DR. PÓSÁN LÁSZLÓ
DR. PÓSÁN LÁSZLÓ
DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Ferenczi Gábor szavaira szeretnék röviden reflektálni. Azt mondta, hogy a tanárok lebecsülése, ha azt szóba hozzuk, hogy az iskolákban azért nem mennek rendben a dolgok. Azt gondolom, nem a tanárokat kívánva ezzel megbántani, de arra mégiscsak érdemes lenne odafigyelni, hogy általános iskolában, valamikor 3-4. osztály táján elkezdődik az a folyamat, ami 5.-től fölerősödik, amikor a gyerekeknél a motiváltság jelentős mértékben visszaesik. Hogy ez pedagógiai módszerekkel javítható-e vagy ott vannak problémák, ezt hirtelenjében nem tudom megmondani, mert jómagam nem vagyok tanító. De azt tudom, hogy itt komoly problémák vannak, és számos más európai országgal összehasonlítva, nálunk ez a visszaesés vagy ez a fajta problémajelentkezés erőteljesebb.
Érdemes a nemzetközi összehasonlításokra figyelni, mert ha csak bezárkózunk, és önnönmagunkat nézzük, akkor hajlamosak vagyunk elhinni arról, ami gyenge, hogy jó. Az összehasonlítás mércéje legyen az európai mérce, szerintem ez helyénvaló. Számos országban, ahol a közoktatási rendszer különböző mutatói jobbak, mint nálunk, a gyerekeknek ez a fajta motiváltságuk erőteljesebb, de az is tény és való, hogy más pedagógiai módszereket is használnak. Ezeket érdemes akkor eltanulni.
Szabó Timeának pedig röviden csak azt szeretném jelezni, hogy azon is érdemes lenne elgondolkodni, hogy a 18 éves korhatár mennyit javított egyébként az alfabetizáció mértékén. Nekem az az érzésem, hogy semmit. Tehát látványos előrelépés ezen a téren azért, mert a korhatárnál egy kötelező mércét magasabbra helyeztünk durván tíz évvel ezelőtt, érdemi előrelépés nem történt. Az, hogy a tankötelezettség korhatára hol van meghúzva, nem azonos azzal, hogy meddig lehet az iskolarendszerben bent lenni. Ez két külön műfaj.
Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)
