MICHL JÓZSEF
MICHL JÓZSEF
MICHL JÓZSEF (KDNP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Nagyon nehéz elmenni Osztolykán Ágnes képviselőtársam felszólalása mellett anélkül, hogy az ember legalább néhány szóban ne reagáljon rá. Attól tartok, hogy egyre félelmetesebb az, ahogy belelovalja magát a képviselő asszony abba, amit már végül ő maga sem hisz el, és a megfogalmazásai rendre visszatérnek mindig ugyanarra a vágányra. Egy kicsit pedig jó lenne, ha ezen túl is látna, és megpróbálna kitekinteni a világba, mert az nem úgy néz ki, ahogy ön látja. Miért gondolja azt, hogy a determináción nem lehet változtatni? Azt mondja most is, hogy a világ így néz ki, vegyük tudomásul, ezen nem lehet változtatni. Hát mi pontosan ezt szeretnénk, hogy változzon a világ pozitív, jó irányba, ezért teszünk meg mindent, tettünk meg az előbbi vitában is a köznevelési törvény kapcsán, most pedig az önkormányzati törvény kapcsán.
Két jó példát hadd ajánljak a figyelmébe! Mind a kettő tekintetében direkt erdélyi példát hozok, hogy ne hazai példával éljek. Az egyik Böjte Csaba atya, akinek a nevelési módszerét, az együttélését és azoknak a gyerekeknek a megmentését, azt gondolom, igazán pozitív példaként élheti meg ön is, aki valóságosan az utcáról szedi össze a gyermekeket. A másik pedig Márkus András, szintén katolikus pap, aki Sepsiszentgyörgyön a város szélén lévő Péró kellős közepére épített iskolát, ahol azokat a cigány gyerekeket tanítja, általános iskolát tart fenn nekik, ahova csak ők járhatnak, merthogy csak ők laknak ott, és mégis mind a kettőjük rengeteg gyermeket tudott megmenteni.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokból.)
