JUHÁSZ FERENC
JUHÁSZ FERENC
JUHÁSZ FERENC, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Ennek a háznak a falai között már sokszor elhangzott az a híres mondás, hogy készülj a háborúra, hogy megnyerd a békét.
Nagyon sokan, akik korábban idézték, kimondottan anyagi természetű készülődésre gondoltak ennek kapcsán, nevezetesen, hogy nagyon-nagyon sok pénz kell, és akkor az majd mindenkinek nagyon jó lesz, és a békében is hasznosul. Azt gondolom, hogy ez a mondat nem egyszerűen csak az anyagi javakról szól, hanem szól azokról a szervezetekről, azokról a jogintézményekről, amelyek adott esetben konfliktushelyzetben a Magyar Honvédség feladatait megszabják, illetőleg megszabják azokat a feladatokat, amelyek a Magyar Köztársaság valamennyi állampolgárára érvényesek. A honvédelmi igazgatás és ez a nagyon furcsa, hosszú nevű cím, ami e napirendet takarja, néhány laikus számára már riasztó hatású lehet, pedig alapvetően róluk van szó. Alapvetően róluk, hiszen az általuk és rájuk rótt kötelezettségek gyakorlásának módját, annak szervezési módját határozza meg.
Azt gondolná az ember, hogy a katonai közigazgatás egy viszonylag egyszerű feladat, pedig állítom, hogy a közigazgatásban az egyik legbonyolultabb, legszerteágazóbb, ugyanakkor legnehezebb feladat. Bonyolultságát és szerteágazóságát az támasztja alá, hogy a mindenkori hatalom, a mindenkori kormányok alapvető feladata, hogy olyan módon szervezzék meg az ország védelmét, olyan feltételeket, olyan intézményeket alakítsanak ki, amelyek szükség esetén hatékonyan alkalmazhatók, ugyanakkor a legkevesebb terhet róják az állampolgárokra és az állam különböző intézményeire. Ez nagyon sokszor a háttérben folyó munka, nagyon sokszor háttérszervezés, és nagyon sokszor csak és kizárólag olyan feladatok ellátásáról szól, amelyek csak akkor következnek be, amikor konfliktus közeli helyzetben vagyunk, ne adj’ isten, katasztrófahelyzetben, azaz olyan szituációban, amikor az állam egyébként békeidőben működő szervei nem elégségesek ahhoz, hogy az adott feladatot ellássák, adott konfliktusban, szituációban helytálljanak, hanem az állampolgárokra, gazdasági szervezetekre és egyébként a teljes államigazgatási rendszerre szükség van.
Ez a törvény ezt szabályozza, azt kell mondanom, hogy eredeti szándékom szerint röviden mondtam volna: jól. Alapvetően örökli, illetőleg átveszi a korábbi szabályozást, hiszen ez már korábban is korrekten volt szabályozva. Arról szól ma ez a történet, hogy Magyarországon a honvédelmi kötelezettségnek van három, egymástól jól elkülöníthető formája. Az egyik a honvédelmi kötelezettség tekintetében a hadkötelezettség, amely ma Magyarországon hála istennek egy volt kormány működésének - ebben nekem is volt szerepem - eltörölte a sorkatonai szolgálati kötelezettséget, nem kis vita, nem kis politikai konfliktus után, és azt mondta, hogy a Magyar Honvédséget új pályára állítja, és békeidőben alapvetően az önkéntesen vállalt katonai szolgálatra épít, a hivatásszerűen ellátandó katonai szolgálatra épít, cserébe fölmenti azokat a fiatalokat a katonai felkészülés közvetlen terhe alól, akik békeidőben tehetnek mást is, tanulhatnak, dolgozhatnak, és sok minden mást.
Azt gondolom, hogy ez egy olyan történelmi lépés volt, amely a mai napig érték. A mai napig érték azok számára is, akikkel korábban vitatkoztunk ennek értékállóságáról. Úgy vélem, hogy miközben a Magyar Köztársaság kormánya adott esetben az IMF-fel kötött megállapodás miatt a bizalmát a saját választóiban nem veszítené el, aközben azt gondolom, hogy ha ettől a korábbi döntéstől ellépne, akkor ezt egészen bizonyosan elveszejtené. De a kormány nem akar ellépni, legalábbis e javaslat egyértelműen jelzi számunkra, hogy erről nincsen szó.
A másik a honvédelmi kötelezettség területén az úgynevezett honvédelmi munkakötelezettség.
(11.40)
Nagyon kevesen tudják ma az országban, és azt gondolom, a bennünket figyelők közül is, hogy őket személyesen, hogy ha egészségesek, munkaképesek és egyébként bizonyos kort még nem haladtak meg, akkor nehéz konfliktusban, szituációban munkakötelezettség terheli. Igen, akkor, amikor az ország értékeit, javait és teljesen természetesen a polgárait védeni kell, akkor nyilvánvalóan mindenkinek feladata az abban való részvétel.
Azt gondolom, az államtitkár úr is meg tudja erősíteni, hogy az elmúlt időszak katasztrófahelyzetei nagyon sokszor vonzzák a katasztrófaturizmust, olyanok részéről, akik egyébként kíváncsiak arra, hogy milyen az, amikor mások keményen dolgoznak. Szeretném mondani, hogy van olyan szituáció, amikor a katasztrófaturizmusban részt vevőknek maguknak is munkát kell vállalniuk, egyszerűen azért, mert azt kívánja meg az ország sorsa, azt kívánja meg az emberek élete és a javak mentése.
A harmadik pedig, amiről szól a honvédelmi kötelezettség, az alapvetően a gazdálkodók részére vonatkozó előírás, nevezetesen, hogy azoknak, akik olyan eszközökkel, munkagépekkel és egyéb javakkal rendelkeznek, amelyek konfliktushelyzetben használhatóak, azzal kell számolni, hogy konfliktushelyzetben az állampolgárok védelmére, a haza javainak védelmére használni fogják, azaz nem állhat akkor, amikor helyzet van, egy lánctalpas erőgép az udvaron, miközben 25 méterrel arrébb pedig feladata volna. Ez a világon mindenütt így normális, így szokás, és ez így rendszerszerű. És azt gondolom, hogy ha ezt Magyarországon is ilyen módon tudjuk az elkövetkezendő időszakban is működtetni, akkor így természetes.
A negyedik az úgynevezett polgári védelmi kötelezettség. A polgári védelmi kötelezettségben szintén az állampolgárokra szab feladatot a törvény, de akkor, amikor helyzet van. És itt is szeretném most alapvetően leszögezni, hogy két időszakot különböztessünk meg: van egy békeidőszak, amikor ezeknek a feladatoknak egyikét sem kell ellátnia sem a gazdálkodó szervezeteknek, sem az állampolgárnak, senkinek. És van a minősített időszak: akkor, amikor árvíz van, konfliktus van, ne adj’ isten háború van, akkor viszont ezek némelyikét vagy mindegyikét alkalmaznia kell a rendszernek.
Ahhoz, hogy ez működőképes legyen, a kötelezettségeket az alkotmány, mit ne mondjak: alaptörvény határozza meg, illetőleg az abból levezetett honvédelmi törvény, és nyilvánvalóan ennek a technológiáját, az erre való felkészülés intézményrendszerének kialakítását szolgálja az a hosszú nevű törvénytervezet, amit itt a kormány beterjesztett.
Nem állapít meg, nem is állapíthat meg ez a törvény pluszkötelezettséget az állampolgárok részére. Nem készül olyan feladat ellátására, ami egyébként a hivatkozott dokumentumokból nem következne. Ebből adódóan alapvetően azt kell vizsgálni, hogy az az intézményrendszer, amelyet kiépít, illetőleg fenntart, megfelelő-e ahhoz, hogy azt a képességet elérjük, hogy ha baj van, akkor működjön a dolog.
Mi úgy látjuk, hogy érdemben az eddigi gyakorlatba nem avatkozik be. Az a szervezeti összevonás, amelyet végrehajt, akár még racionalizálásnak is nevezhető, de igazából meglévő intézmények meglévő feladatait gyűjti egybe. Gyakorlatilag a területi elhelyezkedést szélesíti egy kicsit, ugyanakkor érdemi változást nem eszközöl. Az állampolgárnak továbbra is az a dolga, hogy legjobb tudása, legjobb énje alapján dolgozzon, tanuljon, és egyébként majd csak akkor szólnak hozzá, hogyha konfliktushelyzet van.
Ez alól kivételt képeznek azok, akik már az új rendszerű haderőben teljesítettek szolgálatot. Teljesen természetes, hogy azokra az önkéntes katonákra, akik hivatásszerűen látták el a feladatukat, pluszteher hárul a tekintetben, hogy ők az első kör, akiket a mindenkori honvédelmi vezetésnek szükség esetén igénybe lehet és kell vennie. Az ő adataik kezelése - itt az egészségi állapottól kezdve a kortól, az iskolai végzettségtől a beosztáson át sok minden lehetséges - teljesen természetesen más lapra tartozik, mint azoké, akik ebben soha nem vettek részt. De mind a két kategóriának meg kell nyugodnia a tekintetben, hogy a törvény elég garanciális szabályt ad arra, hogy az adataikkal, a személyes adataikkal nem élnek vissza. És azt kell mondanom, hogy ez egy nagyon fontos szempontja lehet azoknak, akik egyébként általában szurkolnak a védelemnek, a honvédelemnek, de személyesen nem vesznek benne részt. Nem kell attól tartania, hogy ezen az ágon kerül ki a saját vagyoni helyzetére, a saját eltitkolni szándékolt betegségére és egyéb állapotára vonatkozó adat vagy információ, egyszerűen azért, mert a törvény erre vonatkozóan garanciákat biztosít. Azaz nincs pluszkövetelmény, nincs olyanfajta rezsim, szervezési mód, ami ezt az egészet álláspontunk szerint zavarhatná. Éppen ezért támogatható magának a törvénynek a szelleme és az elképzelés.
Tisztelt Képviselőtársaim! Egy ilyen szituációban, amikor az ellenzéki képviselő azt mondja, hogy amit a kormány mond, az ez esetben helyes, akkor sokak számára előkívánkozik, hogy persze mondjon már valami rosszat is erről az ügyről. Én azt szeretném mondani, hogy az a tartalom és az a forma, ahogy előterjesztették, elfogadható. Az az előkészítés, amilyen módon ez idekerült, semmiféleképpen nem.
Az államtitkár úr a bevezetőjében utalt arra, kicsit hajazva arra a mondásra, hogy a karaván halad, mások meg ugatnak, szóval hogy a törvénygyár törvényt alkot, és a képviselő meg az ország van. Én azt gondolom, hogy minden egyes törvénynél alapvető igény az, hogy azokat, akiket az ország többségének felhatalmazásából megbíztak arra, hogy ezeket a törvényeket elfogadják, ezeket a törvényeket előtte megvitassák, ezeknek a törvényeknek a vitatása előtt az illetékes szakemberekkel beszélgessenek, időt kell hagyni arra, hogy ezt a feladatot ellássák.
Én pontosan tudom azt, hogy a szakmában dolgozó kormánypárti képviselők is rettenetesen felkészültek, és tizedmásodperc alatt képesek azokat a társadalmi kapcsolatokat mozgósítani, azokat az információkat begyűjteni, amelyek egy ilyen törvényjavaslat érdemi vitatásához szükségesek. De azt kell mondanom, hogy a nagy többség azért mégis olyan, hogy ezekben a kérdésekben időt kér, és ezt az időt meg kell adni.
Semmi nem indokolta azt a kutyafuttában, lóhalálában tett lépéssort, ami a múlt hét péntek és a mai nap között eltelt, nevezetesen akkor terjesztődött be. Hétfőn már a beterjesztés után volt egy sokpárti egyeztetés, és ím, ma pedig már mi általános vitát folytatunk. Ennél a törvénynél speciel akár még ez is megengedhető lenne. Az igazi probléma az, hogy ez egy olyan praxist eredményez, ami aztán a későbbiekben egészen furcsa helyzeteket tud teremteni, és számos más törvény kapcsán tudnám itt mondani a furcsa helyzetet, de attól tartok, hogy Latorcai elnök úr azt mondaná, hogy térjek a tárgyra.
Éppen ezért, a tárgyon belül maradva azt tudom mondani és igazából jámbor óhajként megfogalmazni, hogy államtitkár úr, a honvédelmi ügyek kapcsán, hogy ha valóban úgy kezeljük, hogy azok a nemzeti ügyek sorába tartoznak, és fontos a közmegegyezés, akkor a közmegegyezéshez minimum szükséges időt kéretik megadni. Kéretik megadni, egyszerűen azért, hogy valamennyien jó lelkiismerettel fel tudjunk készülni az adott vitára, és abban részt tudjunk venni.
Összességében: a Magyar Szocialista Párt ehhez a törvényjavaslathoz be fog nyújtani néhány pontosító módosító indítványt, de magát a törvényjavaslatot elfogadásra ajánlja és javasolja, és ekként is fog szavazni.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiból. - Szórványos taps a kormányzó pártok padsoraiból.)
