DR. CZOMBA SÁNDOR
DR. CZOMBA SÁNDOR
DR. CZOMBA SÁNDOR nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az oktatás és a képzés átalakításának fontos mérföldkövéhez érkezünk, amikor benyújtásra kerül az Országgyűlés elé a szakképzésről szóló törvényjavaslat. A javaslat, amely önök előtt áll, alapvetően meghatározhatja a következő évek foglalkoztatási lehetőségeit, a gazdaság teljesítőképességét. A szakképzés gyakorlati oldala erősítésének és a duális képzés kiterjesztésének újabb nélkülözhetetlen eleme a törvényjavaslat, amely az elmúlt héten tárgyalt szakképzési hozzájárulási rendszerhez és az ugyancsak az Országgyűlésnek benyújtott köznevelési törvényhez is szorosan kapcsolódik.
Tisztelt Ház! A hazai szakképzés fordulóponthoz érkezett. Rajtunk múlik, hogy élünk a lehetőséggel, és alapvető strukturális változtatást hajtunk végre a szakképzés tartalmi szabályozásában és intézményrendszerében, vagy folytatjuk az eddigi gyakorlatot, és a munkaerőpiactól elrugaszkodott pazarló, a gazdasági igényeknek nem megfelelő szakmai képzést folytatunk. A törvényjavaslat ezért olyan szabályozást alakított ki, amely a hazai kis- és közepes vállalkozások és a multinacionális cégek munkaerőigényeinek is megfelel. Alapját jelenti a fejlődő gazdaság és a növekvő foglalkoztatottság célkitűzéseinek, a munkahelyteremtésnek és a termelés kiegyensúlyozottságának is. Ugyanakkor maximálisan figyelembe veszi az iskolai rendszerű képzésben részt vevő tanulók érdekeit, garanciákat teremt az iskolai és a vállalati tanműhelyben folyó gyakorlati képzésben.
Nem minden előzmény nélküli a törvényjavaslat megalkotása, ugyanis a célok megvalósítása érdekében határozott lépéseket kezdeményeztünk. Éppen egy esztendeje kötött megállapodást a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarával a kormányzat, amelyben szorosabbra fűztük a szakmai együttműködést. Második fontos lépésként koncepciót készítettünk a szakképzési rendszer átalakítása és a gazdasági igényekkel való összehangolása érdekében, amelyet a kormány elfogadott, és amely a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézet honlapján szeptember óta olvasható.
De melyek is azok az okok és tényezők, amelyek megerősítik, hogy a szakképzés rendszerének átalakítása elodázhatatlan? Milyen komoly gondok jelentkeznek elsősorban az iskolarendszerű szakképzésben, amelyek miatt egy teljesen új szakképzési törvényjavaslatot kellett készítenünk?
Az átalakítás igényei régóta világosak mindenki számára. Egyre kevesebb tanuló vesz részt a szakképzésben, miközben a képzés minősége is több szempontból kifogásolható. Míg 1990-ben több mint 225 ezer szakiskolás tanult egy tanévben, ez a szám napjainkra 139 ezerre csökkent.
(8.10)
Hiába változott intézményrendszerében és tartalmában is folyamatosan a szakképzés az elmúlt években, a reformok sorozata, a szakképzési források korlátlan szakképzésbe pumpálása, a szakiskolai fejlesztési program és megannyi törvénymódosítás mégsem érte el a célját. Az iskolai rendszer kibocsátása szerkezetében és mennyiségében is egyre távolabb került a munkaerőpiac szakemberigényétől, ami a gazdálkodó szervezeteknél munkaerőhiányt, a pályakezdőket érintően pedig munkanélküliséget eredményezett.
Az oktatási és képzési rendszerben zajló folyamatok negatívan hatottak a munkaerőpiacra. Egyre többen jelentkeztek érettségit adó intézménybe, gimnáziumba és szakközépiskolába, miközben a szakmunkás-életpálya jelentős presztízsveszteséget szenvedett, a kétkezi munka leértékelődött. Burjánzanak a munkaerőpiac által nem igényelt divatszakmák, miközben egy jó CNC-esztergályost, hegesztőt, lakatost vagy szerszámkészítőt nem találni a munkaerőpiacon, pedig termelés nélkül nincs esélyünk a kilábalásra.
A gondokat szaporítja, hogy a demográfiai problémák miatt évről évre kevesebb gyermek lép be az általános iskolába, majd szakiskolába. A szakmunkástanulók száma, rövid stagnálási időszaktól eltekintve, folyamatosan, évente 7-8 százalékkal csökken.
Milyen válaszokat fogalmaztunk meg mindezen problémákra? Népszerűbbé kell tennünk a fiatalok körében a szakmatanulást, és helyre kell állítanunk a kétkezi munka becsületét. Ezt részben a vállalkozásoknak a tanulószerződés terén mutatkozó érdekeltségének növelésével, részben a tanulók hajlandóságának ösztönzésével kívánjuk elérni. Ez utóbbiban nagy szerepet szánunk a pályaorientációnak és a pályakövetési rendszer kiépítésének. Kiterjesztjük a tanulószerződés intézményét, és csökkentjük a vállalkozások ezzel kapcsolatos adminisztratív terheit. Átalakítjuk az intézményrendszert, amelynek alapja egy hatékonyabb, kisebb költséggel működő térségi integrált szakképző központ rendszer. A szakmai vizsgáztatás szabályait racionalizáljuk, az Országos Képzési Jegyzéket pedig átalakítjuk.
Tisztelt Ház! A szakképzésről szóló törvényjavaslat nem könnyű olvasmány, azonban szabályai koherensen kerültek megfogalmazásra, tartalmazzák mindazon célok jogi eszközeit, amelyeket az imént említettem.
Mik is ezek a főbb célok? A képzési szerkezetet a szakirányok és a létszámok vonatkozásában a gazdaság igényeihez kell igazítani. A szakképzési intézményrendszert és a térségi integrált szakképző központ rendszerét átláthatóan, koordináltan és költséghatékonyan kell működtetni; a szakképzés szerepének erősítése a társadalmi felzárkóztatásban, a hátrányos helyzetű fiatalok képzésben tartásában annak érdekében, hogy szakképzett munkavállalóként lépjenek be a munkaerőpiacra. A fiatalok a munkaerőpiacra történő belépésük feltételéül szolgáló, államilag elismert első szakképesítésüket az iskolai rendszerű szakképzésben szerezzék meg.
A törvényjavaslat prioritásaként a következő elemeket szeretném kiemelni. A szakképző iskolában minden tanulónak alanyi jogon járjon az iskolarendszerű képzésben megszerezhető szakközépiskolai, szakmai érettségi és az első OKJ-s szakképesítés. Legyen általános a duális képzés a gyakorlati oktatásban. Kerüljön kiterjesztésre a tanulószerződés; legyen világosabb a szakmai vizsga lebonyolítása; egyszerűsödjön a szakképzési rendszer; a valóságos munkaerőpiacra történő képzés által javuljon a képzés hatékonysága és a foglalkoztathatóság; és végül: a szakképzési rendszer működjön költséghatékonyan.
Az 1993-ban elfogadott, azóta több ízben módosított és kiegészített szakképzési törvényt felváltó törvényjavaslat az iskolai rendszerű szakképzésre és az iskolarendszeren kívüli szakképzés egyes elemeire is kiterjed. Ahogy tisztelt képviselőtársaim is tapasztalhatták, a törvényjavaslat szerkezetében is jelentősen eltér elődjétől. Ennek oka, hogy a tervezet a szakmai képzés stádiumait követi. Ez megkönnyíti a törvény átláthatóságát a szakképző iskolában dolgozó szakembereknek is.
A törvényjavaslat terjedelmében is meghaladja az elődjét, nagyjából dupla számú szakaszt tartalmaz, ugyanakkor strukturáltabb, átláthatóbb, szellősebb jogszabály került megalkotásra.
Először kerültek megfogalmazásra alapelvek a törvényben. Erre külön felhívnám tisztelt képviselőtársaim figyelmét, az új törvény egészére vonatkozó irányelvek ugyanis segítségül hívhatóak a szakképzés teljes szabályozásában. Az egyik legfontosabb kérdése a törvényjavaslatnak a térségi integrált szakképző központok rendszerének átalakítása. Melyek azok a legfőbb problémák, amelyek a jelenlegi tiszkrendszerben jelentkeznek? A jogszabályban foglalt tiszkformák száma túlságosan sok. Van olyan modell, amely a valóságban nem is létezik. Egészen pontosan hétféle módon működhetnének, és ebből kettő évek óta nem működik.
A forrásfelhasználás terén nagy különbségek tapasztalhatók az egyes tiszkek között a jogszerű és hatékony költségtervezés terén. Nem valósult meg a tiszkek jelentős részénél a tényleges együttműködés, látszatkooperációk, felületes kapcsolattartás valósult meg, sok esetben úgynevezett papírtiszkek jöttek létre. Nem valósult meg a tényleges munkamegosztás a tiszk egyes intézményei között, csak kényszerű, és nem belátáson alapuló munkakapcsolatok alakultak ki. Az RFKB-k által hozott szakmaszerkezeti döntések gyakran egyáltalán nem érvényesülnek az egyes tiszkekben. És még sorolhatnám hosszasan a problémákat.
A tiszkrendszer átalakításának közvetlen feltételeként egyszerre kell figyelembe vennünk az önkormányzati szakképző iskolák várható állami fenntartásba kerülését és az európai uniós projektek fenntartását. A javaslat szerint valós és kötelező integráció történne, ezzel hosszú távon létrejönnének az úgynevezett holland típusú tagintézményes, nagy szakképző iskolák.
A törvényjavaslat gondol a nem önkormányzati, nem állami és egyházi iskolákra is: amennyiben most uniós projektben érintettek, a fenntartási időszak végéig a tiszkek részei maradhatnak.
A szakképzés tartalmi szabályozóit is megújítja a törvényjavaslat: az Országos Képzési Jegyzéket, a szakmai és vizsgakövetelményeket, és új elemként bevezeti a szakképzési kerettantervet. Az Országos Képzési Jegyzékben adott és nem a maximális képzési idő fog szerepelni, amely biztosítja a képzés színvonalát mind az iskolai rendszerű szakképzésben, mind a felnőttképzésben.
A szakmai és vizsgakövetelmény tartalmi változásai keretében külön kormányrendeletben kerülnek kiadásra a szakképesítések követelménymoduljai, a szakmai és vizsgakövetelmény csak a szakmaspecifikus tartalmakat fogja rögzíteni a jövőben.
A szakmai vizsga komplex állami vizsgaként, egységes mérési eljárásként fog zajlani, amelyet továbbra is állami vizsgabizottság előtt kell letenni. A vizsgát mindenkinek teljesítenie kell, felmentés csak sajátos nevelési intézményben tanulók és vizsgázók esetén adható. Továbbra is biztosítja tehát a törvényjavaslat, hogy a sajátos nevelési igényű vizsgázók állapotuk, sajátos helyzetük figyelembevételével lehetőséget kapjanak a vizsga eltérő tevékenységgel történő teljesítésére.
A szakmai-szakértői feladatok átláthatósága érdekében három részből álló országos szakértői névjegyzék kerül bevezetésre, amely tartalmazza a szakértői, a vizsgaelnöki és a vizsgabizottsági tagi jegyzéket is.
(8.20)
A vizsgáztatás függetlensége érdekében valamennyi szakképzés tekintetében az állami szakképzési és felnőttképzési szerv, illetve a gazdasági kamara fogja kijelölni a vizsgáztatókat. A jelenlegi rendszerhez képest az alapvető eltérés tehát az, hogy a kérdező tanárok nem a vizsgabizottság tagjai a következő időszakban, és nagyon fontos dolog, hogy a vizsgabizottság tagjai adott vizsga esetében olyanok legyenek, akik kompetensek akár a kérdező szerepét is betölteni, magyarul, szakemberek üljenek a vizsgabizottságokban.
A másik jelentős probléma a jelenlegi rendszerben, hogy egy-egy komplex vizsga 4-5 napig is tarthat manapság, ez teljesen irreális és elfogadhatatlan, hiszen azokat, akiket vizsgára engedünk, nem a vizsgán kell bizonyítani a vizsgára való érettséget, hanem gyakorlatilag a vizsgának egy-két napnál tovább nem szabad tartania, hiszen nem az a cél, hogy a vizsgabizottság bizonyítsa, hogy mennyivel tud többet adott esetben, mint a vele szemben ülő vizsgázó.
A szakközépiskolában már a 9. évfolyamon elkezdődik a szakmai elméleti és gyakorlati képzés a közismereti képzéssel párhuzamosan, ez lehetővé teszi, hogy a tanulók felkészüljenek az ágazati szakmai érettségire és a továbbtanulásra, már a 12. évfolyam elvégzésére. Itt arra szeretném fölhívni a figyelmet, hogy a szakközépiskolai végzős hallgatók tekintetében három irány látszik egyértelműen meghatározhatónak. Vagy a szakmai érettségi birtokában továbbtanul az illető, vagy a szakmai érettségi és a FEOR szerinti besorolásnak megfelelő, nem OKJ-s bizonyítványnak megfelelő, de adott munkakör betöltésére jogosító papírral elhelyezkedik a munkaerőpiacon - ez is egy alternatív lehetőség -, vagy adott esetben még egy évet ráfejelve a négy évre, a korábbi időszaknak megfelelő kvázi technikusi minősítésben egy OKJ-s szakmai bizonyítványt szerez, és ott az az első bizonyítvány. Tehát szeretném fölhívni a figyelmet: amikor arról beszélünk, hogy ingyenes az első szakképesítés, ez azt jelenti, hogy szakközépiskolások esetében az 5. vagy a 6. év végén megszerzett bizonyítvány jelenti az ingyenes szakképesítést.
Hogyan fog kinézni ehhez képest a szakiskolai képzés? A szakiskolai képzést alapvetően három szakképzési évfolyam teljesítése fogja jelenteni a jövőben. Ehhez megfelelő átmeneti időt biztosítunk, de a törvényjavaslat elfogadása esetén az iskolák akár 2012. szeptember 1-jétől is bevezethetik az új rendszert. Kiemelt értéke az új szabályozásnak, hogy logikus és komplett rendszerben határozza meg a szakiskolai képzési utakat, amelyek attól függően alakulnak, hogy a tanuló milyen iskolai végzettséggel, előképzettséggel kezdi meg a szakiskolában megszerezhető szakképesítésre történő felkészülést.
Fontos eleme a törvényjavaslatnak, hogy a szakiskolai szakképesítés a középszintű szakmai érettségi vizsgával egyenértékűnek tekinthető, ha a tanuló a közismereti vizsgatárgyakból sikeres érettségi vizsgát tett. Itt is arra szeretnénk a figyelmet fölhívni, hogy véleményünk szerint a hagyományos kétkezi munkát igénylő képzések tekintetében - ez a jelenlegi OKJ-ban általában a 3-as kódú képzéseknek felel meg - általánosságban a hároméves szakképesítést elegendőnek tartjuk. Ez azt jelenti, hogy már az első évfolyamon gyakorlatilag szakmai alapismeretek is elsajátíthatók.
A mostani rendszernek az egyik legnagyobb gondja, hogy 4-5 évig tart egy szakiskolai képzés úgy, hogy az első két esztendőben, a 9. és 10. évfolyamon semmiféle köze nincs a képzésben részt vevőnek a valósághoz, hiszen gyakorlatilag csak közismereti tárgyakat tanulnak, és majd esetleg a 16. életéve után derül ki, hogy szeretné vagy nem szeretné ezt a szakmát űzni, miközben a 9. és 10. évfolyamon a hallgatók 20-25-30 százaléka morzsolódik le. Tehát ez egy nagyon-nagyon lényeges kérdés; amikor a tankötelezettségi kor leszállításáról beszélünk, akkor ezeket a gondolatokat is érdemes előrevetítenünk, és átgondolnunk ennek a szükségességét. De nagyon fontos dolog: amikor azt mondjuk, hogy alapvetően három év, tehát mind a köznevelési törvény, mind a szakképzési törvény módot és lehetőséget ad arra, hogy amennyiben adott szakma nem igényli a három évet, vagy adott esetben többet igényel, mint három év, ennek a lehetőségét a törvény nyitva hagyja.
Világos szabályokat tartalmaz a javaslat a szakmai elméleti és gyakorlati képzés megszervezésével kapcsolatban. A szakiskolai képzésben a 9. évfolyamon folyó gyakorlati képzést alapesetben továbbra is a szakképző iskolában kell megszervezni. Garantálja a javaslat, hogy a tanuló a kerettantervben meghatározott óraszámon felül gyakorlati foglalkoztatáson való részvételre ne lehessen kötelezhető. Ugyancsak garanciális jellegű előírás, hogy az adott tanévben csak akkor lehet új dokumentáció szerint képzést indítani, ha a tanévkezdést megelőzően kellő időben elkészülnek a szükséges jogszabályok, az OKJ- és a szakmai vizsgakövetelmények.
Ahogy az expozém elején is említettem, alapelv a szakképzésben, hogy Magyarországon az első, állam által elismert szakképesítés megszerzését ingyenesen biztosítsa az állam. A javaslat azt is meghatározza, hogy a szakiskolában, szakközépiskolában maximálisan hány évfolyam finanszírozható állami forrásból. Ugyanakkor deklaráljuk, hogy a gyakorlati képzést szervező a képzésért semmiféle díjazást, térítést nem szedhet a tanulótól.
A szakmai tárgyakat tanító pedagógusokra, szakoktatókra a rugalmasság érdekében speciális szabályokat fogalmaz meg a törvényjavaslat, hogy a képzési struktúra a munkaerő-piaci igényekhez és a szakmaszerkezeti döntésekhez jobban igazodhasson. A pedagógiai ismereteknek azonban továbbra is kiemelt szerepet szán a javaslat.
Az önök előtt álló tervezet kiszélesíti a szakképzést a felnőttoktatás területén is. Az iskolai rendszerű szakképzés ezen formája ugyanis rengeteg szakmai végzettséggel nem rendelkező, munkanélküli felnőttet segíthet a szakképzéshez. A felnőttoktatásban köthető együttműködési megállapodásra vonatkozóan ezért speciális szabályokat tartalmaz a törvényjavaslat.
Tisztelt Országgyűlés! A gyakorlati képzés egyszerre kell hogy szolgálja a munkaerő-piaci igényeket és a tanulók védelmét. Ezért csak egészséges, biztonságos körülmények között kerülhet sor a tanulók foglalkoztatására, a tanuló pedig csak a gyakorlati képzés kerettantervében meghatározott feladat ellátására kötelezhető. A törvényjavaslat egyik sarokköve, hogy egyetlen címzettet tesz felelőssé a szakmai vizsga gyakorlati részére történő felkészítésért, legyen szó iskolai vagy vállalati képzésről. Ez a német mintára kiszélesítendő duális képzés alapja. A gyakorlati képzés a javaslat szerint az állam és a gazdaság együttműködésével valósul meg.
A tanulószerződés megkötésének szabályai egységes, koherens rendszert alkotnak a törvényjavaslatban. Ezzel kapcsolatban mind a rendszer erősítése, mind a garanciális feltételek megfogalmazásra kerülnek. A tanulószerződéssel kapcsolatos mindennemű megállapodás - akár annak megkötése, módosítása vagy felbontása - csak írásban történhet. Bővül a tanulószerződés-kötésre jogosultak köre, tanulószerződést egyéb olyan szervek, szervezetek is köthetnek, amelyek egészségügyi, művészeti, közművelődési, oktatási és szociális ágazatokban képeznek tanulókat.
A tanulószerződés feltétele, hogy a tanulót foglalkoztató szerepeljen a gyakorlati képzés folytatására jogosult szervezetek nyilvántartásában, amelyet a gazdasági kamara fog vezetni. A javaslat szigorú szankciókkal sújtja a foglalkoztatási napló vezetésének mellőzését. A gazdasági kamarának kiemelkedő szerepe lesz tehát a tanulószerződések létrejöttében, a kamara felelős azért, hogy a tanuló megfelelő gyakorlati képzőhelyet találjon magának. A tanulószerződésnek tartalmaznia kell a jövőben a tanulói juttatás emelésének, csökkentésének valamennyi tanulóra érvényes egységes feltételeit és szempontrendszerét is. Mindemellett pontosabbak a törvényjavaslatban a felmondás feltételei is, és új elem a tanulószerződés szüneteltetésének lehetősége.
Az együttműködési megállapodás esetén a gyakorlati képzés és a szakmai vizsgára történő felkészítés fő felelőse a szakképző iskola marad. Az ő feladata gondoskodni arról is, hogy a szakképzési kerettanterv és az iskola szakmai programja is érvényesüljön. Olyan komplex ellenőrzési rendszert fektetett le a törvényjavaslat, amely az iskolai rendszerű és az iskolarendszeren kívüli szakképzés teljes körű kontrollálását több szervezet együttműködésével valósítja meg. Az iskolában folytatott képzés hatósági és szakmai ellenőrzését alapvetően az oktatási hivatal végzi, míg az iskolán kívüli gyakorlati képzőhelyek ellenőrzése elsősorban a gazdasági kamara feladata és felelőssége lesz.
(8.30)
A pénzbeli tanulói juttatás rendszerét továbbra is fenntartja az új szabályozás. Lényeges változás, hogy a tanulószerződés alapján járó tanulói juttatás legkisebb mértéke a gyakorlati képzés előírt arányától függ, azaz a gyakorlatigényesebb szakmákban több, a kisebb gyakorlati óraszámban megvalósuló képzések esetén kevesebb juttatás jár a tanulónak. A tanuló a gyakorlati képzés során találkozik a munka világával is, ezért számos kérdésben a munkajogi szabályokat rendeli alkalmazni a törvényjavaslat. Ilyenek a kártérítési felelősségre, a táppénzre, a betegszabadságra vonatkozó rendelkezések, természetesen a fiatalkorú iskolások életkori sajátosságainak figyelembevételével.
Abban, azt hiszem, mindannyian egyetértünk, hogy hatékony szakképzés nem lehet hatékony szakképzés-irányítás nélkül. A megalapozott döntések meghozatala érdekében szabályozásra kerül a szakképzés kormányzati irányítása, ahol a kormánynak az eddigieknél kiemeltebb szerep fog jutni, például a végső szakmaszerkezeti döntés meghozatalában. A szakképzés fő felelőse a tárcák közül a szakképzésért és a felnőttképzésért felelős miniszter, de a szakképesítésekért felelős minisztereknek az adott szakképesítésért való elsődleges felelőssége továbbra is megmarad.
Kiemelt szerepet szán a javaslat a szakképzés rendszerében működő kutató, fejlesztő, szolgáltató intézetként működő állami szakképzési és felnőttképzési szervnek, a gazdasági kamaráknak. Az országos szakmai egyeztetés feladatait továbbra is a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Tanács valósítja meg. A fejlesztési és képzési bizottságok, igazodva a megyei közigazgatási szervezés megyei struktúrájához és a kormányhivatalok működéséhez, a jövőben az eddigi regionális szint helyett megyei szinten szerveződnek a javaslat szerint. Erre azért is szükség van, mert egy-egy régión belül most is jelentős eltéréseket tapasztalunk a túlképzések és a hiányszakmák tekintetében.
A jelenleg regionális szinten működő fejlesztési és képzési bizottságok ötlete mint ötlet, hogy régiós szinten meghatározzák, melyek a hiányszakmák, és hol vannak túlképzések, és avatkozzanak be a folyamatokba, jó. A valóságban azonban az történik, hogy a fejlesztési bizottságok által beazonosított hiányszakmák és túlképzések esetében semmiféle jogszabályi következmény nincs, ha a tiszkek vagy adott esetben a felnőttképző intézmények ennek ellenére azokat a szakmákat viszik tovább. Ez így nem hatékony, és nem működőképes. El kell dönteni, hogy be tudják-e azonosítani ezek a bizottságok valóságosan is a hiányszakmákat és a túlképzéseket, amennyiben be tudják, akkor létjogosultságuk van, abban az esetben viszont kötelező szankciót kell mögéjük tenni, hogy aki ennek ellenére mégis indít, az állami támogatást ne tudjon igénybe venni. Ez nagyon fontos, sarkalatos kérdés, ha a piac igényeihez szeretnénk a későbbiekben a képzési rendszert igazítani.
A megyei szintű tagozódást pedig egyértelműen az is indokolja, hogy Magyarország egyik sajátossága az, hogy egy-egy régión belül, adott esetben egy észak-alföldi régión belül teljesen más Szabolcs-Szatmár-Bereg megye munkaerő-piaci adottsága, mint mondjuk, Jász-Nagykun-Szolnok megyének. Ezért is volt nehéz a jelenlegi helyzetben egy regionális bizottságnak bármiféle sarkalatos döntést hoznia e tekintetben. Fontos, hogy a megyei fejlesztési és képzési bizottságok javaslatai, ahogy említettem, ténylegesen is érvényesüljenek a szakképzésben, ezért a javaslatokon alapuló szakmaszerkezeti döntést fenntartókra lebontva a kormány fogja meghatározni.
Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslat egyik nagyon fontos elemére hívnám fel végül a figyelmüket. Az új törvény rögzíti a pályaorientáció rendszerét, amely nélkül nem képzelhető el hatékony szakképzés. Ebbe a feladatba be kell vonni valamennyi érintettet, szülőket, alapfokú oktatási intézményeket, a szakképző iskolákat, felnőttképzési intézményeket, munkaügyi szervezeteket és a munkáltatókat is. A javaslat leszögezi, hogy a pályaorientációs szolgáltatásban minden tanulónak a megfelelő döntési pontok előtt legalább egyszer részesülnie kell a megfelelő, továbblépést megalapozó döntés érdekében. Természetesen a legjobb pályaorientáció az, ha egy működő gazdaságban a tanulót adott esetben a szülővel együtt, az osztályfőnökkel együtt kivisszük egy üzembe, egy gyárlátogatásra, azok után elég könnyen meg lehet győzni adott esetben a tanulót, hogy milyen szakmát válasszon.
Ezt az ország egyes részein, hála istennek, meg lehet tenni, sajnos más területein ez kevésbé hatékony. Az, hogy egymásra épülő és idejében elkezdett pályaorientációs rendszert kell bevezetni, mindenképpen szükséges, de hogy ez a fajta tevékenység a 8. osztályban, 7. osztályban, melyik osztályban kezdődjön meg, azon lehet vitatkozni, de hogy idejekorán meg kell ezt kezdeni, egészen biztos. És ami nagyon lényeges kérdés, hogy nem lehet a szakiskolai képzést a maradékelvre alapítani. Az nem működhet, hogy a 2,00-val végzett tanulók automatikusan szakiskolai képzésben vesznek részt, a 2,5 vagy afölöttiek, ami a magyar valóság jelen pillanatban, már a szakközépiskolai vagy gimnáziumi lehetőségeket fontolgatja, efölött pedig már egyértelműen “elitképzés” folyik.
Szeretnénk, ha egy jó szakember az elitbe tartozna, abba az elitbe, amely minden jól működő gazdaság tekintetében meghatározó jelentőségű, ahogy az elején említettem, a kétkezi munka becsületének visszaállítása az egyik legfontosabb feladatunk. Természetesen ez nem hétfőről keddre virradóan ment el, ezért nem keddről szerdára virradóan fog visszaérkezni, ehhez nekünk szisztematikusan nagyon komoly munkát kell belefektetnünk ahhoz, és olyan jogszabályi környezetet kell teremtenünk, olyan jogszabályokat kell alkotnunk, ahol a végrehajtás oldalán, a munkáltatói, munkavállalói oldalról, a gazdaság szereplőitől, szülőktől, pedagógusoktól elvárható az, hogy egy jó jogszabályt jól hajtsanak végre. Mi úgy ítéljük meg, hogy a parlament előtt fekvő jogszabály ezeket az alapkritériumokat tartalmazza, ezért jó szívvel ajánlom tisztelt képviselőtársaim figyelmébe, és kérem, hogy támogassák a törvényjavaslatot.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban. - Szórványos taps a Jobbik soraiban.)
