KARA ÁKOS
KARA ÁKOS
KARA ÁKOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A felszólalásom menetrendjét, illetve a hozzászólásom menetrendjét tartanám, majd nyilván lesz olyan, látni vagy érteni fogják, hogy a korábbi képviselőkre most így, ebben a körben nem reagálnék, de lesz olyan az általam elmondottakban, amiben például Pál Béla képviselőtársam is egy picit több szempontból, szélesebb körben világított meg egy kérdést, ilyet biztos, hogy fog találni az én hozzászólásomban.
Tisztelt Képviselőtársaim! A munkaerő képzése, különösen a szakmai felkészítése több évet felölelő, komplex folyamat, amelyet nem lehet ad hoc intézkedésekkel befolyásolni. Szeretnék emlékeztetni arra, hogy az elmúlt években szinte pillanatok alatt tűntek el iparágak a munkaerő-szükségletükkel együtt. Én például győri képviselő vagyok, számunkra egy fájdalmas történet volt például a győri textilipar néhány év alatt való eltűnése. Ezzel szinte egy időben jöttek létre új iparágak, illetve ha pontosan fogalmazok, új iparágak és új, a korábbitól eltérő igényekkel megjelenő iparágak, azt is mondhatnánk összességében, hogy jelentősen meglepve azzal a munkaerőpiacot, de nyilván ez a kedvezőbb jelenség. Ilyen - szintén egy győri példában - például a régi hagyományokkal rendelkező járműgyártás, ahol hatványozottan megjelenő folyamatos igények jelennek meg az elmúlt esztendőkben. Így hiába a sok-sok-sok évtizedes múlt, a járműgyártás tekintetében ezek a hatványozott igények új kihívást jelentenek most a számunkra.
Tisztelt Képviselőtársaim! A munkaerő-piaci változás, tendenciák azonban nem csak gazdasági folyamatok által meghatározottak. A demográfiai apály folyamatosan és rossz irányban rendezi át az adott korosztályok képzettségi és szakmastruktúráját egyaránt. További történelmi gyökerű hatással is szembesülünk már ma is, ahogy emlékeztettem rá a korábbi hozzászólásomban, a Ratkó-korszakban született népes korosztályok várhatóan körülbelül 2020-ig mennek majd nyugdíjba. Ez alapján mondhatom, hogy a statisztikai adatok megerősítik mindannyiunk számára, hogy az adott, tehát az idősebb korosztályokban igen jelentős a szakmunkás végzettségűek aránya, összehasonlítva az arányukat és létszámukat a jelenlegi korosztállyal megállapíthatjuk, hogy nyugdíjba vonulásuk a munkaerőpiacon rendkívüli további feszültségeket fog okozni, ha nem lépünk időben. Nem csak önmagában a nagyobb létszámú korosztály munkaereje, sokkal inkább a szakmunkások hiánya fog gondot okozni a termelésben és a szolgáltatásban egyaránt, ha nem lépünk kellő időben és jól.
Tisztelt Képviselőtársaim! Semmiképp sem az ítéletalkotás szándékával, de én magam úgy gondolom, úgy látom, ezek a munkaerő-piaci feszültségek, ezek a társadalmi feszültségek mindaddig nem kaptak kellő figyelmet, amíg ez a jelzett demográfiai apály és az ország gazdasági helyzete ezt ki nem kényszerítette. Hiába volt tehát sok erőfeszítés ezen a területen, sokan ismerünk kiváló települési térségi példákat, ezek nem jelentenek sem most és a jövőben sem kellő választ. Jelzem csak utalásszerűen, hogy a versenyképesség tekintetében sok-sok európai ország áll hasonló kihívás, megoldandó feladat előtt, az ország jövője szempontjából, tehát nem mindegy, hogy ebben a versenyhelyzetben milyen válaszokat fogalmazunk meg ezekre a kérdésekre.
Megismétlem még egyszer - a bizottsági összefoglaló után, mármint erre értem, hogy megismétlem -, hogy a magyar népesség csökkenő létszámbeli alakulása talán sehol sem jelent nagyobb kihívást, mint éppen amiről beszélek, a munkaerőpiac területén. Tényszerű adat az ötvenes évek nagy létszámú generációjának kilépése a foglalkoztatottak köréből, és még ijesztőbb számok jelzik, hogy az általános iskolák ezekben az években bocsátják ki az elmúlt évtizedek legkisebb létszámait. Győri képviselőként szeretném azt a példát hozni, hivatkozni, amelyet már a bizottsági ülésen és a parlamentben is tettem, hogy Győrben a 30-34 éves korosztály 2650 fős létszámához képest most körülbelül 980 fő lép ki az általános iskola padjaiból. Ez azért elgondolkodtató, mert Győr-Moson-Sopron megye azon megyék közé tartozik, ahol a népesség száma gyarapodik, ha enyhe mértékben is, de semmiképpen nem fogy, mint sok más megye létszáma.
Éppen ezért pozitív, a helyzetre reagáló pozitív példaként szeretném kiemelni azt a győri tapasztalatot, amely kellő egyensúly és reális társadalmi igény figyelembevétele mellett összességében csökkentette az elmúlt években a gimnáziumi férőhelyek számát, ugyanakkor a szakképzésben helyi ösztönzőrendszert illesztett a hiányszakmák tekintetében az állami ösztöndíjrendszer mellé. A pályaorientáció, a pályaválasztás kritikus éveit éljük, hangzott el ez mástól is. Megjegyzem, ahogy én jól figyelem az elmúlt évek eseményeit, sok-sok korosztály számára jelentett ez a pályaválasztási időszak kritikus pillanatot. Most, a mi szempontunkból szerintem azért kritikus, mert most fog eldőlni, hogy a nyugdíjazással kieső munkaerő pótlása és a fejlesztés, az előttünk álló fejlesztési lehetőségek létszámigénye vajon miként teljesíthető.
A mai helyzetünk nem hasonlítható a rendszerváltás éveihez, amelyekben a korábbi szakképzési törvény létrejött. Paradox módon akkor lépett ki az általános iskolából csúcslétszámú tanuló, és a vállalati, gyakorlati képzési helyek megszűnése miatt mindenkit megpróbáltak akkor iskolában tartani. Bizony ki kell mondanunk, hogy az elmúlt 15-20 év elég volt ahhoz, hogy a szakiskolai képzésben a kudarcélmények sokasága kísérjen egyes tanulókat a 16. életév után elkezdhető szakmai foglalkozásokig.
A mostani törvényjavaslat egyik legnagyobb érdeme az én véleményem szerint, hogy életszerűen szabályozza a szakiskolai tanulók iskolarendszeren belüli továbbképzésének a lehetőségeit. Ugyanúgy értékes újdonságként értékelhető, hogy a komplex szakmai vizsgát megfelelteti a szakirányú szakközépiskolai szakmai érettségi vizsgájának, és ezzel közismereti érettségi megszerzése esetén a technikusképzés felé egyenes utat nyit, nyithat a fiatal szakemberek számára. Ezért is indokolt szerintem, hogy a szakképzési törvény előttünk lévő tervezete az alapelvek rögzítésével indul. Ez a felsorolás persze nem teljes körű, de nagyon korrekt módon jelzi a törvénytervezet koncepcióját, a következetes célokat és elvárásokat.
Én magam úgy gondolom, hogy tanuló, szülő, tanár, ahogy a törvénytervezetben olvashatjuk, a szakoktató együttműködési kötelezettségének előírása fontos elem. Ez a sikeres gyermeknevelés, így a sikeres szakképzési törvény feltétele is. Az együttműködők körének konkrét megnevezése a felelősségvállalás jelentőségére hívja fel a figyelmet.
Nagyon jelentős változás, hogy konkrétan, személy szerint meg kell nevezni azt, aki a tanuló gyakorlati képzésének eredményességéért felelős. A törvényjavaslat, ahogy elhangzott és ahogy tudjuk, olvastuk a tervezetből, nagy léptékű integrációt tartalmaz a szakképzés intézményei között. A térségi integrált szakképző központok meghatározása komoly hiányt pótol, ilyen olvasatban most reagálnék is, ami a korábbiakban elhangzott. A jövőben a tiszknek hosszú távon a leghatékonyabbnak bizonyult, a tagintézményes modell szerint létrejött állami fenntartású, nagy integrált szakképző iskolák számítanak.
A javaslat lényeges célja, hogy a lokális érdekellentétek kizárásával határozott profiltisztítás történjen, és a munkaerő-piaci igények kiszolgálása az eddigieknél hatékonyabban valósuljon meg. A törvényjavaslat a duális rendszer kialakulásával számol, így a gyakorlati képzési helyek fejlesztésének jelentőségét fokozott mértékben veszi figyelembe. Itt szólni kell arról, amiről beszéltünk korábban és a szakképzési hozzájárulásról szóló törvény vitájában is, hogy a szakképzési hozzájárulási rendszer átalakítása kényszerű és szükséges pénzügyi intézkedések miatt 2013-tól tudja teljes körben biztosítani ennek a rendszernek a továbbformálódó, majd végül megbízható feltételekkel működő hátterét.
(12.00)
A törvényjavaslat, képviselőtársaim, nagy figyelmet fordít a komplex szakmai vizsgák jogszerű szervezésére és ezen belül a szakmai vizsgabizottságok szigorúan szabályozott munkájára. A vizsgaszervezők feladatainak és felelősségének konkrét megfogalmazása a szigorú ellenőrzés lehetőségét is megteremti. Jelzem tisztelettel az önök számára, tisztelt képviselőtársaim, magam úgy gondolom, hogy a szakképzést lebonyolító, megvalósító szervezet, intézmény oktatói közül legalább egy főnek a vizsgáztatási tevékenységben, a szakmai vizsgabizottság munkájában részt kellene vennie. Tehát ahogy fogalmazni szoktunk, kérdezőtanárként pedagógiai és emberi okok miatt a vizsgáztatásban a kérdezési lehetőséggel - az én véleményem szerint - jelen kell lennie. A magam szakmai tapasztalata alapján, illetve ilyen szakmai tevékenységet folytató kollegák véleménye alapján fogalmaztam meg ezt az előbbi álláspontot. Értem a javaslatot, tehát értem az előterjesztő szándékát, és szerintem kellő idő áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy ennek a szakmai egyeztetésnek a végére jussunk.
Tisztelt Képviselőtársaim! A szakiskolai képzés átalakulásának és a duális képzésre való törekvésnek együttes következménye, hogy az iskolai tanműhelyi gyakorlati képzés körülményeit a valós élet követelményeinek megfelelően kell alakítani. A gyakorlati képzés az első tanévben tanműhelyi körülmények között valósul meg, míg később a gazdálkodó szervezetek gyakorlati képzési tevékenysége lesz meghatározó. A szakiskolai tanműhelyek lényeges feladata marad viszont a gazdálkodó szervezeteknél hiányzó technológiák betanítása ideiglenes átirányítás keretében.
A szakiskolai képzés három évre - azzal az összefüggéssel, ahogy az államtitkár úr elmondta, az eltérés lehetőségével, tehát három évre - történő átszervezésével újra lehetővé válik, kötelezővé a szakmaválasztással összefüggő egészségügyi alkalmassági vizsgálat. Ennek abban van jelentősége az én olvasatomban, hogy a tanuló nem is készül olyan szakmára, amelyre egészségügyi szempontból nem is alkalmas. Korábban a 9. és 10. évfolyamon tanulók ezt a segítséget nem kaphatták meg, így előfordulhatott, hogy a tanuló a 10. osztály után kényszerült szakmaváltásra.
A tervezet szerintem előremutató abban, hogy egyrészt továbbra is biztosítja az első szakma megszerzésének az ingyenességét, de a jelenléti óraszám fogalmának a bevezetésével és a tanulási időtartam korlátozásával beépíti a minőségi oktatás biztosítékait, és kizárja az elterjedt visszaélés lehetőségét. Ugyanígy fontos eredmény, hogy a tervezet szigorúan előírja azt az igazolt és igazolatlan mulasztással elmaradt gyakorlati óraszámot, amelynek átlépése évfolyamismétléssel járhat.
Tisztelt Képviselőtársaim! A fő elemek - tehát a gyakorlatorientált képzés, a munkaerő-piaci igények és szakmai képzettség megszerzésének időtartama - közötti időszak lerövidülése, tehát lerövidítési szándéka mellett még egy elemre szeretném felhívni a tisztelt figyelmüket: a hatékonyság, célszerűség szándékának megfogalmazása mellett hangsúlyozni kellene azt jobban, hogy a gazdasági térségek érdekeit hogyan lehet a lehető legjobban megjeleníteni a szakképzésben. Ennek van egy eleme, amelyet már más alkalommal elmondtam, és a felsőoktatási törvény vitáján biztosan hangsúlyozni fogunk. Nevezetesen arról beszélek, hogy ahhoz, hogy egy gazdasági térség igazán sikeres legyen, egy egységes rendező elv mentén kell végiggondolni, illetve összefüggéseiben, így ennek megfelelően is kell a hátteret biztosítani a képzett munkaerő szempontjából. Egész konkrétan ez azt jelenti, hogy a szakképzett munkaerőt biztosítani kell tudni egészen a szakmunkás végzettségtől például akár a mérnök végzettségig, sőt, hogy teljes legyen a kép, jelzem, hogy a képzési hátteret, struktúrát tekintve akár a szaktanár, szakoktató képzésének a hátteréig.
Győri lévén – ugye, egy erős gazdasági térségnek egy középpontjáról beszélek -, győri képviselőként mindenképp el kell mondanom, hogy nagy erőfeszítést tettek sokan, tettünk és fogunk tenni azért, hogy a térségre jellemző sajátos viszonyokat, a helyi ismereteket, a városi, térségi, megyei fejlesztési célokat és lehetőségeket, a különböző oktatási intézmények tevékenységét a munkaerő-piaci igényekkel összehangoljuk, a szakiskoláktól kezdve a gimnáziumokon át egészen a győri Széchenyi István Egyetemig. Ezt tettük eddig is, és ebben vannak ambiciózus céljaink, előkészített projektjeink. Talán ennek is köszönhető, hogy az előző hónapban 4,7 százalékos rátájú munkanélküliséget, az országban a legalacsonyabb munkanélküliséget regisztrálták Győr-Moson-Sopron megyében.
Tisztelt Képviselőtársaim! A gazdasági térségek sikerének az egyik garanciája lehet az, hogy a decentralizáció jegyében megyei fejlesztési és képzési bizottságok működhetnek javaslattevő, véleményező - ahogy mondtam -testületként. Szerintem ennek a gondolatnak az felelne meg igazán, ha a hétfős bizottságban az előttünk fekvő törvényjavaslattal szemben - majd a képviselőtársaim megfontolhatják azt a benyújtásra váró vagy benyújtott módosítási javaslatomat a 83. § (2) bekezdésével kapcsolatosan - a jelzett regionális fejlesztési tanács képviselője helyett az adott megyei önkormányzat képviselője venne részt. Magam egyébként most még mérlegelem annak a lehetőségét is, hogy - talán egy másik javaslat pótolhatná ezt igazán - a megyei önkormányzatok és a megyei jogú városok egyeztetőbizottságai által javasolt személyek legyenek majd ezek a delegált személyek. Az általam ismert példák, együttműködési példák ugyanis azt mutatják, hogy a megyei önkormányzatok egyébként is konzultálnak, egyeztetnek ilyen kérdésekről a megyei jogú városokkal.
Tekintettel arra, hogy ez utóbbi javaslatom már inkább részletes vitára vonatkozó elemet tartalmaz, azzal zárom mondandómat összefoglalásul, hogy a gazdaság fejlődése - függetlenül konjunkturális vagy válságidőszakoktól - azt igényli, hogy tovább rövidüljön az igények megfogalmazása és a megfelelően képzett szakemberek biztosítása közötti idő. A duális képzés bevezetése a szakmai képzés minden szintjén ezt kívánja elősegíteni azzal, hogy közelebb hozza egymáshoz a munkahelyet és a képző intézményt.
Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
