GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A Fidesz vezérszónoka úgy fogalmazott, hogy a jövő gazdaságát meghatározó nagy horderejű törvénytervezetről van szó, államtitkár úr pedig azt mondta, hogy alapvetően meghatározza a foglalkoztatás alakulását ez a törvénytervezet. Azt szeretném mondani, hogy hozzájárulni hozzájárulhat, de nem meghatározza, és nem azokkal a gondolatokkal párosítható ez a törvénytervezet, amelyeket a Fidesz képviselője, illetve államtitkár úr megfogalmazott. Egyszerűen azért nem, mert maximum a befolyásolás szerepére alkalmas ez a törvény, ha elfogadásra kerül. Ami szerintem meghatározza a hogyan tovább alakulását, az az aktuális kormányok gazdaságpolitikája. Már ha van ilyen, hozzáteszem, mert úgy látom, hogy a jelen időszakban nincs, vagy ha van, akkor az mínuszos, és az nem igazán hozzájárul ehhez a történethez, hanem elvesz belőle.
Elvesz belőle, mert ha a szakképesítéssel bíró emberek körét nézzük, akik ha munkatevékenységhez jutnak, ha lehetőségük van dolgozni, akkor döntő többségükben azzal szembesülnek, hogy a jövedelmük csökken. No ez nem egy jó motivációs tényező. Nem egy jó motivációs tényező annak fényében, hogy annak idején 1 millió új munkahelyet, radikális adócsökkentést ígértek, és közben az látható, hogy azok az emberek veszítik el a munkaerőpiacon a helyüket, lehetőségüket, akik adott esetben ebbe a körbe tartoznak, kevesebb pénzt keresnek, mint annak előtte, mert bevezettek egy olyan 16 százalékos egykulcsos személyi jövedelemadó-rendszert, ami gyakorlatilag onnan vesz el, ahova egyébként adni kellene. S ez messze-messze döntő többségében azokat az embereket érinti, akik szakmai képesítéssel a kezükben, megfelelő tudással a fejükben ott vannak a munkaerőpiacon vagy szeretnének odajutni. A szakképzés és a munkaerőpiac összefüggésrendszere ilyeténképpen is fennáll, tehát kellő motiváció kell ahhoz, hogy az iskolapadokba - az irányba, mint ahogy Sós Tamás képviselőtársam mondta - motiváltak legyenek beülni a fiatalok.
Sajnos, azt is tudomásul kell vennünk - az élet ezt igazolja vissza -, hogy abban az életszakaszban, amikor az ember munkatevékenységet folytat vagy folytathat, általában négyszer-hatszor váltani kell. Sajnos váltani kell, az élet kényszere ezt életre hívja. Ha pedig így van, akkor a szakképzés nemcsak a szakképző intézményekben, a szakiskolákban, az állami felnőttképzési intézményekben, hanem az iskolarendszeren kívüli képző intézmények keretei között is fontos. Egyszerűen azért, mert megújuló tudásra szert tenni azoknak az embereknek, akik már nem a szakképzésben, hanem a szakképzésen kívül kívánnak szakmai kompetenciákhoz hozzájutni, nyilván ez a lehetőség adatik meg. A szakképzési hozzájárulási törvényen keresztül, de ezen a törvényen át is ezeket a kapukat önök zárni kívánják.
A gyakorlati képzés fontossága a szakképzés tekintetében nem elvitatható. Úgy gondolom, van jó eleme ennek a törvénytervezetnek is a tekintetben, ami ezt erősíteni kívánja, de azt is célszerű és ésszerű lenne megfontolni, hogy az aktuális élő környezethez, a munkaerő-piaci környezethez igazítottan erősödjön mindez. És hát ehhez hozzáillesztetten nyilván azt a korábbi esztendőkben - no nem ebben a másfélben, ami a hátunk mögött van, hanem az azt megelőző korábbi esztendőkben - a mesterképzés tekintetében kialakult nyomvonalat is érdemes lenne tovább erősíteni.
(9.40)
Egyszerűen azért, mert ezek az emberek még inkább hivatottjai lehetnek annak, hogy a szakiskola, a szakképző intézményrendszer keretei közé bekerülő gyakorlati képzés alanyaivá váló fiatalok képzettségi szintjét emelni tudják, hozzáadott értéket tudnak képviselni.
Azt gondolom persze, ahogy mondtam a bizottsági vélemény keretei között is, hogy szükséges a motiváció megteremtése is, hogy cselekvésre legyen késztetett az a fiatal, hogy miért is akarjon szakmát tanulni. Sokfajta motiváció létezik az ember életében, de a megélés lehetőségének a biztosítása ott van mindig a prioritási sor elején. Magyarul: olyan helyzetet kell tudni teremteni, amely akár a tanulmányok folytatása alatt is a jó tanulmányi eredményeket elérő fiatalok esetében olyan juttatásokat eredményez, hogy megéri nekik ilyen tanulmányokat folytatni. A folytatásban pedig olyan munkaerő-piaci környezetet kell biztosítani - lásd jelesül a kormány 16 százalékos egykulcsos személyi jövedelemadóját, ami nem ilyen -, ami arról szól, hogy azokban az ágazatokban, azokon a területeken, ahol az emberek adott esetben még az átlagbér összegét sem tudják megkeresni, ne elvegyenek tőlük, hanem pluszoljanak, adjanak nekik. Hogyha ezek a motivációs hátterek megvannak, akkor valószínű, hogy egyszerűbb a dolog a gyermek, a fiatal érdekeltségét is számba véve az érdeklődését is fel kell kelteni, valamint a szülői hátteret, a szülői megerősítést is ez irányba felkelteni.
Én ma azt látom, hogy e tekintetben sérült a rendszer. Azt látom, hogy minden olyan háttérintézményt, amely gyakorlatilag a szakképzés érdekegyeztetésében jelen lehet, elpuhítanak, elkönnyítenek, ugyanúgy, mint az Országos Érdekegyeztető Tanácsot annak idején a Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanács tekintetében, most a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Tanács vonatkozásában jogosítvány nélküli intézményeket hívnak életre. És a helyi regionális fejlesztési képzési bizottságok helyett a megyei fejlesztési képzési bizottságok fognak majd helytállni, ami jó, és azt gondolom, hogy szükségszerű, hiszen ebben a társaságban alapvetően szerepet nyernek, kapnak azok, akik a gazdaság oldaláról közelítik és közelíthetik meg a történetet.
Azt gondolom, ezt a folyamatot érdemes erősíteni azon tapasztalások alapján, amelyek a regionális fejlesztési képzési bizottságokból származtathatódnak. Ugyanúgy a támogatott képzések, a nem támogatott képzések, az arány-irány feltárások tekintetében, de szeretném jelezni: itt is a források a kérdésesek. Itt is az látszik, hogy ugyanúgy, mint ahogy a motivációs háttér megteremtése kapcsán nincsenek meg a források, ugyanúgy nem kívánják ide sem telepíteni ezeket a forrásokat.
Azt gondolom, hogy azt a fajta működési metódust, ami annak idején még a 20 évet megelőző időszakban is jellemző volt, a pályaorientáció és a pályakövetés rendszere, helyesen fogja meg a törvénytervezet, hogy alkalmazni és erősíteni kívánja, hiszen ezzel tényleg a munkaerő-piaci folyamatokhoz lehet illeszteni a dolgokat.
Ami az utolsó gondolatok között mindenképpen megfogalmazásra kell hogy kerüljön, az az, hogy minden eszközzel célszerű és szükségszerű erősíteni azt, hogy azok a fiatalok, akik főleg halmozottan hátrányos térségekben élik az életüket, mindenképpen jussanak túl az általános képzésen, és a szakképzés valamilyen rendszerében legyen helyük, találják meg a helyüket, egyszerűen azért, mert a család, a személyes sors, a család megélhetése és a személyes sorsuk alakulása tekintetében nem mindegy az, hogy van-e módjuk és lehetőségük erre, vagy nincs. De ehhez illesztetten szeretném hozzátenni, hogy ha nincs, akkor a mai magyar munkaerőpiac 20-25 százalék között tart igényt rájuk, szakképzettség nélkül. Hogyha van, akkor több mint kétharmad részben el tudnak helyezkedni, még a mai szorított viszonyok keretei között is. Ezért érdemes támogatni minden olyan folyamatot, ami a szakmai képesítés megszerzésével párosul.
A kormány figyelmét meg érdemes arra felhívni, hogy mindezekhez azt a forráshátteret biztosítsa, ami ahhoz elégséges és szükségszerű, hogy mindenki, aki ennek alanya, érdekelt legyen ebben a folyamatban. A köztestületek, kamarák szerepét, a szerepük erősödését az ellenőrzésben - akár a felnőttképzés gyakorlati képzésének az ellenőrzésében is - helyesnek tartjuk. Azt gondoljuk, hogy minden olyan út, ami ahhoz vezet, hogy a felhasználható források a legintenzívebben és leghatékonyabban kerüljenek felhasználásra, ezeknek az ellenőrzése helyénvaló.
Az utolsó mondatom pedig az, mint az első. Ez pedig nem más, mint hogy megfelelő gazdasági környezetet kell teremteni, megfelelő gazdaságpolitikát kell csinálni, nem mínuszosat, hanem pluszosat; olyat, amely ahhoz elégséges, hogy forrásokat lehessen teremteni. És még egyszer mondom: motivációs hátteret lehessen adni annak érdekében, hogy az érdekelt felek a fiataltól, a tanulni szándékozótól kezdve a szülőn keresztül eljussanak odáig, hogy miért is érdemes ma Magyarországon a szakképzés rendszerében részt venni: azért, mert életképesek lesznek, mert meg fognak tudni élni. No, ez ma nincs így - ez ellen hadakozni.
Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiból.)
