DR. SCHIFFER ANDRÁS
DR. SCHIFFER ANDRÁS
DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Annyi megjegyzést hadd tegyek Gaudi képviselőtársamhoz, hogy ez a törvényjavaslat a bankok számára fenntartott privilégiumokat nem tárgyalja. Tehát azok a szakaszok, amelyeket idézett képviselő úr, például a kielégítési sorrend tekintetében, ezek nem tárgyai ennek a törvényjavaslatnak. Tehát az az igazság, hogy házszabályszerűen erről nem tudunk beszélni.
Az viszont rendkívül fontos, amit említett, hogy egyébként a korlátolt felelősségű társasági formákkal hogyan élnek vissza nemcsak vállalkozások, hanem különböző gazdasági szélhámosok, és adott esetben olyan mamutvállalkozások, amelyek gerjesztői a lánctartozásoknak. Ebben a tekintetben ez a törvényjavaslat tartalmaz előrelépést, előremutató módosításokat, viszont szeretném még egyszer hangsúlyozni, hogy nem elégséges, hogyha a korlátolt felelősséggel visszaélő személyeket kizárólag a további korlátolt felelősségű társasági formákban való részvételtől vagy ügyvezetéstől tiltjuk el. Hiszen nagyon gyakori az a visszaélés, amikor valaki nem egyszerűen visszaél a korlátolt felelősség nyújtotta előnyökkel, hanem gondoskodik arról is, hogy ha és amennyiben áttöri a korlátolt felelősséget a jog, és utánamennek a szélhámosnak, megpróbálják az ő vagyoni felelősségét is előhívni a megkárosodott hitelezők, beszállítók védelmében, akkor erre az időre egy ilyen szélhámos a vagyonát már gondosan átíratja különböző más magánszemélyekre.
Ez a tipikus szélhámos magatartás úgy lép, hogy nemcsak visszaél a korlátolt felelősség nyújtotta védelemmel, hanem megpróbálja csalárd módon átíratni a saját vagyonát, amire aztán később végrehajtást lehetne vezetni. Éppen ezért múlhatatlanul fontos, hogy a törvényben egyébként előremutatóan szereplő szankcióbővülést terjesszük ki a közkereseti társasági részvételre, illetve a bt.-beltagi részvételre is, hiszen az ilyen szélhámosok akkor is tudnak működni, hogyha ugyan kft.-ben nem tud halászgatni tovább a zavarosban, nem lehet kft.-ügyvezető, de bt.-beltagként, miközben az ő nevén már nincsen vagyon, éppen úgy meg tud károsítani, be tud csapni embereket.
Ezt a rendszert be kell zárni, be kell zárni a kiskapukat. Miután ma Magyarországon a legtipikusabb ilyen gazdasági szélhámos magatartás az, amikor valaki úgy tesz, mintha ő vagyontalan lenne, miközben hatalmas pénzeket mozgat meg egy vállalkozásban, ha és amennyiben sikerül az ilyen embereket fülön csípni, akkor egész egyszerűen legyenek kitiltva a gazdasági forgalomból, ne csak a korlátolt felelősséggel ne tudjanak visszaélni, de azt a játékot se tudják játszani, hogy korlátlanul, felelős vállalkozóként, névleg megszabadulva a saját vagyonuktól, fedezet nélkül tudnak becsapni embereket.
Említettem azt, hogy a törvényjavaslat ugyan több helyen az időhatárok tekintetében is próbál gyorsítani - elsősorban pont a kis- és középvállalkozások szempontjából fontos ez - a különböző eljárásokon, azt gondolom, hogy mégsem elégséges az, amiben előrelép ez a törvényjavaslat.
Mondanék példákat. A csődtörvény 46. §-ában továbbra sem érthető az, hogy a hitelezői választmány hozzájárulását miért a felszámolást követő 100 napon belül kell beszerezni, majd ha a választmány később jön létre, a hozzájárulást a választmány megalakulásának bejelentésétől számított 60 napon belül kell beszerezni. Az a helyzet, hogy az ilyen 100 meg 60 napok megint csak elsősorban a kis tőkeerejű vállalkozásokat, családi gazdaságokat sújtják keményen, nem belátható az, hogy ezt a 100, illetve 60 napos határidőt miért nem lehet egy hónapra, 30 napra csökkenteni.
De mennék tovább: a törvényjavaslat 12. §-a rendelkezik arról, hogy amennyiben kifogás érkezik a követelések besorolásával kapcsolatban, akkor a vagyonfelügyelő dönt ezekről az észrevételekről. Mi fontos garanciális szabálynak tekintenénk azt, hogyha egy minimális háromnapos határidőt adnánk a vagyonfelügyelőnek, hogy az ilyen kifogásról döntsön. Megint csak arról van szó, hogy ezekben az eljárásokban nagyon sokszor hitelezői oldalon nem nagy tőkeerejű cégek állnak, hanem családok egzisztenciái, egyszerű emberek kis egzisztenciái állnak. Azért arra is láttunk már példát, hogy a felszámolók, vagyonfelügyelők sok esetben össze is játszanak azokkal, akik szándékosan előidéznek csődhelyzetet. Jogbiztonságot kell teremteni az emberek számára, és ezért kellenek garanciális határidők, egész egyszerűen nem látom be, hogy miért nem elegendő, mondjuk, egy vagyonfelügyelő számára, ha három napon belül kell elbírálnia a követelések nyilvántartásba vételéről szóló bármilyen kifogást.
Mennék még tovább: a csődtörvény 27. §-a azt mondja, hogy a bíróság a felszámolást elrendelő végzést az eljárás lefolytatására irányuló kérelem beérkezését követő 45 napon belül hozza meg. Miért nem lehet itt, ilyen pontokon gyorsítani ezeken az eljárásokon? Nem peres eljárásról beszélünk, megint csak szeretném hangsúlyozni, hogy az eljárás elhúzódása kivérezteti a kis tőkeerejű cégeket, éppen ezért javasoljuk azt, hogy a nem peres eljárásban eljáró bíróság számára is egy szoros, 15 napos határidő legyen, ami egyébként (Dr. Gaudi-Nagy Tamás tapsol.) a nem peres eljárásokban egyáltalán nem ismeretlen.
Végezetül még egy, a határidőkre vonatkozó javaslat. Ha és amennyiben a hitelezői kifogás a bírósághoz érkezik, ma az a helyzet itt a csődtörvény 51. §-a alapján, hogy a bíróságot semmiféle konkrét határidő nem köti az elbírálás tárgyában. Visszautalok arra, amit az imént mondtam. Ha és amennyiben a hitelezői kifogások tekintetében nincs egy rövid, belátható pálya a hitelező számára, akkor ez nagyon sok esetben végzetes lehet. Hiszen ha és amennyiben látja azt, hogy az ő jogorvoslatáról, az ő kezdeményezéséről belátható időn belül döntés születik, akkor ehhez tudja igazítani a saját gazdasági magatartását, ad absurdum még egy áthidaló kölcsönt is fel tud venni.
Ha a bíróság vagy a vagyonfelügyelő, vagy a felszámoló hosszú időn keresztül bizonytalanságban tudja tartani ezeket a vállalkozásokat, ezek tönkre fognak menni. Éppen ezért mi azt javasoljuk, hogy a bíróság a hitelezői kifogás tárgyában a kifogás beérkezését követő 8 napon belül határozzon, megint csak egy nem peres eljárásról beszélünk, nincs indok arra, hogy a bíróság, ahogyan ez peres eljárásokban sajnos van, gyakorlatilag határidő nélkül vagy viszonylag nagy határidővel döntsön ilyen kifogások tárgyában. A nem peres eljárásnak pontosan az a funkciója, hogy gyorsít. Egyes nem peres eljárási formák nagyon rövid idő alatt, tipikusan pár nap alatt végbe tudnak menni, miután iratok alapján határoz a bíróság, éppen ezért úgy véljük, hogy a 8 napos határidő tartható.
Szeretnék viszont újra rávilágítani arra, hogy az a fölös adminisztrációs teher, amit viszont teljesen indokolatlanul telepít a törvényjavaslat a társaságokra, abban a tekintetben, hogy valamennyi tevékenységet újra fel kell tüntetni egy társasági szerződésben, ez indokolatlan. Tehát ha a pár évvel ezelőtti Gt.-módosításnak valami pozitív hozadéka volt, az pontosan az, hogy megszüntette azt a gyakorlatot, hogy az ügyfél bemegy az ügyvédhez, felsorolja gyakorlatilag a teljes KSH-nómenklatúrát, 20 oldalt csak a tevékenységi körök tesznek ki, és mindenki pontosan tudja, hogy a tevékenységi köröknek csak egy töredékét folytatja a vállalkozás. Arról nem is beszélve, hogy a hatályos büntető törvénykönyv alapján egyébként az ilyen jellegű adatrögzítés, tehát amikor valaki fals TEÁOR-okat jelöl meg egy társasági szerződésben, tehát amit nem is folytat, ez egyébként bűncselekmény.
Az a helyzet, államtitkár úr, hogy ha ezt újra előírja a törvény, megint - hogy mondjam - nem feltétlenül a jogkövetés és a tisztaság irányába tolja el a vállalkozásokat. Bevált az elmúlt években az a gyakorlat, hogy a fő tevékenységen kívüli tevékenységi köröket az adóhatóságnál kell vezetni. Az adóhatóságnak van arra apparátusa, hogy egyébként ellenőrizze azt, hogy milyen számlamozgás, milyen gazdasági forgalom van egy cégnél.
(10.50)
Ráadásul a társasági törvény módosított 12. § (1) és (2) bekezdése pedig egész egyszerűen értelmileg zavaró és ellentétben áll. Ha egyszer valami kötelező kelléke egy társasági szerződésnek és azt én módosítom, akkor társasági szerződést kell módosítanom. Olyat a világ nem látott, hogy a törvény előír valamit, hogy az a társasági szerződésnek kötelező kelléke, majd utána ugyanennek a paragrafusnak a (2) bekezdése azt mondja, hogy ennek a változása - egyébként itt van egy elírás, egy a-e betűcsere is, államtitkár úr - meg nem igényel társaságiszerződés-módosítást. Ha egy törvény által kötelezően megszabott tartalomban változás történik, az értelemszerűen társaságiszerződés-módosítást igényel.
Végezetül pedig szeretnék újra szólni arról, hogy a cégtörvény 120. §-ban javasolt módosítása - amely a jogi képviselőket 900 ezer forintig terjedő bírsággal sújtja - egész egyszerűen felháborító. Nemcsak az ügyvédszakma szempontjából felháborító, államtitkár úr, hanem az egyszerű jogkereső polgárok szempontjából is. Kötelező jogi képviseletet ír elő a törvény a cégeljárásra, ami helyeselhető is, bár meg kell jegyezni, hogy amikor kötelező jogi képviseletet ír elő a törvény, akkor azzal is tisztában kell lennie, hogy ez pluszterhet jelent. Pontosan azért, mert a kötelező jogi képviselet pluszterhet jelent, ha az ügyvédeket nagyon súlyos és eddig példátlan szankcióval fenyegeti a cégtörvény, ez az ügyvédi díjszabás emelkedéséhez fog vezetni. Ez pedig megint csak elsősorban a kisvállalkozókat fogja sújtani, hiszen a nagy cégek elbírnak olyan jogi apparátust, amelyik tudja kalkulálni az ilyen jellegű bírságokat is a saját üzletmenetében. Egész egyszerűen rákényszerítik az ügyvédeket arra, hogy jelentékeny módon növeljék meg a tarifájukat, amit megint csak az egyébként is agyonterhelt kisvállalkozásoknak kell majd kigazdálkodni.
Arról nem is beszélve, hogy egész egyszerűen abszurd, hogy a cégbíróság fogja elbírálni azt, ami alapvetően és tipikusan az ügyfél-ügyvéd kapcsolatra tartozik, tehát hogy egy ügyvéd valóban gondosan járt-e el a cégiratok elkészítése során. Szerintem államtitkár úr is a saját praxisából pontosan tudja, hogy ha nem megfelelően kerülnek benyújtásra például cégiratok, hiába jegyzi ellen azt egy ügyvéd, az nagyon sokszor az ügyvéd-ügyfél közötti kommunikáció fogyatékosságaira vezethető vissza, vagy egyszerűen arról van szó, hogy amikor az ügyfél kéri a cégalapítást, maga sem döntött el pontosan bizonyos dolgokat, hiányos információkat ad át az ügyvédnek, s az ügyvéd nem biztos, hogy van abban az információs helyzetben, hogy ezt kellően ellenőrizni tudja. Nem gondolom azt, hogy a cégbíróságnak lenne arra apparátusa, hogy föltárja, az ügyvédnek a felróható magatartása mennyiben fogható meg, de nem is gondolom, hogy ez a cégbíróságnak lenne a feladata. Az ügyvédeknek van kötelező felelősségbiztosításuk. Ha az ügyvédnek felróható egy tévedés, ezt tudja érvényesíteni az ügyfél a bíróságon, illetve a kamara felé.
Adott esetben ilyenkor megfogható az ügyvéd vagyoni felelőssége is. Példátlan az, hogy ügyvéd-ügyfél kapcsolatba az állam megpróbál ilyen módon beavatkozni.
S még egyszer szeretném jelezni, ha és amennyiben a kötelező jogi képviseletet 900 ezer forintig terjedő bírsággal fenyegeti a törvény, ez az ügyvédi díjszabások drasztikus emelkedésével jár. Emellett ha nincs illetékfeljegyzési jog bizonyos esetekben, például a felszámolási eljárás kezdeményezésénél, és nincs szabad ingyenes hozzáférés a cégadatokhoz, akkor, államtitkár úr, tévedés ne essék, de burkoltan mégiscsak a kis- és középvállalkozások terhei fognak emelkedni. Nemcsak az a tehernövekedés, amikor effektíve a vállalkozásokra célzott adók emelkednek közvetlenül, az is tehernövekedés a kisvállalkozások esetében, ha a közvetett költségek különböző törvényi szabályozásokra visszavezethető módon drasztikusan növekednek. Éppen ezért kérem, hogy a 120. §-t, amelyik az ügyvédeknek ezt a fajta fenyegetését tartalmazza, felejtsék el, s még egyszer tekintsék át a módosító javaslatokat abból a szempontból, hogy hogyan lehetne terhet levenni a kisvállalkozásokról, közvetett költségterhet, adminisztrációs terhet, és hogyan lehetne a különböző eljárási határidőket egyébként a törvény céljával egyező módon rövidíteni.
Köszönöm szépen.
