VÁGÓ GÁBOR
VÁGÓ GÁBOR
VÁGÓ GÁBOR (LMP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Urak! A devizahitelezésről már annyi szó esett e Házban, hogy egyikünk se gondolta volna ezt másfél évvel ezelőtt. Éppen ezért a devizahitelezés és ennek különös végterméke, a végtörlesztés jól megvilágítja a kormány társadalmi értékrendjét és a kormányzás minőségét. Végigkövethető az is, hogy milyen követhetetlenül alakult a kormány és a bankok kapcsolata a megoldás keresésében.
Matolcsy úr büszke, hogy minden szegmensre van megoldás: árfolyamgát, végtörlesztés, eszközkezelő. Mit mutatnak ezek a kormányjavaslatok? Ez sokat elárul a kormányzás minőségéről. A múlt héten a Ház részére eszközölt eszköztelen eszközkezelő esetében csak néhány ezer adósnak lesz lehetősége segítséget kapni a 150 ezer, 90 napon túli nem fizető adós helyett. Az árfolyamgát nem nyújt valós megoldást a több százezer nehezen, de még törleszteni képes adósnak - ez is látszik, hogy milyen kevesen vették igénybe. Eddig a kisebb-nagyobb bajban lévő, de az adósok 90 százalékát lefedő körről beszéltem. Mit mutat a kormányzás? Itt vannak a javaslatok, csak éppen nem működnek, nem adnak valódi segítséget. De a kommunikációban a retorikai elemek kiválóak.
Matolcsy miniszter úr mindig el tudja ismételni, hogy mennyi mindent csináltak, csak egyről ne kérdezzék őt: hogy milyen eredménnyel. Sikerrel járnak majd, hiszen a hét végi előadásából már tudjuk: a siker láthatatlan. Viszont a kommunikációs szemfényvesztés látható, államtitkár úr. Már tettem föl azonnali kérdést, interpellációt, írásbeli kérdést, most itt napirend előtt is megkérdezném, hogy mennyi pénzt költ a kormányzat az otthonteremtési program kommunikációjára. Az önök minisztériumának tettem fel ezt a kérdést, de eddig választ nem kaptam.
Utolsónak hagytam a végtörlesztést, amely a felső tíz- és százezreknek nyújt segítséget. Ezt akár százezren is igénybe vehetik - azok, akiknek valójában nincs is rá szüksége. Az sem gond, hogy a végtörlesztés hitelezéséből 200 milliárd forintot von ki, az egész hitelezésből, és az EU részéről több száz milliárd forintos per várható. A legvégén majd csak az adófizetőknek kell ezt megfizetni. Ezzel szemben, amikor az eszközkezelő forrásának növelésére beterjesztettünk számos költségvetési módosítót, és magához az eszközkezelős törvényhez is, az összes ellenzéki módosító le lett szavazva.
Ezek a törvények rámutatnak a Fidesz társadalmi értékrendszerére: melyik megoldás mennyi embernek jelent megoldást, mekkora a társadalmi ára. Jól rámutat a kormány szociálisan érzéketlen oldalára, de hát tudjuk több forrásból is, hogy az egyik képviselő be is mondta: valójában a jobb módúak feltőkésítése zajlik. A végtörlesztés ennek egy eleme.
A PSZÁF minapi bejelentéséből kiderült, hogy októberig a több mint 29 ezer végtörlesztésből csupán 485 esetben történt meg ez forinthitel felvétele mellett, a többiek saját erőből, zsebből törlesztettek, javarészük privát banki ügyfél. E szám egyértelművé teszi, hogy a kormány döntésével a devizaadósok legfizetőképesebbjeinek 3 százaléka tudott csak megszabadulni a hiteltől és vele az elszálló törlesztőrészletektől, a többi 950 ezer adósnak eddig nem jutott mentőöv. Ha marad ez a tendencia, akkor év végéig éppen a leghitelképesebb 10 százaléknak nullázódik a tartozása, míg a fennmaradó 90 százaléknak tovább nő a terhe, hiszen a végtörlesztés közvetlenül is gyengíti a forintot a bankok frankvásárlása miatt. Az így előidézett, már 310 forint körüli euróárfolyam mellett ráadásul a hibás devizahitelezési döntésekben nem részes forinthiteleseket is válsághelyzetbe sodorja a kormány. Mindezt erősíti a közvetett hatás. A végtörlesztés növeli a hazai pénzügyi rendszer instabilitásának kockázatát, megdrágítja az állampapírokat, fokozza a leminősítés veszélyét, ezáltal a forint gyengül tovább. Mindeközben zajlanak az árverések, és nyomukban az olyan tragédiák, mint amikor egy kilakoltatás előtt álló tulajdonos inkább felgyújtja a házát, mint hogy a bank kezébe kerüljön.
Mára az LMP maradt az egyetlen parlamenti párt, amely következetesen nem támogatta az erkölcstelen és jogtalan végtörlesztési törvényt és annak lobbiérdekeket szolgáló kiterjesztését sem. Nem háborúzni meg szabadságharcot kellene folytatni, mert Magyarország bölcs kormányzást szeretne. Nem arra van szükség, hogy a miniszterelnök hol megtámadja a bankokat, majd a híradások szerint Csányi Sándor egy keményebb beszólására visszavonulót fúj. Nem létező ellenfelek ellen nem kell háborúzni. Fellegi úr, ha végre hazatalál sokadik kínai útjáról, talán Sun Tzu bölcseletét meghallgatja: annak soha nincs jó vége, ha valaki felkészületlenül, gyengébben indít háborút. Én azt teszem hozzá, hogy nincs indok senki ellen háborút indítani, hanem jól, bölcsen kellene kormányozni, mert probléma van elég, csak nem kellene újakat csinálni hozzá - hacsak ezek a háborúk éppen nem azt a célt szolgálják, hogy eltereljék (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) a közvélemény figyelmét a kormány saját tehetetlenségéről. (Közbeszólások a kormánypártok soraiból.)
Köszönöm a szót.
