kapcsán. Ugyanakkor megvan bennünk a támogató szándék, és amennyiben államtitkár úr, illetve a kormányoldal hajlandó akár a tanács működésével, akár a tanácsok egyes tagjainak megválasztásával kapcsolatos álláspontjukat újragondolni, akkor ennek fényében a Jobbik-frakció még akár támogató álláspontot is ki tud alakítani a törvényjavaslat végszavazásánál.
Ezeknek a fontos szempontoknak a megfontolását kérem kormánypárti képviselőtársaimtól és államtitkár úrtól. Úgy gondolom, hogy a kellően nagy állami befolyás, miniszteri rálátás, kormánypárti befolyás ezeknek a testületeknek a működésére így is meglesz. Mi ezekben inkább csak korrekciókat javasoltunk, még egyszer elmondva, adott esetben jogosnak érezve ezeket a törekvéseket, illetve ennek az állami rálátásnak a növelését. Ugyanakkor úgy látjuk, önök egy picit átestek a ló túloldalára ebben a szabályozásban, következetesen és görcsösen egy olyanfajta hatalomkoncentrációhoz ragaszkodva, amely a törvény eredeti szellemiségével véleményünk szerint ellentétes.
Még egyszer mondom, a tanács és a kollégiumok tagjainak összetételével, illetve azoknak a megválasztásával kapcsolatban kérjük önöket, és ezek a legfontosabb pontok, amelyeknek még egyszer kérjük az ismételt újragondolását, és ennek kapcsán fogjuk majd mi is a végleges álláspontunkat a törvény elfogadása tekintetében kialakítani.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)
