ENDRÉSIK ZSOLT
ENDRÉSIK ZSOLT
ENDRÉSIK ZSOLT (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Jómagam is pedagógusként dolgoztam 1998-2010 között, én is egy paidagogosz vagyok, ez a görög szó azt jelenti, hogy tanító rabszolga, ez már önmagában jelent valamit.
1998 és 2010 között végigéltem a Pokorni Zoltán, Magyar Bálint és Hiller István neve által fémjelzett ámokfutást, mert erre nem tudok mást mondani. Néhány évente, mint a hullámvasúton, a rajta utazó emberek hol új tantervekbe csöppentek bele, jött a NAT, a kerettanterv, hol újabb programok követték egymást. Rengeteg ígéretet hallottunk ezen időszak alatt. Már akkor megjelent a Fidesz vezérvonalában az életpályamodell, ami akkor nem tudott megvalósulni.
Véleményem szerint azt lehet erről mondani, ha annak idején, 2002-ben a Fidesz meglépi azt, hogy a közalkalmazottaknak, köztük a pedagógusoknak az anyagi helyzetét, megbecsülését rendbe hozza, akkor valószínűleg a 2002-es választásokon nem az MSZP kerül a kormányra, és lehet, hogy az ország sem itt tartana.
Az életpályamodell: rengeteg ígéret van ebben, Gloviczki Zoltán helyettes államtitkár szerint drámai mértékű béremelés várható. Maga a kifejezés is elég érdekes. Tudjuk azt, hogy a főiskolát végzettek a minimálbér 180, az egyetemet végzettek a minimálbér 200 százalékát kapják majd meg, ha esetleg oda kerül az ország sorsa. Jelenleg azt el kell mondanunk, hogy a pedagógusok átlagbére körülbelül 100 ezer forinttal alatta van a diplomás-átlagbéreknek, a megbecsülés még máig is jóval a meglévő szint alatt van.
Igaz, 2002-ben bekövetkezett egy nagymértékű bérkompenzáció, amikor 50 százalékkal megnövelték a pedagógusbéreket. Ez annak idején nagyon jól jött nekünk, ezt azért el kell árulnom, viszont utána megindult a bűnbakképzés, aminek a levét a pedagógustársadalom még a mai napig issza, ránk fogva, közalkalmazottakra és pedagógusokra, hogy miattunk ment tönkre az ország annak idején, mert a mi fizetésünket megemelték.
Sajnos azt kell mondanom, hogy 2007 óta a pedagógusbérek be vannak fagyasztva, ez azért már elég hosszú történet, és ha továbbtekintünk, még körülbelül ennyi évnek kell eltelnie, hogy újra pedagógusbér-emelés következhessen be. Leghamarabb ezt 2013-ra prognosztizálják, de az ország jelenlegi gazdasági helyzete alapján ez lehet, hogy csak 2014-ben vagy 2015-ben fog megvalósulni. Sajnos, a pedagógustársadalom szinte egésze anyagilag oly mértékben tönkrement, hogy nem tudom, ki fogják-e még bírni ezt a néhány éves időszakot.
Az életpályamodellre tekintve néhány fontos megállapítást kell tennem. Sajnos, a frissen végzetteknek nem fog túl nagy perspektívát nyújtani ez az életpályamodell. Lényegében két éven keresztül szinte páriaként lehet rájuk tekinteni, és közel 8-10 évnek kell eltelnie, míg olyan szintre emelkedik, hogy tényleg egy megbecsült pedagógus válhasson belőle. Tehát nem valószínű, hogy hatalmas tömegeket fog majd vonzani a pedagóguspálya ezzel a változtatással is.
50 év fölött pedig sajnos az a nagy helyzet, hogy a pedagógustársadalom közel fele 50 év fölötti, és ha jól tudom az adatokat, tíz éven belül a pedagógustársadalom több mint egyharmada nyugdíjba készül vagy nyugdíjba vonulásra vár, ami szintén egy hatalmas terhet fog majd jelenteni a kasszára.
Amit még ki lehet olvasni itt a sorok között, valószínűleg várható lesz majd a nyári szünetnek bizonyos mértékű megkurtítása, aztán az óraszámemelés, igaz, ezen már most is ment a vita, valószínűleg ez óraszámemelésnek tűnik, szintén Gloviczki Zoltán egyik mondatát emelném ki: a munkáját tisztességesen ellátó pedagógus ma is eltölt 32 órát az iskolában.
Ez egy jó megállapítás, de akkor tegyük kötelezővé ezt a 32 órás óraszámot? És a maradék 8 órában - mert elméletileg 40 órás a pedagógusok munkahete is - kell majd a családokkal foglalkozni, családlátogatásra járni, felkészülni, kutatni, dolgozatokat javítani? Több felmérést végeztettek el velünk az elmúlt években, aminek az eredményét azért nem annyira publikálták, hogy a pedagógusok többségénél a heti reális munkavégzés 50 óra környékén van. Heti 50 óra, bent az iskolában, vagy ezen kívül, az iskolán kívüli elfoglaltságokra gondolva itt.
Két igen fontos tényező, nem tudom, lesz-e ennek háttere, meglesz-e az infrastruktúrája, hogyan lesz ez addigra kidolgozva: a mindennapos testnevelés megvalósítása. Igaz, benne van a törvényjavaslatban, hogy heti 5 óra ez az időszak, amiből viszont csak 3 órát rögzítenek, azaz biztos, hogy egy héten belül három nap lesz testnevelésóra, de a maradék kettőt tanórán kívüli foglalkozásokra fogják tenni, ami nem biztos, hogy a maradék napokra fog bejönni, így nem tudom, hogy a mindennapos testnevelés meg fog-e állni ilyen téren.
Lesz-e elegendő sportlétesítmény? Tényleg rengeteg uszodára, sportcsarnokra lenne szükség, hogy ezt a rengeteg gyereket, akik majd délután sportolni akarnak, vagy kötelezően kell sportolniuk, ezeket el tudjuk helyezni. Szintén a feltételét, hátterét még nem nagyon látom, hogy az egész napos iskola hogyan oldható meg.
Van egy sajnálatos tény, amit szintén észrevettem, az igazgatói kinevezésekkel kapcsolatban. Sajnos, eddig is úgy volt, hogy a fenntartó, az önkormányzat vagy a megyei önkormányzat döntött az igazgatók kinevezéséről, most ezt majd a kormányhivatalok fogják végezni. Sajnos, megint az érintett felek, azaz a tantestület nem dönthet lényegében az igazgatói kinevezésekkel kapcsolatban.
Külön kiemelendő még az alkotói évnek a bevétele ebbe a törvényjavaslatba, ami tízévente egy évet irányoz elő a pedagógus II. beosztás fölött, de fizetés nélkül. Ez egy elég érdekes tényező. Az Európai Unió 12 országában van hasonló rendszer, aminek a többségében azért valamilyen juttatást kapnak a pedagógusok, miközben vagy továbbképzik magukat vagy kutatnak, vagy egyéb más hasznos dologgal töltik az idejüket, és közben feltöltődnek. A magyar pedagógustársadalomban rengeteg kiégett és a munkájába belefásult tanár, pedagógus van, akiknek ez tényleg felüdülést jelenthetne a későbbiekben.
(16.30)
Egy dolog nagyon nem volt kidolgozva, erre is szintén kíváncsi leszek, hogy az érettségi feltételeként megszabott 50 órás közösségi szolgálatot majd hogyan képzeli el a kormányzat.
Végszóként tényleg megint egy idézetet hoznék. A pedagógusok nem a nemzet napszámosai, hanem a nemzet lámpásai. Ezt Hoffmann Rózsa államtitkár asszony mondta a tavalyi pedagógusnapon. Sajnos azt kell mondanom, hogy ha érdemben radikálisan nem tudunk változtatni a helyzeten, akkor ezek a lámpások szépen lassan ki fognak hunyni.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiban.)
