ÉKES JÓZSEF
ÉKES JÓZSEF
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Nem tudom, élvezte-e a vitát, amit Göndör István és Tukacs István is a maga részéről lefolytatott, de azt hiszem, visszaemlékezünk mindannyian, amikor annak idején hatalmas vitákat folytattunk Podolák képviselőtársammal, aki az MSZP-n belül az energiaszektor és az energiatörvények egyik meghatározó egyénisége volt. Abban az időszakban is hihetetlen csatát folytattunk a szétválasztás kérdésében, azt hiszem, visszaemlékszik rá képviselőtársam, éjszakába menő viták zajlottak az energiatörvény, szétválasztás, bányászati jog, bányászati törvény és egyéb ilyen területeken. És akkor is felmerült annak a kérdése, hogy nem csupán a termelőt akarjuk szétválasztani a szolgáltatótól, hanem tényleg, ha szétválik a termelő, és csinál egy szolgáltató céget, azért valahol az önálló elszámolásnak is meg kell lennie. Mert a kiskapukat tulajdonképpen így lehet tökéletesen lezárni.
Amikor az árszabályozás, a biztonság kérdése egy miniszter kezébe kerül, akár a gázellátás területén, azt hiszem, visszaemlékezünk arra az időszakra, amikor kőkemény téli időszakban lezárták azt a bizonyos gázcsapot, és valakinek döntenie kellett, hogy mit, mikor, hogyan tartalékol, és melyik vezetékből hova irányítja magát a szolgáltatást ahhoz, hogy a biztonságunk meglegyen. Sőt mi több, abban az időszakban még sikerült Szerbiának is valamennyit juttatni, mert ott meg abszolút nem volt gáz.
Úgy érzem, hogy ez a törvény, ez a törvénycsomag, ahogy államtitkár úr is elmondta, meg képviselőtársaim közül többen is kihangsúlyozták, támogatható, hisz pontosan azokat az eddigi jogi formákat, szabályozást, technikai kérdéseket próbálja meg rendezni, amelyek miatt kötelezettségszegési eljárást indított az Európai Unió velünk szemben, és próbálja meg helyre tenni tulajdonképpen, hogy ez az eljárás a maga részéről meg tudjon szűnni.
A másik oldalon pedig, ha belegondolunk abba, hogy mely témakörben kell meghatározzuk, hogy mi a stratégiai ágazat, akkor pontosan a gázszolgáltatás, az energiaszolgáltatás, de ide lehetne sorolni a víz, a csatorna kérdését is, ezek mind azok az ágazatok, amelyeket egy ország szempontjából, egy nemzet szempontjából stratégiai ágazatként kell tekinteni.
És itt kapcsolódik be a bányászati törvény is. Beszélünk energiáról, energiahordozók kérdéséről is, és fölmerül annak a kérdése, hogy mi lesz adott esetben egy-egy típusfajtával, annak a kihordási idejével, mire kell helyezni elsődlegesen a hangsúlyt. Ott van az átvételi rendszereknek a kérdése, annak a szabályozhatósága, és ne adj’ isten, még a büntethetősége is, mert nem véletlen mondtam az előbb azt a szétválasztásnál, hogy nem biztos, hogy szétválasztásra is került, és lehet minden további nélkül visszaélni adott esetben törvény adta kiskapukkal, mint a vörösiszap kérdésében, amit Kepli Lajos képviselőtársam fogalmazott meg, hogy bekerült most már jogosan a bányászati törvény kérdésébe. De annak idején hogyan játszották ki magát a törvényt?
(14.40)
Az Európai Unió hozott egy jóhiszemű törvényt, hogy magára a vörösiszapra vonatkozik-e: veszélyes hulladék vagy nem veszélyes hulladék kategóriába sorolandó? Jóhiszeműen meghozta ezt a döntését, és ezt megpróbálták úgy kijátszani, hogy a termelésben hozzáadott esetleges veszélyes hulladékkal együtt nem vizsgálta meg senki, ezáltal nem vált veszélyes hulladékká. Tehát 2004 óta az ott bányaeljárással végrehajtott vörösiszap-technológia következtében tulajdonképpen nem volt veszélyes hulladék.
Itt helyesen tapintott rá arra, amit Göndör Istvánnak is megüzent és szólt: valóban, ha a kiskapukat bezárjuk, elzárjuk, akkor kisebb az esély arra, hogy valóban ki is lehessen játszani, és adott esetben olyan engedélyezési eljárást lehessen végrehajtani, ami miatt egy engedélyező hatóságot, amelyet bíróság kötelez arra, hogy ő legyen a végén, aki kimondja az igent vagy a nemet, belevisznek egy olyan szituációba, hogy teljesen független az eljárástól. A végén lehet, hogy a felelősséget neki is kell majd hordoznia. Valóban, ezekben a kérdésekben rendet kell rakni és rendet kell vágni.
A hatósági eljárásoknál az ármegállapítás kérdésénél: ha alapvetően stratégiai ágazatnak tekintjük az ágazatot és az energiahordozókat, akkor abban az esetben igenis egy szabályozott állami hatósági eljárási rendszerben kell az ármegállapítást is megfogalmazni, és figyelni a társadalom tűrőképességét, adott esetben vele együtt azokat a szabályokat meghozni, hogy maga a társadalom is értse, hogy mi miért történik. Csak egyetlen példát szeretnék mondani, ugyan nem energiához tartozik, de tudjuk azt, hogy Európában Magyarország alatt van a legnagyobb vízkészlet Görögország után.
Mi a jellemző az árszabásra, akár a víz- és csatornadíjra is? Hogy Európában azon országok közé tartozunk, ahol köbméterében a legdrágább maga a víz is, meg a csatornadíj is. De az nonszensz! Igenis nagyon helyes a kormánynak az a törekvése, hogy minden olyan szektort, amely a szolgáltatás területén a stratégiai ágazathoz tartozik, és ráadásul nagy hatással van és elsődlegesen hatással van a társadalomra, ott nagyon kemény szabályozási rendszereket kell kialakítani. Lehetőleg úgy kell ezeket kialakítani, hogy mindenki megértse, mert ha ma megnézünk egy számlát, azt hiszem, az egyszerű ember egyből egy nyugtatót is bevesz, mert nem látja a számla elejét meg a végét, holott egyszerűen csak azt kellene közölni, hogy ennyi volt a felhasználás és ennyit kell érte fizetnie, mint a fejlett európai országokban; nem bonyolítják agyon magát a számlát annak érdekében, hogy utána az állampolgár még csak véletlenül se tudja megérteni.
Én is nagyon helyesnek tartom, ha ezek a szabályok belépnek. Rendbe rakja az európai uniós kötelezettségeket, vele párhuzamosan pedig a törvény és a kormány által megfogalmazott stratégiai rendelkezési, készenléti, készreállítási és felhasználási biztonságot is megpróbálja magában a törvényben úgy helyre rakni, úgy megfogalmazni, hogy valóban a társadalom egészét tudja szolgálni és lehetőleg minél kisebb legyen a kiskapu abban a kérdésben és ebben a kérdésben, hogy az kijátszhatóvá váljon.
A távhőszolgáltatás területén: ez elég bonyolult, és azt hiszem, ez okozta az elmúlt időszakban is a legnagyobb bizonytalanságot, hisz a távhőárak is - tulajdonképpen azt lehet mondani - hihetetlen mértékben és nagyon gyorsan az elmúlt időszakban elszálltak. Ebben a kérdésben is valóban… - ez az energiastratégia kérdése is, az erőművi kapacitások kérdése, az importenergia kérdése és a készenlét, valamint a szolgáltatás kérdése, hogy hogyan tudjuk a rendszert úgy összerakni és olyan szabályozókkal biztosítani, hogy a termelő, a szolgáltató és majdan a lakosság mint fogyasztó a valódi áraknak megfelelő képzett árakat kell hogy fizesse.
Ebben a kérdésben én is maximálisan egyetértek azzal, hogy a szabályozás területén nagyon keményen szét kell választani a termelőt, és nagyon keményen szét kell választani elszámolás szempontjából magát a szolgáltatót is. Tehát ne lehessen költségeket egymás között úgy elszámolni, hogy adott esetben annak a végén maga az állampolgár issza meg a levét, amikor ha megnézi a számlát, azt sem tudja, miről van szó, de mégis kétszer annyit fizet adott esetben, mint Ausztriában vagy Németországban.
Nagyon helyesnek tartom ezeket a törvényi kialakításokat, és csak gratulálni szeretnék államtitkár úrnak, és egészen biztos, hogy minden párt részéről is minden párt megfogalmazta a saját kis nüánsznyi eltérését egy-egy törvénnyel kapcsolatban. Az tapasztalható, hogy a maga részéről mindenki úgy fogalmazott, hogy támogatható, és tényleg, ez egy olyan törvény különböző fejezetekre bontva, akár a gáz-, az energia a távhőszolgáltatás vagy az alternatív energia területén is úgy próbálja meg rendezni a sorokat, hogy az mindenki számára érthető, követhető és adott esetben ha ezeket nem tartják be, akkor megfelelő szankciók is hozzácsatlakoztathatók.
Itt nagyon fontos kérdés az alternatív energiák területén, hogy hogyan tudja Magyarország majdan ezekkel a szabályozókkal is teljesíteni - nem a bioenergiára és arra az energiára gondolok, ami a közlekedésnél felhasználható, hanem az egyéb energia területén is hogyan tudja Magyarország - az általa vállalt kötelezettséget teljesíteni. Ehhez kell majd tényleg egy olyan korrekt és nagyon kemény törvény, amely az alternatív energiák területén próbálja meg azokat a lépéseket megtenni, és úgy összerakni a magyar energiastratégiát és az energiakérdéseket, hogy lehetőleg minél kisebb importenergiára, minél kisebb olyan energiára legyen szüksége az országnak, amellyel a saját kapacitásait maximálisan ki tudja elégíteni.
Ennek a szabályozási rendszereit, átvételi rendszereit is úgy kell majd rendezni, hogy valóban mindenki számára egyértelmű legyen az, hogy az alternatív energia területén miért is érdemes Magyarországon beruházni, befektetni, és azt úgy hasznosítani, hogy valóban vele párhuzamosan egyfajta árcsökkentő szerepet is be tudjon tölteni.
A hatósági árszabásnál még egyszer mondom és szeretném mindenképpen biztatni a kormányt arra, hogy minden stratégiai ágazat területén a hatósági árszabás legyen konzekvens, legyen kategorikusan nagyon határozott, és itt értem a víz- és csatornaszolgáltatást is. Ehhez persze meg kell majd hozni azokat a törvényeket, lépéseket, amelyekkel együtt lehet és egyformán lehet kezelni a szolgáltatások egységesítését és az árszabási, díjtételezési formáit, folyamatait, és ez várhatóan a társadalom számára is hosszú távú megnyugvást tud adni, biztosítani, és nem lehet kijátszani magát a törvényt.
Köszönöm még egyszer a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
