JÁVOR BENEDEK
JÁVOR BENEDEK
JÁVOR BENEDEK, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Nem kívánom hosszan szaporítani a szót, hogy a kétperces felszólalások izgalmai ezt a nagy délutáni nyugalmat feldúlják. Magának a benyújtott törvényjavaslatnak fő vonalairól, mondanivalójáról, céljáról elég kiterjedten értekezett mind államtitkár úr az expozéban, mind az azóta felszólalók, tehát én nem fogok belemenni annak ismertetésébe, hogy mit is tárgyalunk.
Elöljáróban annyit engedjenek meg, hogy egy dologra felhívjam a figyelmet, és itt megköszönve egyébként a minisztériumnak, az államtitkárságnak az ez irányú erőfeszítéseit, hogy ellentétben a jogalkotás elmúlt másfél évi gyakorlatával, egy olyan törvényjavaslat fekszik előttünk, amelyet a parlamentbe való beterjesztését megelőzően a kormányzati honlapon meg lehetett ismerni, és nem vasárnap éjszaka szembesültünk a törvényjavaslattal, hanem a korábbiakban már tanulmányozni tudtuk. Reméljük, hogy ez a gyakorlat a továbbiakban szélesebb körben is teret nyer a kormányzati tevékenységen belül.
(14.10)
A törvényjavaslat, amely - ahogy itt többen elmondták - öt törvény módosítását tartalmazza, ezen belül a földgázellátásról szóló törvény, a Get. rendelkezései elsősorban, elhangzott már, a válsághelyzeti cselekvés, illetve az ellátásbiztonság szintjének a javítását célozzák, és részben jogharmonizációs indíttatásúak.
Maga a benyújtott módosító indítványok, azt gondoljuk, támogatható irányba mutatnak, egy olyan célt próbálnak megvalósítani, amiben minden felelősen gondolkozó magyar politikai szereplő egyet kell hogy értsen: azt, hogy az ország energiaellátásának a biztonságát és a válsághelyzeti cselekvés hatékonyságát fokozzuk.
A módosítás előírja, hogy pontosabb monitorozás, professzionális piacikockázat-kezelési módszerek alkalmazása szükséges ezekben a helyzetekben, ezt mindenképpen támogatjuk. Ugyanakkor engedjék meg, hogy tegyek egy megjegyzést ezzel kapcsolatban: az elmúlt időszakban nagyon komoly erőfeszítések történtek arra vonatkozóan, hogy az ország földgázellátási biztonságát fokozzuk. Nemcsak a jelenlegi kormány időszakában, hanem ez már korábban elkezdődött a jelentős méretű stratégiai földgáztároló kapacitások kiépítésével, de az elmúlt időszakban is az interkonnektoroknak, a földgázkapcsolatok kapacitásának a bővítésével, illetve új kapcsolatok kiépítésével. Ezek természetesen alkalmasak arra, hogy Magyarország földgázellátásnak biztonságát fokozzák, azonban a magyar energiabiztonság tágabb értelemben vett kérdései azt igénylik, hogy ne csupán az alapvetően orosz forrásból származó földgáz beszállításának az útvonalait diverzifikáljuk, vagy adott esetben az orosz forrástól is független beszerzési forrásokat keressünk, hanem általában az energetikai diverzifikáció növelése a cél.
Ennek érdekében - és az államtitkár úrral erről már jó néhányszor beszéltünk, úgyhogy talán már egy kicsit unni is fogja, amit mondani fogok - elkerülhetetlen a fosszilis energiaforrások támogatásának csökkentése, és az így megtakarításra kerülő összegeknek a megújuló energiaforrások, illetve az energiahatékonyság területére való átcsoportosítása. Itt előkerül a már többször emlegetett kvótaárverés kérdése is, amelyre derogációs kérelmet nyújtott be a magyar kormány. Meggyőződésünk szerint nem érdeke a magyar államnak, hogy a derogációs kérelem keretében olyan intézkedések finanszírozására különítsen el európai uniós összegeket, miközben lemond bevételekről az árverésre bocsátott kvóták értékesítésével, amelyeket az energiahatékonyság, az energiatakarékosság, tehát tágabb értelemben az energiabiztonság és az energiafüggetlenség megteremtésére lehetne fordítani.
Tehát még egyszer, összefoglalva: támogatjuk azokat az intézkedéseket, amelyek a földgázellátás biztonságát szabályozási oldalon növelni kívánják, ugyanakkor fontosnak tartjuk, hogy a földgázellátás biztonságának biztosítása mellett az energiafüggetlenség és a vegyesebb energiamix összeállítása érdekében jelentősebb előrelépések történjenek.
A távhőszolgáltatásról szóló törvény fokozottabb beszámolási kötelezettséget ír elő az engedélyesek számára, és megítélésünk szerint alkalmas arra, hogy egy szakmailag megalapozottabb ármegállapítási gyakorlat érvényesüljön a távhőellátás területén azzal, hogy a helyi önkormányzatoktól a minisztériumhoz kerül az ármegállapítás joga, illetve az előkészítés és a javaslattétel pedig az Energia Hivatalhoz. Ugyanakkor azt szeretnénk jelezni, hogy az Energia Hivatal az elmúlt években jelentős új feladatokat kapott, és ezzel a távhőár-megállapításban való részvétellel további feladatok kerülnek át a MEH-hez, és ezt kísérnie kell az Energia Hivatal költségvetési megerősítésének is. Jelenleg a nettó árbevétel 0,06 százalékára emeli egy benyújtott kormányzati javaslat a felügyeleti díj mértékét, ami egyfajta forrást jelent ezeknek a megnövekedett feladatoknak a finanszírozására, ugyanakkor azt kell megvizsgálni - tehát nem elég egy ilyen számszaki emelés -, hogy milyen feladatokat kell ellátnia a MEH-nek, ezeknek a feladatoknak az ellátásához milyen kapacitásokra, tervező, ellenőrző, elemző kapacitásokra van szükség, és ezeknek a kapacitásoknak a költségoldalát kell biztosítani.
Jó lenne, ha olyan hatástanulmányok, hatásvizsgálatok állnának rendelkezésre, amelyek megmutatják, hogy az a felügyeletidíj-emelés, ami jelenleg még nincs elfogadva, de tervbe van véve, elegendő lesz-e ezeknek az új feladatoknak az ellátására. Itt is jó lenne egy hosszú távú és kiszámítható tervezés. Azért azt láttuk tavaly - amikor rövid időn belül egyrészt a MEH-be átkerültek új feladatok pont a távhőszolgáltatással kapcsolatban, majd néhány napra rá az Energia Hivatal költségvetését jelentősen, 2,2 milliárdról emlékeim szerint 1,5 milliárdra csökkentette az Országgyűlés -, hogy ki kellene küszöbölni az ilyen egymásnak ellentmondó mozgásokat.
A megújuló energia közlekedési célú felhasználására vonatkozó törvényjavaslat, amely pontosabb nyilvántartási és jelentéstételi kötelezettséget ír elő, hogy ez a teljes életciklusra vonatkozóan energiaegység-számolásra is terjedjen ki, szintén egyrészt uniós kötelezettség, másrészt jó iránynak tartjuk annak érdekében, hogy pontosan lássuk: a bioüzemanyagoknak - vagy talán jobb agroüzemanyagoknak hívni ezeket az üzemanyagtípusokat - pontosan milyen környezeti hatásai vannak. Az agroüzemanyag-boom, ami az elmúlt években az Európai Unióban globálisan és Magyarországon is elindult, azzal a kommunikációval, hogy ez környezetvédelmi, klímavédelmi szempontból egy kívánatos irány, sok tekintetben megtévesztő. Azt gondoljuk, hogy azoknak az elsőgenerációs agroüzemanyagoknak, amelyek ma a piacon vannak, a környezeti hatásai éppen a teljes életciklusra számítva jelentősek, és időnként meghaladják a fosszilis energiahordozók környezeti hatásait - egyszerűen az előállításukhoz több energia szükséges, mint amennyi kinyerhető belőlük.
Tehát az egész megújuló energia vagy a bioüzemanyagok, agroüzemanyagok alkalmazása egy erősen kérdéses terület. Itt jegyezném meg, hogy ennél sokkal hatékonyabb lenne, ha a kormány a bioüzemanyagok, agroüzemanyagok rendszerbe való bevitele helyett olyan közlekedéspolitikát tenne le az asztalra, és olyan intézkedéseket foganatosítana, amelyek nem a közúti közlekedésben próbálják az agroüzemanyagok arányát növelni, hanem a közlekedési módozatok közti teherviselést strukturálják újra, mint például a közösségi közlekedés jelentőségének és ezen belül a vasúti árufuvarozás lehetőségeinek a bővítése. Sajnos, éppen a közelmúltban láttak napvilágot olyan hírek, hogy a kilométer-arányos útdíjnak a bevezetése, ami erre a legalkalmasabb eszköz lenne, újabb csúszást szenved, tehát 2013 helyett leghamarabb 2014-ben kerül bevezetésre. Számítások mutatják, hogy tulajdonképpen egy Budapest-Szeged oda-vissza út, amelyet vasúttal teszünk meg autó helyett, több szén-dioxid-kibocsátási megtakarítással jár, mint egy egész éves, 5,5 százalékos bioüzemanyag-bekeverési arány egy átlagos autóhasználat mellett.
Végül a bányatörvény, erről Kepli Lajos képviselőtársam elég részletesen beszélt. Itt jegyzem meg, hogy valóban, ahogy Aradszki képviselőtársam mondta, ez már a bizottsági ülésen szóba került, hogy hogyan kerül a bányatörvény az energetikai törvénycsomagba, és valóban vannak a bányatörvény módosításának itt olyan elemei, amelyek az energiacsomagba való bevételét indokolják a szénhidrogének kapcsán. De ide bekerülnek az építési engedélyezési eljárásra vonatkozó rendelkezések is, és az is elhangzott a bizottságban, hogy ez hagyományból kerül be az energetikai törvénycsomagba, hiszen már tavaly decemberben is annak részeként nyújtotta be a kormány a bányatörvényt, úgyhogy úgy látszik, hogy ez egy haladó magyar hagyomány, hogy a bányatörvényt az energetikai törvények kapcsán tárgyaljuk.
(14.20)
Magát azt, ami benyújtásra került, a bányatörvény-módosítást mindenképpen kívánatosnak és jónak tartjuk, valóban egy kötelezettségszegési eljárás lezárásaként is felfogható, és jó irányban pontosítja a bányászati hulladék feldolgozásával és a bányászati eljárásokkal kapcsolatos szabályozást. Jó, hogy nem taxatív jelleggel, a vörösiszapot megnevezve emeli be, hanem rendszerszintű meghatározással emeli be a bányászati törvénybe a vörösiszappal kapcsolatos tározók kérdését.
Ugyanakkor szeretném fölhívni a figyelmet arra, hogy az engedélyezési eljárásra vonatkozóan maga a törvény részletes szabályozást nem tartalmaz, csak felhatalmazza a kormányt, hogy kormányrendelet formájában állapítsa meg a csatolandó műszaki dokumentáció tartalmát, és ez egyáltalán nem másodlagos szempont. Tehát az, hogy mit fog tartalmazni az a kormányrendelet, nagyon fontos szempont. Amikor tavaly decemberben a Ház előtt volt ennek a kérdésnek a tárgyalása, már akkor elmondtuk, hogy nem elég pusztán a vörösiszap-tározók kérdését rendezni, sajátos építményként az engedélyezési eljárásra a megfelelő eljárásokat megállapítani, és nem elegendő általában a bányászati eljárásokból származó hulladékokat tározó létesítményekre ezeket megállapítani, számos további kockázatos létesítmény van az országban, amelyek ugyanilyen veszélyeket jelentenek a környezetükre és az emberi egészségre. Tehát azt gondolom, egy átfogó módosításra lenne szükség a sajátos építményfajták meghatározása tekintetében.
Tavaly egy ilyen átfogóbb szabályozási csomagot be is nyújtottunk a Háznak, amit sajnos az Országgyűlés elutasított. Remélem, hogy ez nem a végleges lezárása ennek a kérdésnek, hanem a bányászati hulladékokkal kapcsolatos sajátos építményfajták engedélyezése mellett más, például nem bányászati hulladékok tározására szolgáló létesítmények engedélyezése is megfelelő szabályozás hatálya alá fog kerülni a jövőben.
Összességében azt tudom mondani, hogy kisebb kritikai észrevételeink ellenére a szabályozást jó irányba mutató javaslatnak tartjuk, és a Lehet Más a Politika képviselőcsoportja a javaslatot támogatni fogja.
Köszönöm szépen.
