JÁMBOR NÁNDOR
JÁMBOR NÁNDOR
JÁMBOR NÁNDOR (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársak! Több mindent hallottunk ma már a csődeljárással kapcsolatban. Én a kis- és középvállalkozókat érintő csődhelyzetekről szeretnék röviden beszélni. Több lehetőség van, hogy miként kerülhet egy kis- és középvállalkozó csődhelyzetbe. Több mindenről beszéltünk, hallottunk ma már. Az egyik lehetséges verzió, ugye, hogy rosszul gazdálkodik, és ennek következtében csődbe megy, illetve beszéltünk a csalárd csőd helyzetéről, ahol kimondottan azért jönnek létre társaságok, hogy eladósítsák, illetve más vállalkozások kárára vagyont mentsenek ki később ezekből a cégekből.
De van egy harmadik szegmens is, amikor a kis- és középvállalkozók úgymond a piac adottságainak, az állami szereplőnek vannak kiszolgáltatva. Ilyen helyzet az, amikor egy kis- és középvállalkozó olyan állami beavatkozás következtében veszít el piacot, amire előre nem számított. Ilyen például a pályázati rendszer működtetése. Nagyon sok kis- és középvállalkozó, amikor üzemeltet egy vállalkozást, tervez egy gazdasági évet, vagy hosszú távú terveket sző a vállalkozása felvirágoztatására, nyilván a piaci adottságoknál figyelembe veszi a pályázati támogatást. Különösen érvényes ez a termelő cégekre, legyen az mezőgazdasági vagy pedig ipari termeléssel foglalkozó vállalkozás.
Nos, ezeket a hosszú távú terveket pillanatok alatt keresztül lehet húzni, amikor néhány évet követően elmarad egy-egy termékkör állami támogatása, legyen az uniós vagy állami forrásból. Ez esetben a cégek óriási piacvesztésre jutnak, gyakorlatilag tehetetlenek az így kialakult helyzetben. Nem tudnak a piacon megfelelő árbevételt elérni, és ennek az ügynek a vége sajnos sok esetben felszámolási eljárás lesz. De ehhez kapcsolódóan felszámolási eljárás lehet a vége akár egy Széchenyi-kártyás történetnek is, amikor áthidaló megoldásként az ilyen helyzetben a kis- és középvállalkozó még az előző év eredménye alapján jogosulttá válik Széchenyi-kártya igénylésére. Ha a rákövetkező évben nem javulnak a mutatói, hanem romlanak, tovább csökken az árbevétele, és például igénybe vesz egy olyan konstrukciót, ahol 1+1 éves Széchenyi-kártyát igényelt, és az első év után, miután a mutatói, gazdasági mutatói, árbevétele tovább csökken, a bank nem hosszabbítja meg a Széchenyi-kártyát, hanem átfordítja azonnali követeléssé, lejárttá teszi a tartozást. Ez olyan példa, amivel a mindennapokban a kis- és középvállalkozók találkoznak.
Rendkívül hátrányosan érinti a kis- és középvállalkozókat az adóigazolás díjának ilyen mértékű emelése, 2 ezer forintról 50 ezer forintra. Egy kis- és középvállalkozónak rendkívül sok esetben szüksége van egy ilyen igazolás beszerzésére. Gondolok itt például arra, hogy ha esetleg munkahelyet teremtett, akkor a támogatásokhoz történő hozzájutás egyik feltétele, hogy nullás igazolást mutasson be szinte havi rendszerességgel. Tehát a kérdésem az, hogy ezt követően egyáltalán van-e értelme támogatást igényelni, ha azt utána igazolási díjként vissza kell fizetni, vagy előfeltétele, hogy ilyen díjon váltsa ki az igazolást.
A felszámolással kapcsolatban egy dolgot tapasztalhattak meg a vállalkozók. Azt hiszem, ezt már általában és abszolút biztonsággal mondhatom, egyetlenegy ember van, akinek a felszámolási eljárás nyereséget és profitot hoz, ez pedig nem más, mint a felszámoló. A felszámoló az, aki mindenképpen hozzájut a pénzéhez, sőt, az egész felszámolási eljárásban gyakorolt közvetlen ráhatása és tevékenysége folytán további pluszjövedelmekre tehet szert.
És a vállalkozásokkal kapcsolatban még annyit szeretnék elmondani, hogy rendkívül fontosnak tartom, hogy olyan meghatározások és elkülönítések kerüljenek a törvénybe, amelyek mindinkább lehetővé teszik a vállalkozások mivoltának megkülönböztetését, egyrészt a csalárd módon üzemeltetett vállalkozások, valamint a normál ügyvitel és könyvvitel mellett is sajnos csődbe menő vállalkozások szintjén.
Nagyon szépen köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)
