DR. SCHIFFER ANDRÁS
DR. SCHIFFER ANDRÁS
DR. SCHIFFER ANDRÁS, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A benyújtott törvényjavaslat a csőd-, a társasági és a cégtörvény, valamint kapcsolódó más törvények módosításáról, azt gondolom, szakmailag helyes irányt képvisel, sok tekintetben helyre tesz mind a hitelezővédelem, mind pedig az eljárások egyszerűsítése tekintetében olyan problémákat, amelyek a megelőző években merültek fel. Ugyanakkor - és ha megengedi az államtitkár úr, én kevésbé a dicséretre szeretnék szorítkozni - néhány tekintetben nem kellően következetes ez a törvényjavaslat.
Elöljáróban szeretném leszögezni azt, hogy a Lehet Más a Politika úgy véli, hogy Magyarországnak alapvetően szakítania kell azzal a 20 éves gazdaságpolitikával, azzal a 20 éves gazdasági paradigmával, amely Magyarországot odajuttatta, hogy ma egy komoly foglalkoztatási krízist él át az ország. Az a meggyőződésünk, hogy abba az irányba kellene Magyarországnak, a magyar gazdaságpolitikának elmozdulnia, hogy levonja a tanulságot a magyar gazdaság végzetes kettéosztottságából, és olyan gazdasági jogi környezetet is teremtsünk, amely hathatósan segíti a hazai kis- és középvállalkozások helyzetét, piacra jutását. A gazdasági jognak van szerepe abban, hogy különböző finom szabályokkal, de próbáljuk meg helyzetbe hozni a hazai kis- és középvállalkozásokat, az egyébként nagy tőkeerejű, sok esetben nagy jogi apparátust is működtető multinacionális cégekkel szemben. Magyarországon tartósan a foglalkoztatás csak akkor fog bővülni, ha a gazdaság kettéosztottságából fakadó következtetéseket a kormányzati politika levonja, és alkalmassá válik a hazai kis- és középvállalkozói szektor arra, hogy új, válságálló munkahelyeket teremtsen.
Azt látjuk, hogy a gazdasági jogi szabályozás, tehát a csőd-, társasági, cégjogi szabályozás, illetve a kapcsolódó egyéb törvények sok esetben az elmúlt 20 évben kifejezetten akadályozták is azt, hogy a nagyon kis tőkeerővel családi vállalkozásként működő hazai kis- és középvállalkozók fölösleges adminisztrációs terhek nélkül, viszonylag rugalmasan tudják az ügyeiket intézni, és legalább annyira nem adott védelmet a hazai gazdasági jogi szabályozás az előző két évtizedben arra, hogy az egyébként nagyon könnyen - hogy úgy mondjam - megbillenthető kis- és középvállalkozások kellő védelmet kapjanak a csalárd szándékú különböző gazdasági haszonlesőkkel, illetve a kis- és középvállalkozások kiszolgáltatottságát kihasználó nagy cégekkel szemben.
Amikor azt mondom, hogy ez a törvényjavaslat sem a hitelezővédelem, sem a kkv-k számára a jogi környezet egyszerűsítésében nem kellően merész, akkor van két pont, amit szeretnék felemlíteni, amivel egyáltalán nem foglalkozik ez a törvényjavaslat. A hitelezővédelem tekintetében akkor beszélhetnénk áttörésről a cégjog tekintetében, ha végre lenne egy olyan cégnyilvántartás Magyarországon, ahol nemcsak hogy ingyenesen és bárki, bármely kis- és középvállalkozó számára könnyen hozzáférhető módon lehet tájékozódni adatokról, hanem biztos lehetek abban, hogy ha belenézek a cégjegyzékbe, akkor valóban az adott vállalkozás tekintetében az összes lényeges információhoz hozzáférek.
Erről jelenleg nem beszélhetünk, hiszen a zálogjogi nyilvántartás és a cégnyilvántartás jelenleg nincsen összekötve. Ha valaki megnézi, hogy milyen adatokat kell kötelezően nyilvántartani a cégnyilvántartásnak, abban a vagyonterhelő zálogjog, az üzletrészekre vezetett zálogjogról nem kapunk információt, ugyanígy semmiféle kötelező előírás nincsen arra, hogy ha például egy üzletrész-átruházási szerződésben opciós jogot kötnek ki, akkor az ingatlan-nyilvántartás mintájára a cégnyilvántartásba is egy ilyen jog kerüljön be. Ugyanígy nem biztosított ma Magyarországon az, hogy ha egy céggel szemben nagy összegű, úgynevezett szinguláris végrehajtást vezetnek, mondjuk, egy vesztett bírósági per után, akkor erről is a hitelezők a cégnyilvántartáson keresztül tájékozódhassanak. Ezeket a hiányosságokat nyilvánvalóan nem lehet itt módosító indítványokkal pótolni, hiszen ezek más törvényeknek, tehát a közjegyzői törvény, a végrehajtási törvény, a polgári törvénykönyv megnyitását tennék szükségessé.
Én csak arra kérném tisztelettel az államtitkár urat, hogy az Igazságügyi Minisztérium sürgősen kezdjen meg egy olyan kodifikációs munkát, amely lehetővé teszi azt, hogy Magyarországon minden befektetni, vállalkozni szándékozó ember bármikor a cégnyilvántartáson keresztül tájékozódhasson a potenciális befektetési partnerek vagy éppen a potenciális ügyfelek teljes gazdasági hátteréről. Nem beszélhetünk addig a hitelezővédelmet kellően garantáló cégnyilvántartásról, amíg pontosan a zálognyilvántartás vagy a végrehajtási jog tekintetében, vagy például az üzletrészekre vezetett egyéb jogok tekintetében nem ad áttekintést ez a közhitelű nyilvántartás.
Még egy jogalkotási hézag miatt fennálló és elsősorban a kis- és középvállalkozások helyzetét megkeserítő problémáról szeretnék szót ejteni elöljáróban, ez pedig az, hogy jelenleg a könyvelői szakma, a könyvelői szakma szerepe teljesen szabályozatlan a gazdasági jog területén.
(8.40)
Nagyon sok esetben panaszkodnak arra a kisvállalkozók, hogy egy-egy nem kellően felkészült könyvelő, amikor adott esetben bajt idéz elő az iratokkal, és ellépve, nagyon könnyen a tönk szélére tud juttatni kisvállalkozásokat. Éppen ezért én azt szeretném kérni, a kormány lépjen abban is, hogy ne fordulhasson elő az, hogy a piacon, a gazdasági életben olyan személyek lépnek fel különböző kisvállalkozások mellett könyvelőként, akiknél ehhez sem a megfelelő szakmai, sem a megfelelő etikai feltételek nem biztosítottak.
Nem tolerálható és nem nézhető tétlenül az, hogy egy ilyen szabályozatlan szakmában a zavarosban halászó, felkészületlen kontárok nagyon könnyen, tömegével idéznek elő csőd közeli helyzetet kisvállalkozásoknál. Az az álláspontom, hogy a könyvelők tekintetében is hasonló módon kellene a jogalkotásnak eljárnia, mint a könyvvizsgálók esetében. Felvethető az is, hogy magának a Könyvvizsgálói Kamarának a hatályát a könyvelői szakmára ki lehetne terjeszteni.
Ezeket azért voltam kénytelen elmondani, mert ha és amennyiben ennek a törvényjavaslatnak az a célja, hogy megerősítse a hitelezővédelmet és egyszerűsítse a különböző gazdasági jogi eljárásokat éppen a kis- és középvállalkozói szektor fejlesztése érdekében, akkor tekintetbe kell vennünk viszont azokat a területeket is, amelyekkel ez a törvényjavaslat nem foglalkozik, viszont szintén nagymértékben rongálják a bizalmi környezetet a gazdasági életben, és elsősorban a kis tőkeerővel rendelkező vállalkozások számára jelentenek kockázatot.
Amikor azt mondom, hogy ez a törvényjavaslat, annak ellenére, hogy alapvetően támogatható, mégsem eléggé következetes sem a hitelezővédelem, sem pedig az eljárások egyszerűsítése tekintetében, akkor a következőkre gondolok. Előremutató természetesen az, hogy több ponton, egyrészt a korlátolt felelősséget ott, ahol visszaélnek a korlátolt felelősséggel, illetve azt jogi személyiséggel még inkább megpróbálják áttörni, ne lehessen a korlátolt felelősség mögé bújva disznóságokat elkövetni, tisztességesen vállalkozó embereket tönkretenni. Ez helyes.
Ugyanakkor én azt látom, hogy a törvényjavaslat 73., illetve 76. §-a nem kellően konzekvens, hiszen ha és amennyiben a korlátolt felelősséggel, az ügyvezetői tisztséggel, illetve a korlátolt felelősségű társasági tagsággal tisztességtelenül visszaélő személyek esetében konkrét szankciókat is megnevez, helyesen, akkor nem látom be, hogy a szankciók miért nem terjednek ki a közkereseti társasági tagságra, illetve a betéti társaság beltagi pozíciójára. Hiszen hogyha egyszer valaki a gazdasági jogi életben tisztességtelenül viselkedik, visszaél a társasági jog által biztosított lehetőségekkel, akkor pontosan a korlátlan felelősségű vállalkozási formák azok, amikkel kapcsolatban leginkább meg kellene védeni a tisztességesen vállalkozó embereket a különböző, inkorrekt haszonlesőktől.
Éppen ezért mi arra fogunk módosító javaslatot benyújtani, hogy azok a szankciók, amik a korlátolt felelősséggel visszaélő, vagy egyébként különböző, egyéb visszaélésszerű magatartásokat tanúsító személyekkel kapcsolatban megállapításra kerülnek, ne csak a kft.-ügyvezetésből zárjanak ki valakit évekre, hanem tegyék lehetetlenné azt, hogy az illető személy utána éppen egy korlátlan felelősségű társasági formában tudjon kárt okozni az üzleti életben. Itt nemcsak arról van szó, hogy akkor valaki korlátlan felelősségű tagként egy kkt.-ban vagy egy bt. beltagjaként tud tovább garázdálkodni, hanem egy kkt. tagja vagy egy bt. beltagja egyszersmind éppen úgy kvázi ügyvezetőként, tehát vezető tisztségviselőként, aláírásra jogosult személyként jár el, mint egy kft. ügyvezetője. Ha valahol, akkor pontosan ennél a cégformánál, a tipikusan a kisvállalkozások életében népszerű cégformánál kellene megvédeni a tisztességgel vállalkozókat az egyébként dilettáns vagy éppen szándékosan kárt okozó bukott vezető tisztségviselőktől, illetve a korlátolt felelősséggel visszaélő vállalkozóktól.
Üdvözlendő továbbá az is, hogy a 117. § szakít azzal az úgynevezett egyórás cégbejegyzési gyakorlattal, amit a Gyurcsány-kormány vezetett be. Én gyakorló ügyvédként tapasztaltam azt, hogy ez micsoda károkat okozott, és gyakorlatilag teljesen formálissá tette a cégbíróság törvényességi kontrollját. Én egészen elképedve láttam néhány évvel ezelőtt a parlamenten kívülről, hogy itt a parlamentben milyen dicshimnuszokat zengett az akkori kormány, hogy mekkora előrehaladás, hogy Magyarországon egy óra alatt lehet cégeket bejegyezni. Én azt gondolom, ez iszonyatos károkat okozott. Az egyórás cégbejegyzés gyakorlatilag értelmetlenné tesz mindenféle törvényi feltételt a cégalapítás előtt. Lehetetlenné teszi azt, hogy a cégbíróság valóban bármiféle kontrollt tudjon gyakorolni.
Az akkori jogalkotó érve az volt, hogy megerősítik a törvényességi felügyeleti eljárást, és akkor majd a törvényességi felügyeleti eljárásban fogják kiszűrni azokat a vállalkozásokat, amelyek esetében egyébként a cégbíróságnak már a bejegyzési kérelem beérkezésénél jeleznie kellett volna, hogyha valami nem stimmel. Igen ám, csak éppen ez a gyakorlat megint csak a hazai kis- és középvállalkozói szektort sújtotta. Hiszen akkor, amikor különböző fantomcégeket vagy egyébként családi célokra összeszedett társaságokat áttoltak egy óra alatt a cégbírósági rendszeren, akkor ez alapvetően sértett hitelezői érdekeket.
És akkor, amikor hitelezői érdekekről beszélünk, akkor, amikor hitelezővédelemről beszélünk, soha ne tévesszük szem elől azt, hogy ez elsősorban a hazai kkv-szektor érdeke. A nagy multinacionális cégek viszonylag könnyen túl tudják élni azt, hogyha különböző ilyen fantomtársaságok vagy kifejezetten bűncselekmény elkövetésére összeszerelt gazdasági társaságok megpattannak egy-két hónap alatt a földi létből, és különböző cégtemetőkben landolnak.
Éppen a kis- és középvállalkozások életében lehet végzetes az, hogyha az állami rendszer beenged a piacra olyan társaságokat, amelyeknek nemcsak a tőkeerejük nincsen meg, hanem kifejezetten a törvény megkerülésére hozzák őket létre, fals székhellyel, fals tagokkal, fals ügyvezetéssel. A jelenleg hatályos rendszer képtelen arra, hogy ezeket a disznóságok elkövetésére létrehozott vállalkozásokat kiszűrje. Ezek a vállalkozások az egyórás bejegyzést követően azonnal bankszámlaszerződést tudnak kötni, kereskedelmi ügyleteket tudnak kötni, és tönkre tudják tenni vállalkozások, családok életét. Ezt hozta az egyórás cégbejegyzés.
Az egyórás cégbejegyzés nem valami hatalmas modernizációs vívmány, hanem arról szól, hogy az állam lemondott arról, hogy megvédje a hitelezői érdekeket; lemondott arról, hogy megvédje a kisvállalkozások mögött a létfenntartásért küszködő családok érdekeit a különböző tisztességtelen vállalkozásoktól.
Éppen ezért a törvényjavaslat 117. §-a, amelyik szakítani kíván az eddigi gyakorlattal, helyes irányba mozdul el. Ugyanakkor én arra szeretném buzdítani az államtitkár urat, hogy ne elégedjenek meg ezzel. Egyrészt az adószám megállapításától számítani határidőt a cégjogban, ez nem feltétlenül szerencsés, és nem is biztos, hogy kiszámíthatóvá teszi a vállalkozások számára az előttük álló terminust. Ráadásul dogmatikai szempontból is kissé idegen a társaság-, illetve a cégjogtól, hogyha az adóhatóság által végrehajtandó aktustól számítunk a cégeljárásban egyébként releváns, bármilyen határidőt.
Éppen ezért én azt szeretném kérni, hogy ne az eddigi jogi tényekhez ragaszkodjunk, ne az adószám megállapításától szabjunk határidőt, és a kis cégek esetében ne 1 óra vagy 2 óra, hanem legalább 48 óra legyen a beérkezéstől az, amíg van ideje a cégbíróságnak megnézni azt, hogy az alapításhoz szükséges minimális feltételek adottak-e.
(8.50)
Szeretném azt is hozzáfűzni, hogy akkor, amikor a törvényjavaslat - egyébként szintén helyeselhetően -, kicsit visszatérve a pár évvel ezelőtti vagy öt-tíz évvel ezelőtti gyakorlathoz, kicsit komolyítja a cégbejegyzéshez szükséges iratok, adatok körét, ezzel sem áll összhangban az, hogy van olyan cégforma, ahol továbbra is, még ha az adószám megállapításától is, de egy óra alatt be lehet jegyezni cégeket. Ha egyszer a jogalkotó szigorítja, komolyítja, szélesíti azt az irat-, illetve adatállományt, ami a cégbejegyzéshez szükséges, akkor ez még egy indok arra, hogy a cégbejegyzésre nyitva álló idő a cégbejegyzést végző bíróság számára növekedjen.
Én halkan megjegyzem, szintén gyakorlati tapasztalat alapján, hogy ráadásul az az időhatár, ami az egyórás cégbejegyzés előtt nyitva állt, az egyórás cégbejegyzés bevezetése előtt nyitva állt a cégbíróság előtt, már az sem volt egyébként kirívóan hosszú, viszonylag rugalmasan tudtak a 2000-es évek elején is különböző kft.-k, bt.-k létrejönni, tehát egyáltalán nem volt indokolt egyébként az akkori kormányzatnak ez a húzása.
Szeretnék továbbá említést tenni arról, hogy az az eset, amikor a csődtörvény 11. §-ában gyakorlatilag egy mozdulattal, mindenféle garancia nélkül a téves utalásokat visszautalhatja a felszámoló, ez szintén fölveti különböző kiskapuk kinyitásának a lehetőségét, és ugyancsak problematikus a kis- és középvállalkozói szektor szempontjából, hogy a 200 ezer forint alatti követelések esetében nem biztosítja a csődtörvény 27. §-a a felszámolási eljárás megindításának a lehetőségét. Sok esetben, főleg a nagykereskedelmi központok részéről, könnyen lehet, hogy 200 ezer alatti tartozások tömege áll fenn, és azok a kisvállalkozások, családi vállalkozások, amelyeknek az életében ezek fontos pici összegek, nem rendelkeznek ezzel a jogosítvánnyal.
Még az egyszerűsítés tekintetében néhány észrevételt szeretnék tenni. Indokolatlan újra visszahozni a tevékenységi körök teljes felsorolását a cégbejegyzés esetében, főleg úgy - és ez megint csak egy dogmatikai problémát jelent, államtitkár úr -, hogy társasági szerződés módosítása esetén viszont a tevékenységi kör módosítását nem kell rögzíteni a szerződés módosításában. Ez dogmatikailag is tarthatatlan, hiszen hogyha egyszer valami kötelező eleme a társasági szerződésnek, akkor hogyha megváltozatom, azt a szerződésmódosításban is rögzíteni kell. De itt, ebben az esetben viszont az elmúlt évek gyakorlata, azt gondolom, helyes volt, hogy a tevékenységi köröket alapvetően az adóhatóság vezesse.
Ha valahol gyorsítani lehet az eljárást, az az, hogy a kétszeri cégközlönybeli közzétételtől, azt gondolom, hogy el lehet tekinteni, ennek eddig sem volt funkciója.
Amit viszont az LMP nagyon szeretne, hogy a 105. §-ában ennek a törvényjavaslatnak mozduljunk el a céginformációkhoz való teljes, szabad hozzáférés irányába. Ez megint csak egy nagy könnyítés, elsősorban a hazai kis- és középvállalkozói szektor számára, le kell számolni a céginformáció-biznisszel, azokkal a vállalkozásokkal, amelyek abból élnek, hogy megsarcolják az embereket abban a tekintetben, hogy hozzáférhessenek a releváns cégadatokhoz.
Elnök Úr! Kérnék két perc lehetőséget. (Az elnök bólint.)
Ahol láttunk még lehetőséget arra, hogy az eljárást gyorsítani lehessen: a csődtörvény 12. §-ában, 27. §-ában a vagyonfelügyelő számára nyitva álló határidőt, illetve a bíróság számára nyitva álló határidőt lehetne csökkenteni, és szintén a csődtörvény 46., illetve 51. §-ában egyrészt a határidőket 100, illetve 60 napról 30 napra lehetne csökkenteni, és a hitelezői kifogás elbírálására pedig 8 napos szigorú határidőt szabnánk meg a bíróságnak.
Végezetül szeretnék arra is utalni, hogy a 120. § lehetővé teszi, hogy a cégbíróság közvetlenül az ügyvédeket bírságolja. Ez elfogadhatatlan. Elfogadhatatlan azért, mert én azt gondolom, hogy a cégtörvény, illetve a cégbíróság ne avatkozzon bele az ügyfél-ügyvéd kapcsolatba, másrészt, államtitkár úr, gyakorló vagy korábban gyakorló ügyvédként is gondolja azt végig, hogy ha ügyvédek több százezres kockázatot vállalnak, akkor ez kötelező jogi képviselet esetében hogyan fogja megdrágítani az ügyvédi munkadíjakat, és ez végső esetben megint csak a hazai kis- és középvállalkozások számára jelent nem feltétlenül elviselhető terheket.
Mindezekkel az észrevételekkel, én azt gondolom, hogy ez a törvényjavaslat hatékonyan el tudna mozdulni a hitelezővédelem és a kkv-s szektor szempontjából az eljárások egyszerűsítése érdekében, ugyanakkor én arra szeretném kérni a tisztelt államtitkár urat, hogy a módosító javaslatainkat megfontolni szíveskedjék.
Köszönöm.
