KUCSÁK LÁSZLÓ
KUCSÁK LÁSZLÓ
KUCSÁK LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Az elmúlt két évtizedben intézményrendszerében és tartalmában is folyamatosan változott a szakképzés, a reformok sorozata mégsem érte el célját. Az iskolarendszer kibocsátása szerkezetében és mennyiségében is egyre távolabb került a munkaerőpiac szakemberigényétől, ami a gazdálkodó szervezeteknél munkaerőhiányt, a pályakezdőket érintően pedig munkanélküliséget eredményezett.
Az elmúlt húsz évben az oktatási rendszerben zajló folyamatok negatívan hatottak a munkaerőpiacra. Az oktatás expanziója következtében egyre többen jelentkeztek érettségit is adó intézménybe - gimnázium, szakközépiskola -, miközben a szakmunkás-életpálya jelentős presztízsveszteséget szenvedett. A kétkezi munka leértékelődött, egyes ágazatokban - építőipar, gépipar - szakmunkáshiány alakult ki, miközben a felnőttképzést is beleértve egyre többen szereztek a munkaerőpiac által nem igényelt szakképesítést, vagy szakmai végzettség nélkül hagyták el az iskolarendszert. Szerepelnek ezek a megállapítások egy, a szakképzés magyarországi helyzetéről szóló tanulmányban, innen idéztem ide, már csak azért is, mert úgy gondolom, és bízom is benne, arra való tekintet nélkül, hogy a parlamenti patkó mely széksorában, mely pozíciójában ülünk, ezekben a megállapításokban, ezekkel a megállapításokkal egyet tudunk érteni.
Magam is osztom azt, hogy az elmúlt időszak szakképzési helyzete meglehetősen vegyes képet mutat. Gondolhatunk itt a korábban, az előző adminisztráció által létrehozott térségi integrált szakképző központokra, az ezekkel kapcsolatos különféle tapasztalatokra. Ha csak a fővárosi tapasztalatokból indulok ki, akkor az összkép nem pozitív ebben a vonatkozásban. Sokszor rendkívül eltérő szakmacsoportokat emeltek be egy-egy tiszkbe, egy konkrét intézmény van úgy, hogy kettő vagy három tiszknek is tagja és így tovább.
Problémás része volt a korábbi szakképzési rendszernek - illetve még jelenleg is az - a regionális fejlesztési képzési bizottságok helyzete, szerepe és tevékenysége, illetve az a hatás vagy annak a hatásnak a hiánya, amit ezek a regionális fejlesztési és képzési bizottságok tudtak vagy nem tudtak gyakorolni annak ellenére, hogy milyen fontos jogosítványokkal rendelkeztek.
(12.20)
A törvény szól erről, illetve arról, hogy a regionalitás helyébe a megyei, illetve fővárosi szerepvállalás lépne majd be. Itt is nyilván az lesz nagyon fontos, hogy ezek valós, erős jogosítványokkal együtt jelenjenek meg.
Elhangzott már, de nagyon fontosnak tartom azt, hogy a jelenleg működő több mint 80 térségi integrált szakképző központból 60 fölötti azoknak a száma, amelyeknél jelenleg is futó pályázatok vannak jelen, és nyilván itt elkerülhetetlen az, hogy ezeket a futó pályázatokat éveken keresztül fenn kell tartani, végig kell vinni ezt a futamidőt. Tehát természetes, ha itt akár a fenntartásban, akár a működtetésben változások állnak be, akkor ezek a változások mindenképpen tekintettel kell legyenek ezekre a folyamatban lévő futó pályázatokra.
Hadd említsek még néhány, szándékaim szerint három olyan fontos dolgot, amelyekről az oktatási bizottság keretei között is több alkalommal tudtunk szót váltani. Az egyik és az első ezek közül a duális képzés kérdése, amely megítélésem, megítélésünk szerint talán a legfontosabb, legelőremutatóbb, legpozitívabb eleme ennek a javaslatnak, már csak azért is, mert az elmúlt húsz év, a szakképzés bázisát jelentő nagyüzemek csődje, majd a tanműhelyi kapacitások létrehozása után ezen két évtized elteltével fogalmazódik meg az a cél, hogy a valódi gazdaság keretei között keressék, kapják meg a fiatalok a gyakorlati képzést.
Elhangzott az is - itt csak utalok rá -, hogy nyilván tekintettel kell arra lennünk, ha még mintaértékűnek vagy mintaadónak is tekintjük a német duális képzést, itt Magyarországon ennek egy az egyben történő alkalmazása nem valósítható meg. Államtitkár úr korábban utalt erre, hogy itt nincs is erről szó, hanem egyfajta magyar modell bevezetése előtt állunk.
Azonban nagyon fontos megemlíteni, hogy a duális képzés bevezetésével, beindításával egyidejűleg tekintettel kell lennünk a jelenlegi gyakorlatra, és mi egy olyan átállási folyamatot látunk biztonságosnak, amelyik nem egyik napról a másikra zárja le a tanműhelyek korszakát, és tereli át a gyermekeket, fiatalokat a valódi gazdaság keretei közé, hanem fokozatosan biztosítja, hogy mindig legyen gyakorlóhely, akár még a régi tanműhelyi formában is, akár az új céges formában. Ennek finomhangolását a törvényalkotás folyamatában vagy az újabb jogszabályalkotások folyamatában mindenképpen meg kell valósítani.
Szintén fontos szólni arról a körülményről, hogy a jelenlegi törvényjavaslat - ahogy az indokolásból is kiderül - általánossá kívánja tenni a hároméves szakképzést, szakmunkásképzést, ugyanakkor mindenféleképpen indokolt emlékeztetni arra a körülményre, hogy a hároméves szakképzés, szakmunkásképzés, az úgynevezett előrehozott szakképzés visszaállítása, ami néhány esztendővel ezelőtt történt meg az akkori parlamenti pártok szinte egybehangzó szándéka és támogatása mellett, akkor egy bizonyos meghatározott szakmacsoportra vonatkozott. Itt tekintettel kell lennünk arra, hogy ugyanakkor a négyéves szakképzés rendszerében az ott jelen lévő, az ott tevékenykedő fiatalok többsége ezt eredményesen, sikeresen el tudja végezni. Tehát valahogy szerencsés lenne biztosítani ennek a két képzési formának, a két képzési időtartamnak az együttes jelenlétét. Erre is utalt államtitkár úr, hogy ennek lehetősége nyitott a jogszabálytervezet alapján. Ugyanakkor a jelenlegi helyzetből kiindulva az sem mindegy, hogy ez körülbelül majd milyen arányban tud megjelenni.
Fontos kérdés - és ez a harmadik - az intézményfenntartás kérdése. Itt az állam szerepvállalásának erősödése fog megjelenni ebben a körben is. Ugyanakkor szerencsés, ha figyelemmel vagyunk arra a körülményre, hogy itt nem feltétlenül csak bizonyos konkrét szakképzéssel vagy szakiskolai tevékenységgel foglalkozó intézményekről kell szólni, hanem a középfok fogalmával lenne érdemes kalkulálni és gondolkodni, mert jelenleg az szerepel a tervezetekben, hogy a középiskolai képzésben közreműködhetnek az önkormányzatok. Azt gondoljuk, hogy nem középiskolai, hanem középfokú intézményeket tarthatnának fenn vagy működtethetnének az önkormányzatok, mert az intézmények nagy részében integrált szakközépiskolai, szakképző és szakmunkásképzést is folytató nagy intézmények jöttek létre az elmúlt időszakok során, és ezeknek a kényszerű szétválasztása nem feltétlenül lenne fontos.
Engedtessék meg, hogy néhány gondolatban konkrét elemekről is szóljak a törvényjavaslatból. Egyrészt érdekessége a javaslatnak az, hogy a pályaorientáció kapcsán az alapfokra kiterjedően is fogalmaz meg megállapításokat, illetve tennivalókat.
A 4. §-ban egyértelműen deklarálja azt, hogy a szakképzés a tiszk keretei között működik. A tiszkrendszer sok bírálatot, kritikát kapott eddig is, én magam is szóltam röviden erről a körülményről, ugyanakkor a törvényjavaslatban deklaratíve ez szerepel, mégpedig olyan módon, hogy egy másik jogszabályi helyen egyfajta együttműködési rendszerként határozza meg a tiszket, illetve a tiszkeket. Itt nagyon fontos az, hogy ez egészen pontosan milyen fajta együttműködést jelent, hiszen a jelenlegi rendszerben többféle út, többféle lehetőség van a tiszkek működtetésére, a fővárosban praktikusan egy speciális, egy úgynevezett fővárosi modell, amely megítélésem szerint nem feltétlenül váltotta be a hozzá esetleg fűzött reményeket.
Az Országos Képzési Jegyzék kapcsán a bizottsági megbeszéléseken is elhangzott, hogy van egy olyan szándék, miszerint a jelenleg 400 fölötti alapszakmát, ami egyébként részszakokkal és elágazásokkal tekintve 1400 körüli jelenleg, ezeknek a körét jelentősen szűkítenék. Úgy gondolom, hogy ez mindenképpen támogatható elgondolás.
Megjelenik a törvénytervezetben - hasonlatosan a köznevelési törvényhez - a kerettanterv fogalma és műfaja, oly módon, hogy a szakmai és vizsgakövetelmények alapján jönnének létre ezek a bizonyos kerettantervek; és azt a logikát is továbbviszi a törvénytervezet, hogy 90:10 százalékban határozna meg kötelezettségeket, illetve a kötelező felett hozzárendelhető anyagrészeket még.
Van egy érdekes eleme a 21. §-ban a tervezetnek, mégpedig az, hogy az (5) bekezdésben tesz egy kitételt, hogy a nemzeti köznevelésről szóló törvényben meghatározottaktól eltérően szabályoz egy bizonyos kérdést. Itt megítélésünk szerint célszerű lesz ezt valamilyen módon majd finomhangolni vagy a köznevelési törvényben, vagy ebben a szakképzésről szóló törvényjavaslatban.
A 24. § az átvétel, illetve a felvétel kérdéskörével foglalkozik, egészen pontosan a szakiskolát végző fiatalok kapcsán, megítélésem szerint alapvetően abból a megfontolásból, hogy ott ne legyenek zsákutcák, hanem ott bizonyos kategóriákban - három alapkategóriát határoz meg - hogyan tudnak bekapcsolódni a szakképzés folyamatába.
Új elemként jelenik meg a szintvizsga kérdése, amit a kamarák emelnek be, hogy az adott cégekhez kikerülvén a fiatalok egyfajta szintvizsgát kell hogy tegyenek. Itt érdemes megfontolni, hogy abban az esetben, ha tanműhelyben végzi a gyakorlatot a diák, akkor ennek van-e indokoltsága, hogy kötelező legyen egy ilyen szintvizsgát tenni, már csak azért is, mert a szintvizsga letétele egyébként alapfeltétele lesz több más mellett annak, hogy tanulói szerződést lehessen kötni.
Új elemként jelenik még meg a tanulói előszerződés lehetősége a gyakorlati képzési idő legfeljebb 10 százalékára, illetve új fogalomként jön be az együttműködési megállapodás a szakképzésben részt vevő különféle szerepvállalók között.
Fontos még megemlítenem röviden talán azt, hogy a pihenőnap kérdéskörét a 66. §-ban oly módon szabályozza a jelenlegi szövegtervezet, hogy a pihenőnap kiadásánál figyelemmel kell lenni a tanulókat a nemzeti köznevelésről szóló törvény alapján megillető őszi, téli, tavaszi és nyári szünet kiadásának rendjére. Magam nem vagyok jogász, de az, hogy figyelemmel kell lenni, eléggé kötelező erejű-e arra nézvést, hogy itt valóban kötelező érvénnyel ezt be kell tartani? Ezt érdemes lenne megfontolni. Szól még természetesen arról, hogy milyen különféle grémiumok jönnek létre, részben jogutódként, az RFKB helyébe, ugye, megyei, illetve fővárosi képzési bizottságok és így tovább.
Összefoglalóan annyit tudnék elmondani, nyilván az fontos feladatunk, hogy egy olyan szakképzésről szóló törvényt tudjunk megalkotni - és ehhez kapcsolódóan majd a rendeletek, illetve a kapcsolódó dokumentumok olyanok legyenek -, hogy a jelenlegi helyzetből előre tudjon vezetni minket.
(12.30)
Utaltam rá az idézetben az elején, hogy az elmúlt időszak milyen tapasztalatokkal szolgált. Az elmúlt időszakra egy Murphy-törvényt tudok idézni zárásképpen, ami úgy hangzik, hogy mérd mikrométerrel, jelöld krétával, vágd baltával. Az elmúlt időszakra talán ez volt jellemző. Nekünk az kell hogy legyen a törekvésünk, hogy az új oktatással, praktikusan a szakképzéssel foglalkozó törvényünk precíz, pontos, előremutató legyen mindannyiunk, a jelen és a jövő ifjúsága számára is.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiból.)
