BARÁTH ZSOLT
BARÁTH ZSOLT
BARÁTH ZSOLT (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Van, aki az úton jár, van, aki beszél róla. Én 33 évig jártam ezen úton, most megpróbálok néhány percben beszélni róla, annál is inkább, mivel elnök úr bekonferálta, hogy vannak itt az üléstermen kívül is pedagógusok, és gyanítom, hogy értő fülekre talál az a rövid párperces gondolatom a nemzeti köznevelési törvényjavaslattal kapcsolatban.
Szeretném fölhívni a következőre a figyelmet ugyanis. A törvény 3 éves kortól szándékozik a köznevelés alá vonni a gyermekeket, óvodás kortól tenné kötelezővé a részvételt. A gyermekek alapszocializációja 3 éves korára befejeződik, mint tudjuk. Ezért sok esetben gyakorlatilag a mentális devianciák és intellektuális lemaradások korrekciója és a felzárkóztatás válik a pedagógusok elsődleges feladatává.
Lehet azon vitatkozni akár azon alapon, hogy származási, biológiai vagy szociális tényezők hatnak-e az intelligencia minőségének megnyilvánulásaira és jellemzőire, de sok esetben felesleges. A társadalmi egyenlőtlenségekkel foglalkozó vizsgálatok tárgyszerűen bizonyítják, hogy az egyén státusát, társadalmi hierarchiában elfoglalt helyét a születés pillanatában élvezett privilégiumok határozzák meg.
A szociális helyzet determinálja az egyéni képességek fejlődésének irányát, aminek céltendenciái határozzák meg a célkvalitásokhoz szükséges értelmi képességeket, természetesen a biológiai adottságok határai között. Vagyis a társadalmi státusesélyek átörökítésének folyamatában biológiai és szociális tényezők egyaránt szerepet játszanak. A szociális, családi háttér határozza meg az iskolai teljesítményeket és az egyén által elérhető magasabb kvalifikációt.
Az intelligens magyar állampolgárok felnevelésének alapvető feltétele az óvoda- és iskolaérettségi mutatók javításán túl az élet- és státusesélyek javítása a korai és minőségi nevelés által, amit a szegénységben és nagyrészt tudatlanságban élő szülők szociális, valamint intellektuális hátrányaikból adódóan képtelenek megfelelően ellátni. A nem etnikumspecifikus korai szocializációs beavatkozást sürgeti a gyermekszegénység és a velejáró éhezés terjedése is.
Az elemi szocializációs helyszín konzerválja az életvitelt, és ellene hat minden változtatási szándéknak. Így azok a szülők, akik nem képesek elfogadni és betartatni a tolerálandó és alapvető emberi és társadalmi normatívákat, képtelenek gyermekeikbe nevelni a legelemibb szabályokat és erkölcsi normákat. Ilyen esetben az állam intézményi rendszerének kell átvenni a lehető legkorábban a gyermekek szocializációját, ami a visszaélések elkerülése érdekében a szülő gyakorlati bevonását igényli, ami infrastrukturálisan napközi jellegű anya-csecsemő intézményeket, szociális munkásokat, szakképzett gyermekgondozókat, hathatós védőnői szolgáltatást és egyéb tárgyi feltételeket követel meg. Az intézmény igénybevételét pedig kötelezővé szükséges tenni minél korábban, akár a gyermek egyéves korától, minden olyan család részére, etnikumtól függetlenül, amelyben visszaeső bűnöző és/vagy intellektuálisan leépült vagy retardált valamely szülő, valamint a gyermek testi és/vagy lelki épsége reális veszélynek van kitéve.
Minden szülő felelős gyermeke biológiai és lelki épségéért. Ezért azokat a szülőket, akik ezt nem képesek tudomásul venni, és elhanyagolják az említett intézmény, majd gyermekeik óvoda- és későbbi iskolalátogatását, szankcionálni kell, mert az állam is felelős minden állampolgáráért születésétől haláláig.
Sem a szülők, sem a társadalom nem szemlélheti kívülállóként azokat a represszív és regresszív folyamatokat, amelyeknek előidézésében együtt és külön-külön egymás cinkostársai, és akár felbujtóként, akár tettestársként vagy áldozatként, de funkcionális részesei.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)
(17.00)
