GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. A szakképzés felzárkóztatása és az abban részt vevők segítése csak hívó cselekedetek - nem szavak, hanem hívó cselekedetek - alapján tud működni. Azt gondolom, hogy kétfajta érdek egymás mellett mozog és nem egymással szembefeszül. Vannak mindig a munkaadói érdekek, de ezek a munkaadói érdekek egy idő után nyilván társadalmi érdekekké is válnak, mert hiszen ha a munkaadói érdekek nem teljesülnek, akkor a társadalmi igények sem tudnak kielégülni.
Magyarra fordítva a szót: nem gondolom, hogy az aktuális munkaerő-piaci és a jövőbeni munkaerő-piaci érdekekkel szembemenve kell a szakképzés rendszerét felépíteni. De gondolom azt, hogy a szakképzéshez hozzáillesztetten és az abban szerepet vállalni kívánók tekintetében a kormánynak meg sokkal nagyobb felelőssége és tennivalója van, mint amit ez a szakképzési törvénytervezet magában hordoz. Magyarul, a munkavállalói érdekek szem előtt tartása tekintetében sokkal többet kellene tennie a kormánynak. Jelesül például a tanulószerződések tekintetében ez a törvénytervezet azt hordozza magában, annak figyelembevétele mellett, hogy mennyi a gyakorlati képzésben való részvétel 20 százaléktól 80 százalékos mértékig a képzési időtartamhoz illesztetten, annak kapcsán a tanulószerződés keretei között a minimálbér 15 százalékának a 0,7-szeresétől az 1,3-szereséig juthat hozzá forráshoz az, aki ennek az alanya. No ez nem egy növekvő trend, nem egy motivációs tényező, nem egy hívó cselekedet. Legkiváltképp nem ott, ahol meg még inkább hívónak kellene lenni, azokban a halmozottan hátrányos helyzetű térségekben, ahol nemcsak a térségek, hanem a munkavállalók közül is nagyon sokan hátrányos helyzetben vannak. Ezen kellene változtatni.
Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)
