SZŰCS ERIKA
SZŰCS ERIKA
SZŰCS ERIKA (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! A Demokratikus Koalíció az oktatásra úgy tekint, mint a jelen helyzetben és később is az állam legfontosabb feladatára és felelősségére. Ezért fontosnak tartja, hogy minden átalakítás a tartalmak és módszerek fejlesztését és a hozzáférés szélesedését, azaz a benne részt vevők számának bővülését eredményezze. Ez a megközelítés teljes összhangban van az Európai Unióban uralkodó felfogással, hiszen az Európai Unió a saját gazdasági-társadalmi jövőjét is erre alapozza, és a versenyképesség javulását az oktatás minőségének javulásában és ezen keresztül az innovációra való képesség javulásában látja.
Azt gondolom, elengedhetetlen erre figyelni, és ez nem ízlés kérdése, hogy kinek tetszik jobban az Európai Unió vagy Kína, hanem egy egyszerű realitás. A magyar gazdaság döntően az Európai Unió gazdaságába ágyazódott be, tehát ha lépést akarunk tartani az európai folyamatokkal, akkor mindenképpen figyelni kell arra, hogy mi történik, milyen célok mentén milyen intézkedések készülnek Európában. És ez érdekes módon a szakképzés tekintetében különösen fontos, hiszen míg az oktatás többi része döntően nemzeti hatáskör, a szakképzés területén kibontakozóban van egy erőteljesebb európai együttműködés, az úgynevezett koppenhágai folyamat, amelynek megújításáról talán éppen államtitkár úr írt alá 2010 végén egy bruges-i nyilatkozatot a területért felelős államtitkárként, amely ebben a kérdésben megújította a célokat és az eszközöket, és 2020-ra világos elképzeléseket fogalmazott meg.
(11.30)
Számomra árulkodó, hogy például erről sem az expozéban, sem az eddigi vitában, vezérszónokoknál a kormánypártok részéről semmilyen szó nem esett. Pedig nagyon érdekes és nagyon izgalmas ez a kérdés, hiszen az európai trendek, ha nem is olyan mértékben, de irányában mégiscsak hasonlóak a magyarországihoz. Ugyanis ott is a képzés eltolódott a középfok felé, és mégis csökkent az érdeklődés a szakképzés iránt. Az Eurobarometer 2011-es felmérései szerint arra a kérdésre, hogy a szakképzés jó karrierlehetőség-e, az európai átlag, 73 százalék, Magyarországon csak 48 százalék látja így, míg arra a kérdésre, hogy a szakképzés nem vezet jól fizetett álláshoz, Európában a válaszadók egyharmada helyeselte vagy vallotta ezt a nézetet, Magyarországon a válaszadók több mint 51 százaléka. Az európai uniós célkitűzések arról szólnak, hogy legyen a szakképzés tartalma vonzó és inkluzív, azaz a tanulási eredményességre koncentráljon és arra, hogy az élethosszig tartó tanulás szemlélete meggyökeresedjen az érintettekben, a lehetősége és a képessége, az ambíciója és a motivációja is meglegyen.
A másik fontos dolog, hogy a szakképzésnek magas színvonalú legyen az insfrastrukturális és létesítményháttere, hogy a képzés tartalma a munkaerő-piaci igényekhez igazodjon, de ezt nem úgy értelmezik, hogy éppen ma mi a munkaerőpiac igénye, hanem benne van egy jövőorientált dimenzió is. Azaz látni kell, hogy a most létező szakmák átalakulási iránya milyen és az milyen képességeket, készségeket, tudást fog igényelni, illetve a most kialakuló szakmák mik és azokra hogyan kell fölkészülni. A negyedik, hogy a további oktatási formákban való részvételt támogassa éppen az élethosszig tartó tanulás jegyében.
Ha a magyar törvényjavaslatot, a most benyújtott törvényjavaslatot ebből a szempontból elemezzük, akkor azt kell mondani, hogy vannak benne olyan intézkedések, amelyek, úgy tűnik, ezt a célt szolgálják, de sajnos ennek az eredményességét megkérdőjelezi az, hogy ezt alapvetően pénzkivonással és pedagóguselbocsátással társuló szerkezeti átalakulással kívánja a kormány megvalósítani, illetve hogy a problémákat és a megoldási módokat mindig Magyarország vonatkozásában és a ma vagy a múlt tapasztalatai alapján próbálja meg megkomponálni. A jövőorientáltság hiányzik ebből a megközelítésből.
Ilyen például a tankötelezettségi korhatár csökkentése, amiről itt már szó volt, és mi sem értünk vele egyet. A duális képzés, amely sajnos leragad a mai magyar gazdasági szerkezetnél, és úgy tűnik, hogy az átalakítás nem egyszerűen abban korszerűsíti a szakképzést, hogy a lebutított középiskolai képzés helyett korszerű közismereti képzést ad, illetve informatikai, nyelvi képzést és a személyes motiváció és a képességek fejlesztését, amit az európai trendek és célkitűzések fontosnak tartanak, hanem egyszerűen elhanyagolja ezeket a kérdéseket, és az éppen aktuális gyakorlat jó megismerésére koncentrál. Ami lehet, hogy a fiatalnak az elhelyezkedési esélyeit valamennyivel növeli, de az egész életére nézve biztos, hogy súlyos hátrányokat jelent, hiszen pontosan az fog hiányozni a felkészítéséből, amivel a változásokhoz tud igazodni.
Márpedig a magyar rugalmas munkaerőpiacot nem a munkatörvénykönyv kirúgási szabályainak könnyítésével lehet megteremteni. A rugalmas munkaerőpiac kulcsa éppen itt van, a szakképzési törvényben, itt lehetne megalapozni, hogy képes legyen valaki a megszűnt munka helyett váltani, hogy legyenek olyan lehetőségek és intézmények és finanszírozás, amely ezt támogatja, ezért én is nagyon súlyosnak tartom, hogy a szakképzési hozzájárulásról szóló törvényt ennek a törvénynek az elfogadása előtt már a parlament elfogadta, és ebből a szempontból éppen ezt a fajta váltást finanszírozási szempontból nagyon elbizonytalanította.
A kétszintű érettségit szintén nem tudjuk támogatni, hiszen ez a továbbhaladási lehetőségeket korlátozza, mert megkülönböztetést tesz a szakképzésben és a nem szakképzési irányokban érettségit szerzők között, és így a továbbtanulási lehetőségeket hátrányosan befolyásolja. A kerettanterv is lehet jó, de a mostani megfogalmazás egyáltalán nem garantálja, hogy ebben valóban a kerettanterven belül is a tanulási eredményesség lesz a meghatározó, és nem látjuk, hogy ezen a kerettanterven belül mennyi szerepet szánnak a már említett informatikának, nyelvi képzésnek és készségfejlesztésnek.
És végül a megyei szintre helyezését a képzési és fejlesztési bizottságok munkájának nem igazán tudjuk támogatni, csak akkor, ha az úgy működik, ami nincs benne a törvényben, hogy hálózatban történjen. Hiszen az egy abszurd elképzelés, hogy munkaerő-felvevő vagy -kínálati és -keresleti szempontból megyei szinten önellátó rendszerek alakuljanak ki. Éppen az a nagy probléma, hogy a magyar munkaerő nem eléggé mobil, ezért van az ország nyugati részén munkaerőhiány, a keleti részén meg munkaerő-felesleg. Ezt a képzéssel lehetne tulajdonképpen áthidalni, de ehhez az kellene, hogy Kelet-Magyarországon, amikor döntenek arról, hogy kit és mit kell képezni és milyen nagyságrendben, akkor nemcsak a kelet-magyarországi vagy pláne egy megye vállalkozói igényeit, hanem az egész ország jelenlegi vállalkozói igényeit, sőt fejlődési és fejlesztési lehetőségeit, beruházásait, programjait figyelembe véve kellene megcsinálni.
(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
A felnőttképzési rendszer pedig, legalábbis amennyiben itt érintve van, teljes mértékben a felnőttképzés rendszere, ami ebben a törvényben le van írva, szembemegy azzal az európai uniós elképzeléssel, amely éppen az idősödő népességnek a munkahelyváltó szükségletei miatt idősebb korban a személyre szabott képzést preferálná, nem pedig kerettanterv alapján történő képzést. Tehát úgy ítéljük meg, hogy munkaerő szempontjából ez a törvényjavaslat pillanatnyi előnyöket hozhat - egyáltalán nem garantált, hogy hoz, de hozhat -, viszont az élethosszig tartó tanulás szempontjából nagyon komoly hátrányokat jelenthet.
Képzőintézmények szempontjából és a pedagógusok szempontjából forráskivonás miatt komoly hátrányt okozhat. Az ország gazdasága szempontjából pedig nem a jövőt, hanem a jelent preferálja, ezért mi ezt nem tudjuk támogatni.
Köszönöm szépen.
