FERENCZI GÁBOR
FERENCZI GÁBOR
FERENCZI GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk fekvő T/4919. számú, a szakképzésről szóló törvényjavaslat alapkoncepcióját 2011. május 24-én már elfogadták. A kormány szakpolitikusai azonban nem következetesen a kormányzati ciklus elején meghirdetett programpontok alapján hajtják végre a szükséges átalakításokat. A kormányzati kommunikáció szerint a második Orbán-kormány teljesen új szempontok alapján végzi a szakképzés megújítását, ezzel szemben bizonyos pontokban a Fidesz-kormány folytatja a Bajnai-kormány szakképzési célkitűzéseit.
Az elmúlt hónapokban a bizottsági meghallgatásokon, különböző fórumokon és a sajtóból kiszivárogtatott információkból gyűjthettünk össze morzsákat az új szakképzésről szóló törvényről. A törvényjavaslat előttünk fekvő formájában azonban csak alig két hete került benyújtásra. A kormányoldal szándékosan ismét rendkívül szűkre szabta az ellenzék idejét az egyeztetések lefolytatására, álláspontunk kialakítására, kritikáink, javaslataink megfogalmazására. A Jobbik részéről a kormányoldal által mesterségesen kreált ádáz törvényhozási körülmények ellenére igyekeztünk minél több és szélesebb körű véleményt gyűjteni az érintettektől. Ezúton is szeretném megköszönni mindenkinek, akik segítettek abban, hogy a fülkeforradalmi kétharmad által szinte már teljesen ellehetetlenített képviselői munkánkat becsülettel végezhessük. Köszönet illeti azokat mind a foglalkoztatói, mind a képzési oldalon, akiknek javaslatait figyelembe tudtuk venni álláspontunk kialakítása során.
Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő, a szakképzésről szóló törvényjavaslatot nem lehet önmagában kezelni. Nemzetstratégiai fontosságú kérdésről van ugyanis szó, a felnövekvő generációk képzéséről, a jövő nemzedéke szakmai tudásáról, a szakképzésben részt vevő intézmények és pedagógusok sorsáról, tágabb értelemben a magyar munkaerőpiac, a magyar gazdaságban szerepet vállaló cégek, a magyar nemzetgazdaság jövőjéről. Olyan széles körű társadalmi, demográfiai és gazdasági kihatásai vannak a magyar szakképzési rendszer átalakításának, hogy komplexen, a törvényjavaslatot övező társadalmi-gazdasági folyamatok figyelembevételével van értelme tárgyalni.
(10.00)
Az Orbán-kormány felelőssége pedig, hogy nem csupán egy jól használható szakképzési törvényt kell megalkotni, hanem sürgős kormányzati lépéseket kellene tenni a szakképzést befolyásoló negatív körülmények kezelésére, a kivándorlás visszaszorítása, munkahelyek teremtése és a magyar emberek megélhetése érdekében addig, amíg nem lesz késő.
Tisztelt Ház! Mielőtt a szakképzésről szóló előterjesztés boncolgatásába kezdünk, érdemes feltenni a kérdést: kiket, hová és mennyiért képzünk. Fontos az elején leszögezni: alkothatunk bármilyen hangzatos, szakmailag teljesen helytálló szakképzési törvényt, ha a súlyos milliárdokért kiképzett magyar szakembergárda java egyre nagyobb mértékben külföldre áramlik. A jól képzett és szorgalmas fiatal magyar munkaerő Nyugatra vándorol; akik a külföldi munkaerőpiacokon a magasabb elvárásoknak is eleget tudnak tenni, általában nem is térnek haza. Csak Győr-Moson-Sopron megyéből 40 ezer honfitársunkról lehet biztosan tudni, hogy jelenleg a határ túloldalán dolgozik. Egészen elképesztő a szám, hogy összesen legalább mintegy 100 ezer magyar dolgozik külföldön. Sőt, a jelenlegi Orbán-kormány hibás megszorító intézkedései és tétlenkedése miatt egyre inkább gyermekes családok is az elvándorlást, a kitelepülést választják; azok, tisztelt képviselőtársaim, akiknek munkájukkal, gyermekeikkel a magyar nemzetet kellene gyarapítaniuk idehaza.
A tanulók több mint harmada egy felmérés szerint külföldre menne, amint kézbe kapja a szakmai képzés elvégzését igazoló bizonyítványát. A törvény általi röghöz kötés azonban mindamellett, hogy alkotmányellenes lenne, nem jelentene megoldást a magyar munkaerő itthon tartására. A szakképzési rendszer átalakítása is édeskevés önmagában. Versenyképes bérekre lenne ugyanis szükség, csakhogy a Fidesz-KDNP-kormány - ahogy az előző MSZP-kormányok is - fordítva van bekötve: a neoliberális gazdaságpolitikában vakon hívők és a hazánkat az euroatlanti érdekeknek kiszolgáltatók számára a versenyképes bér fogalma a multik szemszögéből értendő. Azt jelenti, hogy a mesterségesen alacsonyan tartott bérekkel a hazánkat gazdasági megszállás alatt tartó multinacionális vállalatoknak kedvezzen, olcsó munkaerőt biztosítva a rabszolgabérért dolgozó magyar emberekkel a külföldi tulajdonú cégek számára.
A Jobbik a rendszerváltást elsikkasztó parlamenti pártokkal szemben az önálló patrióta magyar nemzetgazdaság felépítését tartja az egyedüli kiútnak. Alapvetően a magyar kkv-szektor érdekeit tartjuk szem előtt, másrészt a magyar munkavállalók megélhetését tartjuk sarkalatos kérdésnek. Számunkra a versenyképes bér azt jelenti, amit jelentenie kell, amit az Európai Unióhoz való csatlakozásunkat megelőző kampányuk során a Fidesz és az MSZP egymást túllicitálva, hazug módon, fennen hangoztatott: az európai uniós bérszínvonal elérése felé való elmozdulást. A Jobbik a magyar emberek biztonságos megélhetését érti versenyképes bérek alatt.
Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy a rövid ráhangolódás után a hazai szakképzési rendszer jelenlegi helyzetének áttekintésével folytassam, megköszönve és figyelembe véve dr. Obrusánszky Borbála történész-orientalista, a Modern Iskola oktatási szaklap volt szerkesztőjének háttértanulmányát, amellyel magam is több mint egy évtizedes, a szakképzés területén szerzett gyakorlati tapasztalataim birtokában egyetértek.
Tisztelt Ház! Az elmúlt évtizedekben az egymást követő jobb- és balliberális kormányok elhibázott neoliberális gazdaságpolitikája miatt torz foglalkoztatási szerkezet alakult ki hazánkban. A foglalkoztatottsági szint 55-57 százalék között mozog. A munkaképes korúak fele dolgozik csupán, sokan a fekete- és a szürkegazdaságban kénytelenek boldogulni. Mindössze félmillió ember végez termelőmunkát. A munkavállalók 25 százalékának egyáltalán nincs szakmai végzettsége, ráadásul többségük már kikerült a támogatott állami képzésekből.
Magyarország gazdaságilag fejlettebb régióiban hiány van a jól képzett szakmunkásokból, szűkebb pátriámban, a Dunántúl északi felén nincs például elegendő autószerelő, de folyamatos a kereslet a hiányzó gépipari szakmunkások, CNC-esztergályosok, marósok, hegesztők iránt is, akiket külföldön is előszeretettel várnak. Valahol tehát hiányszakmákról beszélhetünk, másutt viszont túlképzés mutatkozik.
Tisztelt Ház! A torz foglalkoztatási szerkezethez hozzájárul a hazai torz képzési szerkezet. Legfőképpen a balliberális kormányok számlájára írható az a liberális oktatáspolitika, amelynek köszönhetően az egykor világszínvonalú magyar szakképzés lemaradt, a színvonal drasztikusan lecsökkent. Az elmúlt években aránytalanul sok pénz áramlott a szakképzésbe, amely nincs arányban a hatékonysággal és a minőséggel. A Jobbik természetesen nem abban érdekelt, mint a politikai elit az elmúlt ciklusokban és jelenleg is, hogy vonjunk ki anyagi forrásokat az oktatásból. De hadd illusztráljam a helyzetet Garai Péter, a kaposvári egyetem tudományos főmunkatársának egészen elképesztő vizsgálati eredményével, miszerint egy szakmunkástanuló és egy orvos kiiskoláztatása is 1,7 millió forintot tesz ki úgy, hogy miközben az orvosok, mérnökök jelentős része az egyetem elvégzése után már hosszú évek óta az emigrációt választja, ma már a szakmunkás-bizonyítvány birtokában a szakképzésből kikerülő munkaerő még nagyobb tömegben követi őket.
Tisztelt Ház! A szakképzés egészét ma azon túl, hogy drága, sok állami irányítóval, szervezővel és ellenőrző szervezettel működő bonyolult rendszer, feleslegesen, párhuzamosan elvégzett feladatok jellemzik. Ezek racionalizálása azonban nem szerepel a kormányzati tervek között. A szakmunkás-bizonyítvány értéke degradálódott, hosszú ideje már a gyengébb képességű tanulók is az érettségit adó szakközépiskolát és gimnáziumot választják. A bolognai rendszer túlkapásai pedig lehetővé tették, hogy a gyengébb képességű tanulók is bekerülhessenek a felsőoktatásba, akár 160-as pontszámmal. Persze aztán a szocialisták belátták, hogy a 2-es átlag kevés, de a szakképzés színvonalának romlásával párhuzamosan leépülő felsőoktatás színvonalesésén a 2009-es szabályozás utólag már csak keveset tudott fékezni. A 2010-ben beiktatott 200 pontos küszöb pedig önmagában nem terelte a szakmák felé a diákokat.
Tisztelt Ház! Míg 1990-ben még több mint 225 ezer szakmunkástanuló volt a rendszerben, addig ez a szám ma már csak 139 ezer, miközben a gimnáziumok 60 százalékos emelkedést értek el. Különösen elgondolkodtató ez az eltorzult arány az iskolatípusok preferáltsága tekintetében, ahol az alapjában elméleti képzést nyújtó iskolatípusok kedveltebbek. Ha külföldi összehasonlítással élünk: a hazai diákok szakmatanulási hajlandóságát összevetve a hazánknál jóval fejlettebb gazdasággal rendelkező Németországéval, megállapítható hogy a német diákok 70 százaléka szakmát tanul.
Az elmúlt időszak hibás politikájának következtében nőtt a diplomás munkanélküliek száma, a szakmunkásképzésekre a leggyengébb képességű tanulók jelentkeznek. Az általános iskolákból a szakképző intézményekbe érkező tanulók nagy része funkcionális analfabéta, azaz a tanulás során szövegértési problémákkal küzd, emiatt az ismeretek elsajátításánál komoly nehézségei vannak.
Az elmúlt években csak nagyon kis elmozdulás volt tapasztalható a szakmunkás szakmák irányába, a népszerűsítési törekvések - mint például a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara 2008-ban meghirdetett Szakma Sztár Fesztivál elnevezésű szakmunkásversenye - kevésnek bizonyultak a szakmai képzések iránti kereslet növelése érdekében.
Tisztelt Országgyűlés! Kijelenthető, hogy a jelenlegi torz foglalkoztatási és képzési rendszer kialakulásában és a szakképzés színvonalának elmaradásában a korábbi Orbán-kormánynak is nagy szerepe van. Szeretném önöket emlékeztetni, hogy az 1998-2002 közötti első Orbán-kormány dolgozta ki az elméleti képzésen alapuló szakképzés irányvonalait, amelynek negatív hatásai most jelentkeztek.
A Fidesz úgy gondolta, hogy mindenki képes egy érettségihez hasonló tudásanyagot elsajátítani. Mindezek miatt a szakmát tanuló fiatalok az elméleti tananyag mellett csak nagyon kevés gyakorlati képzésben részesültek. Mivel nem vették figyelembe a pedagógusok véleményét, az új tanterv csúfos kudarcot vallott.
Tisztelt Képviselőtársaim! A múlt és jelen áttekintése után lássuk, milyen megoldást kínál az előttünk fekvő törvény! Az alapelvekkel, alapértékekkel minden értelmes magyar ember egyetért, akinek helyén van a szíve, és jót akar nemzetünknek. Az előterjesztés célja, hogy a nappali rendszerű szakképzés igazodjon a munkaerő-piachoz, ideértve a felnőttképzési rendszert is. Sajnos azonban elmondható, hogy a sok esetben hangzatos szólamok csakúgy, mint a köznevelési törvényben, nincsenek összhangban a megvalósításhoz megjelent módszerekkel, eszköz- és intézményrendszerrel.
Kérdés, milyen háttértanulmányok, elemzések, számítások vannak arra, hogy ez hazánkban működni fog. A törvény hatálya az iskolai rendszerű szakmai képzésre, szakképzésre, valamint az iskolarendszeren kívüli szakmai képzések esetén a felnőttképzésről szóló törvény alapján folyó, az állam által elismert szakképesítés megszerzésére irányuló szakmai képzésre terjed ki.
(10.10)
Az iskolarendszeren kívüli szakképzés vonatkozásában a további szabályokat a felnőttképzésről szóló törvény határozza meg - áll a javaslatban. Sajnos, úgy hivatkozik az előttünk fekvő szakképzési törvény tervezete az új köznevelési törvényre, illetve a felnőttképzési törvényre, hogy azt még el sem fogadta az Országgyűlés, illetőleg a felnőttképzési törvényt csak tavasszal fogják majd benyújtani. A piaci igényekhez való alkalmazkodásban, a német duális modell felé elmozdulásban akár egyet is érthetnénk, annak módjával azonban nem.
Tisztelt Ház! A szakképzési intézményrendszer fő tengelyét a törvényjavaslat szerint azonban a továbbiakban is a térségi integrációs szakképző központok alkotják, azok az intézményi összevonásokkal létrejött gigaintézmények, amelyek az elmúlt években bizonyítottan kudarcot vallottak. A szakképzés intézményrendszere című IV. fejezet 5. § (6) bekezdésében ez áll: “a térségi integrált szakképző központ a szakképzési feladatellátás olyan együttműködési rendszere, amelynek feladata az állami, önkormányzati feladatellátásban a szakképzés térségi feladatainak összehangolása, a képzés és a forrásfelhasználás hatékonyságának növelése, a szakképzési feladatellátás optimalizálása, a párhuzamos képzések és fejlesztések kiküszöbölése, valamint a munkaerő-piaci igények iskolai rendszerű szakképzésben való érvényesítése. A térségi integrált szakképző központ tagjai egyéb feladatok végrehajtásában is együttműködhetnek.”
A célok hangzatosak, a tiszkek azonban véleményünk szerint nem a megfelelő képzési intézmények a szakképzés megreformálásához, a kitűzött célok megvalósításához. Ezekhez a pénzszivattyúkhoz az uniós források és a magyar állam által folyósított milliárdok leosztását az NFÜ garantálta, az a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség, ahol egyébként a pályázatok nyertesei az elmúlt években már a kiírás pillanatában megvoltak. A befektetett anyagi ráfordítások nincsenek arányban a szakképzés eredményességével, hatékonyságával, minőségével, színvonalával, ennek megváltoztatására nem találunk semmilyen garanciát az előterjesztésben.
A holland modell alapján létrejött térségi integrált szakképző központok létrejöttük óta a legnagyobb pazarlás melegágyai, a menedzserek, szakértők havi 500-600 ezer forintos tiszteletdíjért ki-kinéznek az intézményekbe, a szakképzés színvonalát valóban javító érdemi munkát azonban nem végeznek. A létrejött gigaintézmények tagintézményei, illetve a központi tanműhely között gyakran még a tanulókat a képzés helyszínére eljuttató közlekedés is hiányzik. A tanárok gyakran ingáznak, bizonyos órákat külön helyen tartanak, némely térségekben indokolatlan párhuzamos képzéseket találunk, másutt annak ellenére nem indulhatott egy szakma képzése, hogy igény és infrastruktúra is lett volna rá.
A szakmai színvonallal jócskán elmaradó tiszkek ráadásul túlképzés esetén is részesülhetnek állami támogatásban, majd persze a tanulók nagyrészt munkanélküliek lesznek. Nincs meg a megfelelő kontroll az elköltött eurók és forintok ellenőrzésére, a drágán szervezett felnőttképzési tanfolyamokra pedig sok helyen nincs kereslet. A magas reklámköltségeket, a pénzszórást senki sem ellenőrzi érdemben.
A tiszkek létrejöttét megelőző iskola-összevonások, a helyben tanulható szakmák megszűnése érthető módon sok szülő ellenszenvét is kiváltotta. Az előterjesztést olvasva továbbra is ködös a szakképzés gyakorlati oldalának megvalósítása, a cégeknél folytatott gyakorlati képzés és az iskolai tanműhelyek sorsa, jogi és működési kerete, finanszírozása. Tisztázatlan az is, hogy a térségi integrált szakképző központ a felnőttképzésről szóló törvényben meghatározottak szerint miként vehet majd részt az iskolarendszeren kívüli szakképzésben.
A szakképzés dokumentumai között találjuk az előterjesztésben az Országos Képzési Jegyzéket. Nem tudjuk azonban, hogy sírjunk vagy nevessünk, ha megnézzük, milyen szakképesítéseket is tartalmaz a jelenleg hatályos OKJ. Az előterjesztést viszont úgy tárgyaltatják, hogy a képzési jegyzék még nincs kidolgozva.
Az iskolai rendszerű szakképzésben a szakmai képzés a szakmai és vizsgakövetelmény alapján kiadott egységes, kötelezően alkalmazandó kerettanterv, a továbbiakban szakképzési kerettanterv szerint folyik - az előterjesztést olvasva. A szakképzési kerettantervről pedig ugyancsak vajmi keveset lehet tudni. Felmerül a kérdés, mi lesz a kompetenciaalapú oktatással, miként számolják fel a funkcionális analfabétizmust; a szakképzés megalapozása ugyanis az általános iskolákban kezdődhetne, azonban semmilyen érdemi javaslatuk nincs a szövegértési gondokkal küzdő tanulókra vonatkozóan, a törvénytervezet annak ellenére nem fordít figyelmet rájuk, hogy a szakképzésben a legnagyobb a számuk.
A modulrendszernek továbbra is számos hiányossága van, elkapkodott, hiányos követelményrendszer és tananyagok állnak csak rendelkezésre. A legtöbb esetben a tanároknak kell iránymutatás, minta és segítség nélkül összeállítani a vizsgakövetelményeket, tételsorokat úgy, hogy nem volt tisztázva megfelelően, hogy mit várunk el a diáktól és a tanártól a záróvizsgán, ahogyan most sincs, és az előterjesztés alapján nem is lesz. A kérdező tanár pedig számomra teljesen indokolatlan módon kikerül a vizsgabizottság tagjai közül.
A 42. § (5) bekezdésében olvasható, hogy a tanuló a szakképzési kerettanterv alapján készített szakmai programban a szorgalmi időszakra meghatározott gyakorlati óraszámon és az összefüggő szakmai gyakorlaton a meghatározott óraszámon felül gyakorlati foglalkozáson való részvételre nem kötelezhető.
Tisztelt kormánypárti Képviselőtársaim! Ha ellátogatnának a gyakorlati képzések helyszíneire, akkor megtudhatnák, hogy a valóságban ez éppen fordítva történik, ha csak a vendéglátásra vagy a kereskedelemre gondolunk. Az előterjesztés gyermekmunkára ösztönzi a munkáltatókat, kizsákmányoltatja a vállalatokhoz kerülő tanulókat.
Tisztelt Ház! A törvénytervezet szakmaiatlan, főleg azért, mert nem vették figyelembe magának a szakmának a javaslatait. Mikor, ha nem most kell idézzem a PSZ Budapesti Szakoktatási Szervezete részéről dr. Pécsi Ágnes titkárhelyettes asszony néhány ideillő gondolatát: “Továbbra is fenntartjuk évek óta hangoztatott véleményünket: nem lehet az oktatási tárcától elvenni a középfokú iskolarendszerű szakképzést, egy-két szakma kivételével - például agrár-, vasúti, kohászképzés -, amelyet saját ágazati minisztériuma, gazdálkodó egység alapíthat, fenntartásáról gondoskodik, kezelhet.
Az állam feladata a középfokú oktatási rendszer fenntartása. A szakoktatás triális, kétéves szakiskola, hároméves szakmunkásképző, négyéves érettségit adó szakközépiskola rendszerében régebben a tanulók kétharmada tanult, gimnáziumban csak egyharmada végzett. Az elmúlt 20 évben jöttek létre a mindenféle fenntartású alapítványi, valamint az ’és’ - gimnázium és szakközépiskola - jellegű iskolák, amelyek színvonala, felesleges mivoltuk csak a hagyományos, magas színvonalú iskolarendszerű szakképzés szétverését szolgálta.
A középfokú szakképzés nem kiürült, hanem az elmúlt két évtizedben tudatosan kiürítették. Az egyetlen oktatási forma, amelyben valójában nem csökkent volna a tanulói létszám, ha nem a fenntartó önkormányzatok tiltották volna meg a nyolcadikos jelentkezők létszámának megfelelő számú osztály indítását azért, hogy átirányítsák őket a fizetős szakképzésbe vagy a képzési színvonalat leszállító gimnáziumokba. Nem tett jót a szaktárgyak és gyakorlati képzés csökkentése, szakmai orientáció címén bujtatott értéktelen szakképzés azért, hogy a korábbi maximum négy évet 5-6 évre lehessen kitolni. Ez nem emeli a képzés színvonalát.
Óriási hiba volt a Nemzetgazdasági Minisztérium, Matolcsy György és a kamarák kezébe adni az egyetlen nyereséges oktatási formát. Már a bevezetésben megfogalmazottal sem értünk egyet, a magyar szakképzés nem szólhat csak a munkaerőpiac és a gazdaság által keresett és elismert szakképesítések megszervezéséről. Ezért maradhattak ki a szolgáltató szakmák, valamint például a rendkívül fontos egészségügyi szakoktatás, amely nyilván nem a gazdaság által keresett szakképesítés.
A törvényjavaslat készítői nem vették figyelembe a szakma javaslatait, benne hagytak mindent, amiről az elmúlt néhány évben bebizonyosodott, hogy az európai minta bukása után Magyarországon sem vált be. Benne hagyták az elavult és megbukott térségi integrációs szakképzési központokat, az élükön álló nagy fizetésű úgynevezett projektmenedzserekkel, az RFKB-kat, amelyeket meg kellene szüntetni azonnal, a moduláris képzést, a kezelhetetlen, pazarló, költséges, csak a kamaráknak fialó vizsgarendszereket.
Ez a törvényjavaslat felesleges pénznyelést folytat, miközben nem gondoskodik a megfelelő színvonalú szakképzésről.
A tízezres tanulólétszám a tiszkek esetében elképzelhetetlen. A kisiskolákban decentralizáltan folyó szakképzés az Európai Unióban preferált szakképzés. Épp az ellenkezőjét szorgalmazza ez a törvényjavaslat. Semmi mást nem kellett volna tenni, csak a nyolcvanas, kilencvenes évek szakképzését helyreállítani, a bezárt szakközépiskolákat, szakmunkásképzőket újraindítani, amelyek gyakorlati képzése nem volt - például - gyárhoz kötött. Ezt azonnal meg lehetne tenni, például az egészségügyi szakközépiskolákkal és a szolgáltató, kereskedelmi, közgazdasági szakközépiskolákkal.”
(10.20)
Tisztelt Ház! Összegezve, a Jobbik Magyarországért Mozgalomnak koncepcionális aggályai vannak az előttünk fekvő szakképzési törvényjavaslattal, mert nem hiszünk a túlzott központosításban, az embertelen gigaintézményekben, a felesleges pénzszórásban. Az előterjesztés kidolgozatlan, bár a jelenleg hatályos OKJ komolytalan, az új még nincs kész, a felnőttképzési törvényt pedig csak tavasszal terjesztik be a tervek szerint, oktatási-nevelési kérdésekkel alig foglalkozik a javaslat, oktatási-nevelési kérdésekben mindössze utal a köznevelési törvényre, amelyet még el sem fogadott az Országgyűlés. A szakértők ugyanazok maradnak, nincs garancia a lecserélésükre. Hiányzik a radikalizmus, a német mintájú duális modellt csak részben veszi át. A német modell teljes átvétele helyett azonban csak olyan torzót kapunk, amelynek a megvalósításához rosszul, megfelelő körültekintés nélkül fognak hozzá.
A javaslat nem számolja fel a túlzott bürokráciát. A koncepció elhibázott, mert a továbbiakban is a szakképzés intézményrendszerének tengelyét a bizonyítottan kudarcot vallott tiszkek adják, amelyeket félő, hogy a továbbiakban sem sikerül rendbe tenni. A törvényjavaslat tervezett bevezetése elhamarkodott. Ahelyett, hogy a fokozatosság elve érvényesülne, a törvényjavaslat bevezetése során felelőtlen, meggondolatlan kapkodás a jellemző. Késik a tanári életpályamodell bevezetése, ami amúgy is kevés az erkölcsileg, anyagilag megalázott pedagógusok számára a szakképzésben is.
A szakképzés finanszírozásának módjával, a szakképzési hozzájárulás rendszerének átalakításával sem értünk egyet, mert a szakképzésben érintettek között a szakképző intézmények, a szakképzésben részt vevő tanulók, munkáltatók, munkavállalók, felnőttképzéssel foglalkozó cégek, e cégek alkalmazottai többen vannak a biztos vesztesei az átalakításnak, mint az esetleges nyertesei. Ráadásul előbb kerestek gombot a még megvarratlan kabáthoz.
Micsoda képtelenség, hogy a szakképzési törvény még nem ismert, és a szakképzési hozzájárulásról már meghozták a törvényt! Miután saját fideszes képviselőtársuk javaslatát is leszavazta a Fidesz, nem lesz lehetőség 2012. január 1-jétől arra, hogy a szakképző intézmények közvetlenül kapják meg a szakképzési hozzájárulás fizetésére kötelezettektől legalább az összeg egy részét. Mi azt látnánk jónak, hogy az egészet lehessen közvetlenül adni, így nem tűnhetne el kézen-közön. A kamarák beleszólásának csökkentését javasoljuk a középfokú iskolarendszerű szakképzésben. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)
Végezetül engedje meg, hogy lezárjam, az előterjesztés jól mutatja, hogy a kormánytöbbség nem pedagógusokat lát a szakképzésben, hanem iskolai alkalmazottakat, nem gyermekeket, hanem dolgozó tanulókat, nem iskolákat támogatnak, hanem (Az elnök jelzi az idő leteltét.) térségi integrált pénznyelőket, nem a szakértelmet részesítik előnyben, hanem a jól kereső szakértőket, nem a nemzetet tartják szem előtt, csak a Fideszt.
Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)
