DR. NAGY GÁBOR TAMÁS
DR. NAGY GÁBOR TAMÁS
DR. NAGY GÁBOR TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Az általános vita megkezdésekor többen elmondták, milyen fontos feladatot vállalt a kormány az önkormányzatokról szóló jelen törvényjavaslat beterjesztésével és magának ezzel az egész kérdéskörnek az újraszabályozásával.
Mindannyian, akik önkormányzatokban működünk, vagy akár itt, országgyűlési képviselőként tapasztalhattuk, hogyan működik ez a rendszer, világossá vált, hogy az 1990-ben lefektetett önkormányzati rendszer az elmúlt 20 év alatt számos kérdésben bizonyította az életképességét, számos kérdésben pedig bebizonyította azt, hogy meg kell változtatni a szabályokat, egy olyan új szabályozást kell alkotni, amely az azóta eltelt korszakhoz, évekhez igazítja a törvényi szabályozást. Bizony, az elmúlt évek arra is példát adtak, hogy miként szűkült az önkormányzatok mozgástere, és ennek okai egy olyan belső ellentmondásban kereshetők, az önkormányzati rendszer belső ellentmondásában, amely csökkenő állami támogatások mellett a kötelezően ellátandó feladatok számának jelentős növekedésével társulva egy olyan nagyon nehezen feloldható helyzetet jelentett, amellyel minden polgármester, minden gyakorló önkormányzati vezető szembesülhetett az elmúlt években. De az is kiderült, hogy a tapasztalatok során melyek azok az értékek, amelyeket meg kell őrizni, és ilyen módon vissza is köszönnek a mostani törvényjavaslatból azok az elemek - például a képviselő-testület léte, a demokratikus intézményrendszerek működése, a polgármesteri jogállás -, amelyeket mint értéket, mint önkormányzati értéket kell felmutatnunk és megőriznünk.
Tisztelt Képviselőtársaim! A területi alapokon szerveződő önkormányzatok legfontosabb funkciója az, hogy a polgárok mindennapi életében magától értetődővé tegyék a demokráciát, és eszközt adjanak a polgároknak ahhoz, hogy a sorsukat, mindennapjaikat közvetlenül érintő feladatok megoldásában, ezek rangsorolásában tevőlegesen is részt vehessenek. Én úgy érzem, és ez a kormánypárti képviselőtársaim és a frakció véleménye is, hogy ez a beterjesztett törvényjavaslat sokkal nagyobb lehetőséget biztosít erre, mint a korábbi törvény. Azáltal, hogy az eddig kötelezően ellátott hatósági feladatkör egy része elkerül az önkormányzatoktól, nagyobb lehetőséget kapnak arra az önkormányzatok, hogy a településfejlesztés kérdéseivel foglalkozzanak, és ebben a kontextusban ez a bizonyos jövőre irányuló magatartás egyre erőteljesebb lesz.
Engedjék meg, hogy magam is gyakorló polgármesterként, Budapest I. kerülete polgármestereként és a nyáron megalakult Budapesti Önkormányzatok Szövetségének elnökeként néhány gondolatot elmondjak a fővárost érintő szabályozásról is. Erről az általános vita eddigi szakaszáig nem sok szó esett, talán a Szocialista Párt vezérszónoka és a Jobbik egyik felszólalása érintette kicsit hosszabban a fővárost enyhe kritikai felhanggal, én azonban úgy gondolom, hogy mindaz, ami eddig a fővárosról ismerhető és látható ebben a törvényjavaslatban, az nagyon is előremutató és nagyon is pozitív reményekre okot adó szabályozási tervezet.
A Szocialista Párt vezérszónoka például említette, a törvényjavaslat hibája vagy kritikája, hogy a főváros és a kerületek viszonyának szabályozásán kívül nem rögzíti, hogy az önkormányzatok alapjogaik tekintetében egyenlők. Szeretném felhívni a figyelmét, hogy az ezzel a résszel foglalkozó fejezet első két bekezdése pontosan ezeket az alapelveket mondja ki, és ezt nagy előrelépésnek is látom a korábbi tervezetekhez képest, hogy nem fogjuk felforgatni, nem szándékozik a kormány felforgatni a jelenleg kialakult kétszintű önkormányzati rendszert Budapesten, és törvényben is deklarálja, hogy fővárosi és kerületi szintű önkormányzatokból áll, amely önkormányzatok azonban alapjogaikat tekintve egyenlők, feladat- és hatásköreiket tekintve pedig egymástól eltérhetnek; el is kell hogy térjenek. Azért kell hogy eltérjenek, mert ésszerűtlen és zavaros volt az a korábbi helyzet, amely ugyanazon feladatok ellátásával megbízta a fővárost, és ilyen feladatköröket juttatott a kerületeknek is. A mostani szabályozás alapelve az, hogy egy ellátási szinthez, a lehető legjobban elhatárolva, egy feladatkör tartozzon, és szűnjenek meg azok a párhuzamosságok a szabályozásban, a működésben, ami annyi sok anomáliával járt.
Bizony, ha végiggondoljuk, az elmúlt 20-21 évben nem tudtuk kihasználni kellő módon Budapesten a kétszintű önkormányzati, közigazgatási rendszerben rejlő előnyöket. Az együttműködés helyett sokszor nehézkes volt a működés, a lefékeződés volt jellemző és nem az ésszerű feladatmegoldás. Bizonyos területeken ez a megkettőzött apparátus, a dupla szabályozás, amely sokszor áttekinthetetlenné tette ezt az egész működést, az állampolgárok számára is érthetetlenné tette, és egyáltalán nem volt hatékony.
A szabályozások is sokszor homályosak voltak, kettős szabályozás alakulhatott ki például a helyi támogatások rendszerében, amelyre Kovács Péter képviselőtársam már a korábbi felszólalásában utalt is, ezért az emberek nagyon nehezen igazodtak el abban, hogy valójában mikor is forduljanak a kerülethez, és mikor kell felkeresniük a Fővárosi Önkormányzatot, ha ügyeiket vagy bizonyos problémáikat, panaszaikat szeretnék orvosolni. Éppen ezért azt az alapelvet, amely világosan kettéválasztja a feladat- és hatásköröket, a magam részéről nagyon fontosnak és támogatandónak ismerem el.
Vannak olyan feladatok, amelyeket egyértelműen csak a főváros egészét ellátó Fővárosi Önkormányzat láthat el. Ilyenek a közszolgáltatások, a víz-, a csatornarendszer, a gáz vagy más közszolgáltatások, és vannak olyan területek is, amelyek a főváros egészét akként érintik, amit például itt, a hatásköri feladatlistán definitíven is meghatároz a törvényjavaslat, a kiemelt forgalmú országos közúti közlekedésben is fontos szerepet játszó főútvonalak, sugár- és gyűrűirányú közutak, a kiemelt tömegközlekedési csomópontok, közparkok, közterületek kezelése és fejlesztése kerül a Fővárosi Önkormányzat fenntartásába, feladatkörébe, minden más út a kerületekhez kerül. Ez nem zavart, hanem, ha úgy tetszik, egy letisztultabb működést fog eredményezni.
Azt is szeretném elmondani, hogy ha ezek a feladatkörök teljesen világosan meghatározásra kerülnek, akkor azok a minden önkormányzatnál fellelhető financiális, finanszírozási problémák is csökkennek, amelyek sajnos ma jellemzik a működést.
Ilyen például a mindenhol nehéz anyagi helyzetben lévő fenntartásnál a tömegközlekedés, hogy egy példát mondjak, amely amúgy is elég nagy feladatot ró a fővárosra, hogy különösebben sok egyéb feladatkörrel kelljen még megbirkóznia, amit talán hatékonyabban tudnak majd kerületi szinten ellátni.
Végezetül hadd mondjak el még valamit az egész önkormányzati törvény előkészítésével kapcsolatban, amit a Budapesti Önkormányzatok Szövetségének elnökeként fontosnak tartok kiemelni.
(18.50)
Az eredetileg közzétett, társadalmi vitára bocsátott törvénykoncepció, amit még tavasszal ismerhettünk meg, több változatot megfogalmazott, és én nagyon előremutatónak érzem, hogy az eddig elmúlt hónapok alatt olyan érdemi párbeszéd alakulhatott ki érintett önkormányzatok, érdek-képviseleti szövetségek és a kormány, az előkészítésért felelős minisztérium között, amelynek eredményeképpen ma egy kiegyensúlyozott rendszert láthatunk a törvényjavaslatban.
Lesznek természetesen olyan elemek, amelyek pontosítására, ha úgy tetszik, finomítására, az általános vita lezárását követően benyújtott módosító javaslatokra még szükség lesz. Ezzel együtt fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy egy kifejezetten sikeres kodifikációs előkészítési folyamat eredményét láthatják most itt, a tisztelt Házban a képviselőtársaim, és nagyon bízom abban, hogy egy olyan szabályozást tudunk majd lefektetni a következő évtizedekre, amely egy kiegyensúlyozott rendszert alapozhat meg. Nem lesz soha egyetlen törvény sem kőbe vésve, de ez a törvényjavaslat a mostani ismereteink szerint nagyon jól fogja szolgálni az önkormányzatok működését, és ehhez kérjük majd az egész Ház támogatását.
Köszönöm a szót, elnök úr. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)
