PÁNCZÉL KÁROLY
PÁNCZÉL KÁROLY
PÁNCZÉL KÁROLY (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kivételesen megfogadva elnök úrnak azt a tanácsát, hogy foglalkozzunk a köznevelés ügyével - mintegy fél órával, háromnegyed órával tette ezt -, szeretnék ráerősíteni arra, hogy a nemzeti köznevelési törvény a címében is hangsúlyozza a nevelés fontosságát, és őszintén remélem, hogy ugyan a törvény nem erre hivatott, de majd az új Nemzeti alaptanterv és a ráépülő kerettantervek hangsúlyozottan fognak szerepet adni az elkövetkezendő időszakban a nevelésnek.
Szeretnék megosztani önökkel egy idézetet, volt már, hogy a parlamentben ezt elmondtam, de nem lehet elégszer megismételni. Az idézet úgy szól: “Társadalmasodásra és nemzeti öntudatra nevelni kell, nem tanítani. Az iskolában kevesebbet kellene tanítani, többet nevelni.” Ez a tragikus sorsú Teleki Pál miniszterelnöktől származik; ugye több mint hetven esztendeje hangozhatott el ez az idézet, de azt gondolom, napjainkban is megfontolandó.
Az új NAT-ban és kerettantervekben kell megjelenni ezeknek a fontos nevelési céloknak. Ott ugye szerepelni fognak majd, reményeink szerint, a kötelező műveltségi elemek, az elvárható tudás, és emellett azok a nevelési célok, amelyeket, azt gondolom, mind ellenzékiek, mind kormánypártiak szerintem fontosnak tartunk: hazaszeretet, nemzet, tisztesség, becsület, a közösség élménye, a közösséggé formálás megjelenjen mint nevelési terület; illetve amiről például Z. Kárpát Dániel is beszélt, hogy legyen fogyasztóvédelem, legyenek pénzügyi és gazdasági ismeretek, vagy legyen például környezettudatosság. Ezek mind olyan fontos területek, amelyekről azt gondolom, hogy a törvény szelleme kapcsán majd a NAT-ban és a kerettantervekben is meg kell jelenniük.
A neveléshez szeretném kapcsolni a következő ügyet, az egész napos iskolának az ügyét. A valódi egész napos iskolát - és nem napközit - én nagyon jónak tartom. Ma is már sok iskolában működik, ahol egész napra el van osztva a terhelés, jut idő az ismétlésre, jut idő a gyakorlásra, jut idő a nevelésre. Fontosnak tartanám, ha valóban mélyen igyekszünk változtatni a köznevelési rendszeren, hogy ez az egész napos iskola hangsúlyos elem legyen.
Szeretném felhívni az államtitkár asszony figyelmét a következő fogalomra, a “kiemelt oktatási körzet” fogalmára. Annak idején már ellenzékből is többször javasoltuk azt, hogy bizony Magyarországon vannak leszakadó térségek, vannak szociális hátrányokkal küzdő, elszegényedő települések, ezeket kellene kiemelt oktatási körzetnek tekinteni, és itt kellene ösztönözni arra az iskolákat, anyagilag is, mellé tenni kiváló, jó programokat, hogy az egész napos oktatást bevezessék.
(16.50)
Ha elfogadjuk azt a tételt, hogy a mélyszegénységből való kiemelkedéshez, a leszakadásból való kiemeléshez hozzájárul az oktatás, akkor a legelmaradottabb térségeinkben kellene bevezetni - nevezzük őket kiemelt oktatási körzeteknek - az egész napos iskolát, hogy valóban a nevelés és az oktatás világa felemelkedést nyújthasson sok-sok magyar gyermeknek.
A másik témakör, amiről szeretnék beszélni, az a fenntartás ügye. Jónak tartom azt, hogy a törvényjavaslatból az derül ki, hogy az állam nagyobb szerepet vállal az oktatásban. Eddig is egyébként az állam feladata volt az ingyenes közoktatás biztosa, csak húsz évvel ezelőtt úgy alakult ki a rendszer, hogy mindezt átadta mint kötelező feladatot az önkormányzatoknak. A baj abból származik, hogy ma már eljutottunk oda, hogy az oktatás minőségére leginkább az hat, hogy az önkormányzatnak milyenek az anyagi lehetőségei. Két nappal ezelőtti hír, hogy egy kistelepülésen nincs fűtés az óvodában és az iskolában. Megengedhetetlen az, hogy a kedvezőtlen földrajzi adottságok, van-e iparűzési adó vagy nincs, van-e gépjárműadó-bevétel vagy nincs, szabja meg azt, hogy milyen az oktatás minősége. Tehát az állami szerepvállalás növekedése mindenféleképpen üdvözítő.
Úgy jutottunk ide, hogy valamikor a normatíva majdnem fedezte az oktatási költségeket. Talán Hiller képviselő úr, aki most csóválja a fejét, emlékszik a közoktatási törvény azon paragrafusára, hogy az előző évi ráfordítás 90 százalékánál nem lehet kevesebb a normatíva, majd ez lett 80 százalék, majd amikor jött az MSZP-SZDSZ-kormányzás, akkor azt a garanciális elemet is kivették a törvényből, hogy a normatíva nem lehet kevesebb, mint az előző évi. Kivették a törvényből, majd onnantól kezdve egy új teljesítménymutatós számítási trükkel a normatíva elkezdett úgy csökkenni, hogy ma a kiadások 50 százalékára elegendő csak.
Úgyhogy azt gondolom, hogy a fenntartásban igenis az államnak sokkal nagyobb szerepet kell vállalni. Az ma még vitatott, hogy a pedagógusbéreken és -járulékokon túl mit fog finanszírozni az állam, vajon finanszírozza-e a dologi kiadásokat is, vagy ott marad az önkormányzatnál. Sok még a bizonytalanság, ez nem tesz jót egyébként az ügynek, jó lenne erről többet tudni.
Az életpályamodellel kapcsolatban csak egy gondolatot: én azt tartom nagyon jónak ebben az új életpályamodellben, hogy végre elszakad attól a bértáblától, ami csak az életkorra és a végzettségre koncentrált, és most megjelenik mellette a minőség is és a minősítés is. Ez is az előrelépés egyik záloga. Ehhez kell egy külső ellenőrzés és értékelés. Az, ami 26 éve nincs a magyar oktatásban. Sok mindent ellenőriztek a magyar közoktatásban az elmúlt húsz évben. Agyonellenőrizték az alapító okiratokat, az szmsz-eket, a házirendet és nagyon sok alapdokumentumot, de igazából a pedagógiai munka rendszeres ellenőrzése és értékelése nem történt meg.
Zárszóként szeretném felhívni a figyelmet arra, elsősorban kormánypárti képviselők figyelmét, az államtitkárság figyelmét arra a felelősségre, hogy rendkívül nagy a felelősségünk a törvényhozásban, hiszen évtizedekre határozhatjuk meg az oktatás és benne gyermekeink jövőjét, és nem szabad arról elfeledkezzünk, hogy ebben az egész történetben végül is a legfontosabb a gyermek.
És ha egy idézettel kezdtem, akkor két idézett mondattal hadd zárjam a felszólalásomat. Sütő András teszi fel a kérdést: “Mit csináltál a rád bízott tálentumokkal? Nincs más számonkérés, csak a gyerekeink tekintetében.”
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
