NYAKÓ ISTVÁN
NYAKÓ ISTVÁN
NYAKÓ ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Puskaporszagot érző vezénylő tábornok, aki gazdasági szabadságharcot kezd, államadósság elleni csatát nyer, s közben országvédelmi tervet vizionál. Nézzük, tisztelt Ház, háborús stílusban az elmúlt másfél év történéseit: “Tájkép csata után 2011. november 22-én”.
A Fidesz által indított háború, ha úgy tetszik, gazdasági szabadságharc 2011. november 17-én kapitulációval befejeződött. Ezt a tényt az orbáni háborús kabinet haditudósítója, Szijjártó Péter megpróbálhatja szépíteni, ettől a tény még tény marad, s mint egy másik rossz szellemű történelmi személyiségtől tudjuk: a tények bizony makacs dolgok.
Nos, egy háború lezárása után minden nemzet számvetést tart, mit nyertünk, mit vesztettünk, ha nyertünk, ki volt a győzelem záloga, ha vesztettünk, kié a felelősség, és végül, hogy kik vannak a veszteséglistán. A győzelmi számvetéssel sajnos most nem kell foglalkoznunk, nézzük a veszteségeket, s az ahhoz vezető utat.
Az első kérdés, hogy hogyan történhetett ez, hiszen azt ígérték, hogy mire lehullnak a falevelek, minden rendben lesz. Mi történhetett? Hiszen jó hírek jöttek a frontról: november 16-án Matolcsy jobbkar-paszományos őrmester még töretlen kitartást énekelt meg, másnap viszont már tűzszünetet kért, és nemsokára fegyverletételről kezd tárgyalásokat. A történet nem is olyan rég, a fülkeforradalom győzelmével kezdődött, igaz, előtte a kampányban szó sem volt háborúról, és arról végképp nem, hogy egy elfuserált hadigazdaság jegyében háborús áldozatvállalást kérnek a magyaroktól; pedig ez történt.
A vezénylő tábornok a választások másnapján kalandorpolitikát kezdett, hadat üzent a demokratikus értékeket tiszteletben tartó politikai kultúrának, a társadalmi igazságosságnak, a gazdasági racionalitásnak és Magyarország barátainak, így olyan háborúba sodortak minket, amelyben egyetlen szövetségesünk sem volt. A háborús előkészületekhez, a fegyverkezéshez hadigazdaságot vezetett be a vezér, ezt lánykori nevén megszorításnak, a rekvirálók szerint “nemortodox” gazdaságpolitikának hívják. A multikon keresztül a fogyasztókat sújtó adók, a magán-nyugdíjpénztári megtakarítások lefoglalása, az alsó középosztály és a szegények hadiadóval sújtása, a szerzett jogok visszavétele mind-mind a háborús célokat szolgálták.
S persze, ha a nemzet élethalálharcát vívja, akkor nemcsak illik, de kötelező statáriumot bevezetni. A Költségvetési Tanács felrúgása, a média korlátozása, a sztrájkok betiltása, a kollektív jogok szétverése, a bíróságok, az Alkotmánybíróság és az ombudsmanok lealázása, a demokratikus intézmények, fékek felszámolása jelezték, hogy itt bizony nem hógolyócsatára készülnek. Hozzáteszem rögtön, a bűnüldöző szervek átpolitizálása, a szolgálatok felturbósítása, a TEK-nek nevezett királyi testőrség létrehozása, a védelemhez való jog korlátozása, a köztisztviselők, közalkalmazottak megfélemlítése jelezte, hogy itt nem babra megy a játék.
S most nézzük a Fidesz általi háború veszteséglistáját ütközetenként, a teljesség igénye nélkül. Nyugdíjvédelmi ütközet: veszteség 3 millió ember megtakarítása. Devizahitelesek elleni első hadjárat, volt belőle több: Kósa vitéz és Szijjártó haditudósító felelőtlen mondattal elintézte, hogy egyik napról a másikra brutálisan növekedjenek a devizahitelesek terhei, veszteség: 1,5 millió ember. Az egykulcsos csata, amivel mindenki jobban jár: veszteség: 2 millió dolgozó jövedelme csökken. Harc a belső ellenség ellen, bűnbaknak kiáltották ki és pellengére állították a köztisztviselőket, a teljes rendvédelmi állományt, a rokkantnyugdíjasokat, a táppénzt igénybe vevőket: több százezer becsületes ember a veszteség.
(14.10)
A szegények és közcéllal foglalkoztatottak elleni küzdelem: veszteség 150 ezer család megélhetése. És a legfényesebb diadal, a hajléktalanokon való rajtaütés, időpont: e hónap; veszteség: nincs adat, de akinek nincs semmije, az annyit is ér. Végül, de nem utolsósorban, veszteség: Magyarország jó hírnevéért vívott küzdelem közben Magyarország jó hírneve, hiszen rajtunk röhög az egész világ.
Vitéz urak, ideje számvetést készíteni! Tulajdonképpen önök a saját országuk, saját népük ellen viseltek háborút. Hátra arc, lépjenek le!
Köszönöm. (Közbeszólás a Jobbik padsoraiból: A pofátlanságnak nincs határa. - Babák Mihály: Ezt nem én mondtam.)
