SZABÓ TIMEA
SZABÓ TIMEA
SZABÓ TIMEA (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Én most viszonylag röviden a halmozottan hátrányos helyzetű, köztük a roma gyerekek helyzetéről szeretnék néhány szót szólni az új köznevelési törvény tükrében. Ezt természetesen nem abban a szellemben tenném meg, ahogyan Ferenczi Gábor jobbikos képviselőtársam tette; már azért sem reagálnék az ő hozzászólására, mert annyi nemzetközi egyezménybe ütközik az általa elmondott vélemény, hogy azt hirtelen meg sem tudom számolni, és ehhez képest az én véleményem nem számottevő.
Azt már sokszor elmondtuk, hogy a Fidesz mintha a szegénységet a büntetőpolitikával és a juttatások megvonásával kívánná úgymond orvosolni, továbbmélyítve a kettészakadt ország két felét elválasztó szociális árkot, de a kormány romastratégiája alapján egy ideig azt remélhettük, hogy a társadalmi felzárkóztatásért elkötelezett szakpolitikusok felülkerekedhetnek a kormányon belül. A jövő évi költségvetés tervezete, a szakképzés átalakításáról szóló törvény és főleg az előttünk fekvő köznevelési törvény alapján sajnos az egyértelműen illúzió volt. A jövő évi költségvetésben GDP-arányosan ismét jelentősen csökken az oktatásra szánt összeg, tegnapelőtt pedig a miniszterelnök úr épp itt a Házban ismerte el, hogy a törvény bevezetéséhez szükséges pluszforrásokat nem tudják biztosítani.
Tisztelt Ház! Álljunk meg itt egy szóra! Itt nem egyszerűen arról van szó, hogy erre nincs pénz, hanem arról, hogy a köznevelési törvény értelme vész el, ha nincsenek erőforrások az eddig is alulfinanszírozott kistelepülési iskolák feltőkésítésére; idejár a roma gyerekek többsége. Az új köznevelési rendszer az iskolák államosítása mellett eddig mindig az esélyteremtő, a kisiskolákat is felkaroló állam számunkra is rokonszenves szlogenjével érveltek. Ebből nem lesz semmi, ezt most már önök is elismerték.
Mi lesz helyette? Lesz úgynevezett Híd-program és 16 évre leszállított tankötelezettség. Mindkettő azt üzeni, a kormány lemond a problémásnak tartott, halmozottan hátrányos helyzetű, többségében roma tanulókról. Lemond, mert akkor a Híd-program kezdi el csak fejleszteni őket 14, 15, 16 évesen, amikor szinte már késő, ahelyett, hogy a korai fejlesztést, a bölcsődei, óvodai hozzáférést, a differenciált pedagógiai módszereket, a fejlesztőpedagógusokat biztosítanák az együttnevelés keretei között. A Híd-program bevezetésének és a leszállított tankötelezettségi korhatárnak drasztikus hatásai lehetnek, a munkaerőpiacon az értéktelen iskolai végzettséggel rendelkező fiatalok számának megugrását eredményezhetik.
(15.50)
A törvénytervezet nem tartalmaz garanciákat arra nézve, hogy a Híd-programban a munkavállaláshoz szükséges valós ismeretek átadására kerül sor, és drasztikusan csökkenti annak esélyét, hogy a legkevésbé képzett rétegek szakképzettséghez, érettségihez, megfelelő idegen nyelvi tudáshoz és számítógépes ismeretekhez jussanak. Emellett a szegény családok számára az iskoláztatás időbeli kitolódása vállalhatatlan anyagi többletterheket jelent. Itt utalnék a Földi László képviselőtársam által elmondottakra, mélységesen nem értek egyet ebből a szempontból az ön által elmondottakkal.
A Híd-program egy olyan zsákutcás intézményrendszert hoz létre, amely a szakképzetlen, végzettséggel nem rendelkező fiatal munkaerő újratermelését vetíti előre, ahelyett, hogy a szakképzettséget, érettségit nyújtó középfokú intézményekben erősítené az alapkészségek oktatását, és megteremtené a fejlesztés feltételeit. A Híd-program intézményes lehetőséget ad a középfokú oktatási intézmények pedagógusai számára, hogy megszabaduljanak a legnehezebben nevelhető gyerekektől. Ezzel tulajdonképpen az állam lemond a tanulási problémás, nehezen kezelhető tanulók oktatásáról, munkaerő-piaci integrálásáról.
Az alapfokú iskolát befejező, tanulási kudarcos tanulók fejlesztésére a Híd-program nem alkalmas, ehelyett kiterjedt iskolapszichológusi, fejlesztőpedagógusi és utazó gyógypedagógusi hálózat kialakítására lenne szükség. A kormányzati romastratégiában is emlegetett korai fejlesztésre és mentorálásra kellene koncentrálni. A tankötelezettség ügyében az LMP népszavazást is kezdeményezett. Az úgymond gyenge tanulmányi eredményt mutató, illetve magatartás- és részképesség-zavaros tanulók esetében is akkor járunk el felelősen, ha ahelyett, hogy képzettség nélkül elengednénk őket, hiszen 16 évesen még a szakiskolát sem végzik el, korai fejlesztésben, bölcsődei, óvodai, tanórai fejlesztésben részesítjük őket, ezzel adva esélyt, hogy felzárkózzanak, ezzel biztosítva, hogy a munkaerőpiacon hasznosítható végzettséggel hagyják el az iskolarendszert.
A szakképzési koncepcióban önök azt is elárulták, hogy a gimnáziumi férőhelyek csökkentésére készülnek, méghozzá drasztikusan, 40 százalékkal. A közhiedelemmel szemben az utóbbi időben a romák és hátrányos helyzetűek egyre nagyobb arányban jutottak be középiskolába. Ez a pozitív tendencia ezzel várhatóan vissza fog fordulni. Kérem, gondolják ezért ezt újra. A szegregált kis létszámú osztályokat, ha elfogadják Lázár János egyik, már benyújtott módosító indítványát, talán megússzuk. Mi arra kérjük önöket, a többi szegregációs elemet is gyomlálják ki a készülő törvényből. Ha már itt tartunk, vigyázó szemünket, és ilyet is ritkán mondunk, Hódmezővásárhelyre vessék. Mert a közoktatási integráció területén, más területen ugyan nem, ez kell hogy legyen a követendő példa. A Hoffmann Rózsa-féle sajnos ennek az ellenkezőjét ígéri. Tehát kérem, a saját képviselőtársuk és frakcióvezetőjük városára nézzenek ebből a szempontból.
Összefoglalva, tisztelt képviselőtársaim, a mégoly kiváló romastratégia is csak addig ér valamit, amíg a kormány egészének politikája nem az ellenkező irányba hat. A romastratégia írott malaszt, ami tény, a szegénységellenes politika minden szinten, a köznevelési törvényben is. Ezzel nemcsak a roma és más hátrányos helyzetű gyerekeknek és szüleiknek ártanak, de mindannyiunknak, az egész országnak.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Szórványos taps az LMP soraiban.)
