FÖLDI LÁSZLÓ
FÖLDI LÁSZLÓ
FÖLDI LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Azzal talán mindenki egyetért, hogy szükség van a teljes oktatási rend szerkezeti átalakítására, hiszen Magyarország jövője és versenyképessége a tét. Abban is van talán egyetértés, hogy a közoktatás jelenlegi formájában nem képes a munkaerőpiacot kiszolgálni, a diákok számára az esélyegyenlőséget megteremteni, valamint biztosítani a pedagógusok anyagi és erkölcsi megbecsülését.
Ebből adódóan tehát valamennyiünk célja közös. Talán eltérés abban lehet közöttünk, hogy az átalakítást milyen módon és milyen ütemben végezzük el. A kormány a köznevelés ügyét nemzetstratégiai kérdésként kezeli, ezért a törvénytervezet legfontosabb célja az előbb említett esélyegyenlőség, versenyképesség és a társadalmi felzárkóztatás megteremtése, hiszen Magyarország sikere azon múlik, milyen alapot tudunk adni gyermekeink jövőjére nézve az oktatásban. (Czene Attila távozik az ülésről.)
A magyar állampolgárok adóforintjaiból működtetett közoktatási rendszerben minden gyerek számára biztosítani kell a szükséges fejlődési lehetőséget. Egy 2009 nyarán végzett Tárki-kutatás eredményei azt bizonyítják, hogy a mai Magyarországon érték- és normazavaros, bizalmatlan társadalomban élünk, éljük meg mindennapi életünket. Nem vagyunk tisztában teljes egészében az értékeinkkel, nem bízunk az intézményeinkben és talán lassan már egymásban sem.
A nemzeti identitás kialakítása, valamint az általános normakövető magatartás és társadalmi bizalom megteremtése kulcskérdés a magyar nemzet jövőbeni sikeressége szempontjából. A XIX-XX. század iskolái még többnyire építhettek arra, hogy a gyermekek életük első hat évét családi körben tölthették el, és elsajátíthatták az alapvető közösségi értékeket és viselkedési szabályokat, s arra is, hogy a családi kapcsolatokon keresztül megszületik bennük a helyi kisközösséghez való kötődés érzése is.
Az elsődleges szocializáció folyamata azonban mára társadalmi szinten töredezetté és ellentmondásossá vált. Az intézményes nevelés természetesen nem tudja átvenni a családok szerepét, de mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy szakmailag jól felkészült és hivatástudattal rendelkező pedagógusok csökkenteni tudják a családi szocializációból eredő versenyhátrányokat.
Az elmúlt húsz év oktatási rendszere a fenntartás és finanszírozás tekintetében szétzilálódott, ezért újjá kell szervezni azt. Ennek megfelelően a köznevelési törvény megerősíti, hogy az intézmények fenntartása általános szabályként az alaptörvényből is fakadóan állami feladat, de ugyanakkor az önkormányzatoknak van lehetőségük visszaszerződni, visszavenni ezt a fenntartási lehetőséget.
Az intézkedés célja az állami felelősség és a hozzá tartozó jogkörök megbillent egyensúlyának helyreállítása, hiszen jelenleg a tehetős önkormányzatok többletszolgáltatásokat tudnak nyújtani a tanulóknak és többletjuttatásokat a pedagógusoknak, ezzel szemben a szegényebb, alacsony helyi bevétellel rendelkező települések még a minimumkövetelményeket sem tudják teljesíteni.
Jelen helyzetben a kiegyenlítő szerepet a társadalmi igazságosság és az oktatási esélyegyenlőség jogcímén az állam tudja betölteni, de nem igaz azon állítás, hogy az állam teljesen elveszi az önkormányzatoktól a fenntartói jogokat, például az óvodai ellátás továbbra is a települési önkormányzatok feladata marad, és lehetőség nyílik arra, hogy az általános iskola, a középiskola, alapfokú művészeti iskola és kollégium fenntartását a 2000 főnél nagyobb lakosságszámmal bíró települések köznevelési szerződéssel visszavehessék az államtól. Ez azért is fontos, mert a helyi közösséghez való tartozás segíti a nemzeti közösségbe történő integrációt
A tankötelezettségi korhatár 16 éves korra történő leszállítása nem növeli a munkanélküliséget. A tankötelezettség 16 éves korra csökkentéséből nem következik egyenesen az, hogy az iskolarendszernek ki kell löknie magából a tanulókat, azonban nagyon fontos hangsúlyozni: mostantól lehetőség nyílik arra, hogy azokat, akik nem hagyják magukat taníttatni, nevelni, ki lehessen emelni ebből a közösségből.
Az információs társadalom világában nagyon fontos a kétkezi munka tisztelete is, hiszen tényleges termelés nélkül nem lehet fenntartható gazdasági növekedést elérni. A leszakadó társadalmi rétegek gyermekei számára vagy a tanulás iránt motiválatlan, az első szakma megszerzése előtt lemorzsolódó tanulóknak is biztosítani kell a megfelelő munkaerőpiacra való bejutást.
A pedagógusok kötelező óraszáma nem emelkedik 32-re. A kötelező heti óraszám 80 százaléka lesz a kötött munkaidő, és csak a kötelező munkaidő 55-65 százalékát teszi majd ki a tényleges nevelő-oktató munkával lekötött idő. Ezt követően az intézményvezető csak a kötött munkaidő 25-15 százaléka fölött rendelkezik. Ebből adódóan a kötött munkaidő fennmaradó részében a pedagógus csak a szakfeladatához kapcsolódóan a nevelés-oktatást előkészítő, nevelés-oktatással összefüggő egyéb feladatokat, tehetséggondozó és felzárkóztató feladatokat és tanulói felügyeletet láthatja el.
A kötött munkaidő tanórával le nem kötött részében rögzített feladatok pontosítása indokolt, mert az eseti helyettesítés alkalmazása számos esetben aránytalan többlettanítást jelenthetne egyes pedagógusok számára, ennek a bérjellegű juttatásokban történő megjelenése nélkül.
Felröppent a hír, és nagyon sokan beszélnek arról, hogy a kormány, így az oktatási kormányzat is iskolabezárásokat, tömeges nevelői elbocsátásokat tervez, és ez benne van a törvényben. Ez nem igaz. (Moraj az ellenzéki padsorokban. - Közbeszólás: Háttértanulmány!) Az viszont igaz, hogy a következő tíz évben valóban sok pedagógus el fogja érni a nyugdíjkorhatárt és nyugdíjba vonul, illetve a drasztikusan csökkenő gyereklétszám bizony már ma is nagyon komoly problémákat okoz. Ugyanakkor az is igaz, hogy a természettudományos képzés területén még nagyon komoly munkaerőhiány is felléphet, hiszen matematika, fizika vagy éppen kémia szakos tanárt lassan már nem lehet még nagyítóval sem találni.
(15.30)
A pedagógusi hivatás tekintélyvesztése mélyponton van, ami mára a köznevelés megújulásának gátjává vált. Egy nemzetközi kutatás eredményei szerint a tanári teljesítmény és a bérezés között egyértelmű összefüggés van, tehát a jelenlegi alacsony fizetések mellett nem valósulhat meg az egészséges verseny a munkahelyekért. Ha nem változtatjuk meg alapjaiban a közoktatás szerkezetét, akkor konzerváljuk a jelenlegi helyzetet, amelyet néha motiválatlan, kontraszelektált vagy másod-, harmadállásokat vállaló, leterhelt és fáradt pedagógusok fognak elvégezni.
Ahhoz, hogy elérjük, a legjobbak válasszák ezt a pályát, szükség van komoly költségvetési hozzájárulásra. A pedagógusi hivatás vonzóvá tétele érdekében már a képzés elején megfelelő ösztöndíjakkal kell a gyerekeket, a diákokat erre ösztökélni. A végleges megoldást a pedagógusok életpályamodelljének a megalkotása jelenti, amely elősegítheti, hogy megszűnjön a kontraszelekció, emelkedjenek a bérek, ezáltal a pedagógusi szakma presztízse. Az új törvény a megemelt követelmények mellett magasabb bérezésűvé teszi a pedagógus-életpályát.
Magyarországon az oktatás egésze több mint két évtizede külső, objektív szakmai kontroll nélkül működik. Nem fenntartható állapot az, hogy a tanár becsukja maga mögött az osztályterem ajtaját, és azt tanít, úgy tanít, amit és ahogyan akar. Természetesen nem a tanszabadság felszámolását követelem, hanem az oktatás-nevelés minőségének és hatásfokának objektív ellenőrzését. Hosszú idő után ismét megvalósulhat az oktatás külső szakmai ellenőrzése az új köznevelési törvény által. Ennek célja a versenyhelyzet teremtésén át a szakmai színvonal emelése, a szakmai munka segítése és a minőségi oktatás megteremtése, a korszerű mérésértékelés módszereinek felhasználásával.
Befejezésül szeretném hangsúlyozni, hogy az új munkaidő-szabályozás bevezetése csak a 2013 szeptemberében induló pedagógus-életpályamodell megalkotásával párhuzamosan képzelhető el. Ez a kormány szándéka is, hiszen minőségi többletmunka csak magasabb és kiszámíthatóbb pedagógusi bérek mellett képzelhető el.
Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
