DR. APÁTI ISTVÁN
DR. APÁTI ISTVÁN
DR. APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Biztos vagyok abban, hogy most a kormánypárti padsorokban ülő képviselők ellenzéki időszakukban nem támogatták ilyen lelkesen az időkeretes vitákat, és mi magunk is szégyenteljesnek tartjuk, hogy egy ilyen kiemelt súlyú törvényről összesen 10 óra időkeret áll rendelkezésre általános vita címén. Ebből a Jobbiknak összesen 106 perc jutott, holott ennek a többszörösét is mindenfajta ismételgetés nélkül, külön-külön végigmenve a törvényjavaslat egyes részein, az általánosság szintjén ki tudtuk volna tölteni. Nagyon sajnáljuk, hogy ilyen meglehetősen alattomos eszközökkel, a Házszabály adta lehetőséggel visszaélve belénk fojtják a szót, illetőleg nem hagynak nekünk kellő időt a véleményünk megfogalmazására.
Ha jól tudom, tisztelt kormánypárti képviselők, önök között sem mindenki boldog ettől a törvényjavaslattól. Biztos vagyok benne, hogy vannak olyanok, akik hevesen ellenzik ennek több pontját, csak önökben másképp működik a belső meg a külső kommunikáció is. Merne egy képviselőjük kibeszélni a sorból, csakhamar szemben találná magát Lázár János frakcióvezető úrral vagy akár a pártvezetés több tagjával is, holott ettől függetlenül csak buzdítanám ezeket a kormánypárti képviselőket, hogy itt nem egyéni érdekekről, nem személyes ambíciókról és egzisztenciákról van szó, hanem a magyar vidék megmaradásáról vagy a magyar vidék felszámolásáról.
(20.20)
Vezérszónoki felszólalásomban is említettem, kénytelen vagyok megismételni, hogy képzeljék el azt a szituációt, hogy önök vannak ellenzékben, és egy szélsőliberális kormányzat vagy bármilyen más színű kormányzat csak ehhez hasonlót be mert volna nyújtani. Tegyék szívükre a kezüket, nem kell megválaszolni, nem várok én erre választ, csak legalább saját maguk felé, a saját lelkiismeretük megnyugtatásaként válaszolják meg, önök mit tettek volna. Akár a központi kommunikációjuk szintjén. Hát úgy üvöltöttek volna, mint az apátlan szamár. Ebben egészen biztos vagyok. Vagy hogy egy falusi hasonlattal éljek, ugye, falusi gyerek vagyok, visítottak volna, mint az orbáncos malacok. Ebben is teljesen biztos vagyok. És akkor most itt tulajdonképpen elhallgatnak, különböző módokon mellébeszélnek.
Egészen egyértelmű, hogy a 2000 lélekszám alatti településeket felszámolják. Ha én hazamegyek a választókerületbe, mondjuk, a teljesség igénye nélkül, ha Pátyodon, Urában, Géberjénben, Fülpösdarócon megkérdezik, hogy mi lesz velünk, akkor mit mondjak nekik? Mit mondjak majd ezeknek az embereknek? Mit mondjak a lakossági fórumokon? Vagy mit mondjak a polgármestereiknek? Ha pedig a körjegyzőséggel kapcsolatban azt mondják, hogy jó megoldás, tényleg nem rossz, nem azt mondom, hogy tökéletes, de tényleg nem rossz, és azt mondják, hogy ez így rendben van, akkor miért nem hagyjuk ezt meg? Akkor miért kell a közös önkormányzati hivatalok címén ezeket a településeket ilyen módon tönkretenni?
Vagy említhetném a 82. § (7) bekezdését, ha város vagy 2000 lélekszám feletti településhez szomszédos település kíván csatlakozni közös önkormányzati hivatal létrehozása céljából, akkor ezek nem utasíthatják vissza ezt a fajta együttműködést. Az előbb Bebes képviselő úr azt mondta, hogy ez a törvény vitaanyagnak jó, én mondjuk, ezzel vitatkoznék. Szerintem reggel, ébredés után tripla kávé helyett, vagy napközben adrenalinbombának jó, de semmiképpen nem nevezném kiváló vitaanyagnak. Úgyhogy legyenek ennyire empatikusak, és képzeljék el, ha önök ellenzéki időszakban kapják ezt be, akkor vajon mi lett volna a véleményük. De lehet, hogy az előbb még viszonylag szolidan, enyhén és visszafogottan fogalmaztam.
Azt szeretném csak megkérdezni, bárkitől itt a kormánypárti képviselők közül, hogy milyen jogon mondják ki ezeknek a településeknek a halálos ítéletét. Miért nem azzal foglalkoznak, miért nem arra kerestek megoldást - vagy kerestek, de nem találtak, az is lehet -, hogy az önkormányzati rendszer, az önkormányzati alrendszer szélsőséges eladósodottságát, amely a beszállítói tartozásokkal együtt 1200-1600 milliárd forint között van, bizony a nagy települések hozták össze? A főváros, a főváros egyes kerületei, megyei jogú városok, megyeszékhelyek és nagyobb települések. Az adósságállomány 95 százalékát kevesebb, mint 100 település hozta össze. Miért nem ezeken kezdik a sort? Miért nem itt próbálnak szigorításokat bevezetni?
Megmondom én, hogy miért. Mert ezeknek a településeknek az érdekérvényesítő képessége jóval erősebb, mint a kistelepüléseké. Jól tudjuk, az erősebb kutya jól érzi magát, a többi megy haza. Erről szól az egész történet. Nyilván a kistelepülés érdekérvényesítő képessége jóval szerényebb, akár egy érdekszövetségen belül, akár itt az országgyűlési keretek között. Mert ha a kistelepülések hozták volna össze az adósságállomány tekintélyes részét, akkor még csak meg is érteném. De hát itt jóval több, mint 2000 településről van szó, tisztelt hölgyeim és uraim! Itt nem kicsinyes vagy esetleg nagyobb ívű politikai érdekekről van szó, itt a magyar vidék megmaradásáról van szó. Vajon annak a néhány önkormányzati épületnek a fenntartási költsége, kirúgott köztisztviselők munkabére és járulékterhei akkorák, amiért érdemes lenne ezt megtenni? Kiszámolták önök, ha ezeknek az embereknek munkaügyi ellátást kell adni meg szociális ellátásokat, meg aztán tönkremegy az életük, mert mondjuk, a köztisztviselői kar döntő többsége 45, illetőleg 50 fölöttiekből áll, soha nem találnak munkát ilyen kistelepüléseken, sem az országon belül nem akarnak elköltözni, sem külföldön nem találnak, akkor mi lesz ezekkel az emberekkel? Ez össznemzeti, össz-nemzetgazdasági szinten sokkal többe fog kerülni, sokkal többet bukunk a vámon, mint amit megspórolunk a réven. Ezeket kellene végiggondolni.
De még meg is győzhetnének minket, ha letettek volna tanulmányokat, háttérszámításokat. De nem mondták azt el, hogy mi mennyibe kerül, mennyit spórolunk, mennyivel leszünk beljebb. Vagy amikor kiszámolták, hogy egy köztisztviselőt, egy hivatali dolgozót, egy közalkalmazottat vagy a munka törvénykönyve szerint foglalkoztatottat az állam kifizet, akkor tulajdonképpen jelentős részben egyik zsebéből a másikba rakja a pénzt, mert igazából a nettó bér az, ami ténylegesen kifizetésre kerül, de különböző adók, járulékok formájában ennek a bérnek a nagy része munkáltatói, munkavállalói oldalon visszakerül az államkasszába. És ezeket természetesen lehet sokféleképpen számolni. Be lehet mutatni ezt a szuperbruttó megjelenítésével, és akkor rögtön nyilvánvalóan jóval magasabb ez az összeg.
Én arra kérem önöket, hogy legalább a törvénynek ezeket a rendelkezéseit fontolják meg, legalább ezeket vonják vissza, vagy a Jobbik Magyarországért Mozgalom által vagy bármelyik ellenzéki párt által benyújtott módosító indítványokat alaposan fontolják meg, ne darálják le, ahogy szokták, akár bizottsági szinten, akár majd a plenáris üléseken történt szavazások során! Itt óriási a felelősségünk. Ne tévesszék azt össze, hogy milyen felhatalmazást kaptak, és utólag mit magyaráznak ebbe bele! Utólag mindent bele lehet magyarázni. De tegyék már a szívükre a kezüket: ezt beletették a kormányprogramba? Beletették a választási programjukba? Biztos, hogy nem tették bele. És miért nem tették bele? Mert ha ilyeneket bele mertek volna rakni, akkor nemhogy kétharmados, de még feles többségük se lett volna a választásokon. Ilyen módon nem lehet visszaélni a választók bizalmával, hogy utólag mindig mindent majd belemagyarázok. Úgyhogy ennek alapos végiggondolására hívom fel önöket nagyon nagy tisztelettel.
Köszönöm. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)
