JUHÁSZ FERENC
JUHÁSZ FERENC
JUHÁSZ FERENC (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Direkt rövidebbre fogtam a vezérszónoki felszólalást abban a reményben, hogy a későbbi normál hozzászólás kapcsán tudjak reagálni arra, ami tegnap a sajtóban megjelent. Mert azt gondoltam, hogy semmiféleképpen nem ildomos egy párt vezérszónoki beszédében erről szót ejteni. Mindenekelőtt, kedves Ékes képviselőtársam, lelkem mélyén örülök mindenféle dicséretnek, de ha egymást itt megdicsérjük, akkor a pártunkon belüli bizalomvesztés réme fenyeget bennünket. Úgyhogy vigyázzon ezzel, a kellő óvatosság indokolt, azt gondolom.
Ugyanakkor azt is szeretném elmondani, lévén, hogy nem nyomtam kétperceseket, hogy azok a felvetések, amelyek már a törvénytervezet megjelenését követően a sajtóban és másutt nyilvánosságot kaptak, nem illegitim felvetések. Nekem nem dolgom megvédeni egy rivális párt politikusát, ugyanakkor mégis azt gondolom, hogy azok a magatartási formák, azok az üzenetek, az a sokszor a vitákban megjelenő hangulat, amely a sorkatonai szolgálattal kapcsolatos kérdéseket övezte, okkal-joggal ad aggodalomra okot. És ha erre vonatkozóan nyílt, őszinte deklaráció hangzik el, hogy nem, akkor azt nagyon üdvözlöm, és nagyon tisztességesnek tartom. Nekem a sorkatonai szolgálati kötelezettség eltörlése nagyon-nagyon hosszú munkába, iszonyatosan sok politikai egyeztetésbe és temérdek konfliktusba került. És ennek védelme számomra nagyon fontos. Ha ezt nem támadja semmi, és erre vonatkozó politikai deklaráció is megjelenik, akkor azt mondom, hogy a lelki békém és a harmóniám e kérdésben egészen bizonyosan helyreállt.
Tisztelt Államtitkár Úr! Annak a kérdésnek a felvetése, hogy ez a törvényjavaslat foglalkozik-e a sorkatonai szolgálat visszavezetésével vagy sem, semmiféleképpen nem indokolta azt az egyébként csúsztató és hamis választ, amit a Honvédelmi Minisztérium adott. A Honvédelmi Minisztérium sajtósai olyan útra tévedtek, amellyel egyébként a saját rendszerüket járatják le. Azt állították egyrészről, hogy korábban nem volt nyilvántartás, hogy ezt a hiányosságot szüntetik meg. Tényszerűen nem igaz. Azt állítja a sajtóreagálás, hogy majd most itt nem fognak nyilvántartást vezetni. A törvényből egyértelműen kitetszik, hogy azért kell bizonyos esetekben nyilvántartást vezetni. Azaz, azt gondolom, hogy a pillanatnyi bonmot nem ér meg annyit, hogy hamisan, csúsztatva, nem a valóságot közvetítve reagáljanak.
Sokkal egyszerűbb lett volna, magunk között szólva, ha Arany János példáját veszik alapul. Az egyik folyóiratban a versét elemezték, ő pedig a következő folyóiratban, ugyanazon a helyen annyit írt, hogy “gondolta a fene”. Ha önök is azt válaszolják, hogy gondolta a fene, akkor nagyon-nagyon sok konfliktustól menthettük volna meg egymást. Így viszont a saját, korábban működő és jól működő apparátusukra is odanyomtak egy billogot, hogy milyen szamarak ezek, nem végezték jól a munkájukat, és még azt sem csinálták, pedig majd mi aztán már ezerrel fogjuk. Vannak olyan ügyek, amelyekben egészen bizonyosan indokolt a nagyvonalúság.
Amit még ehhez a témához szeretnék elmondani, és ténylegesen röviden, az az, hogy én nagyon legitimnek tartom azokat a felvetéseket, amelyek azt mondják, hogy adott esetben adatvédelmi vagy fogalmi szempontból bizonyos kérdések tisztázásra szorulnak. Illő tisztelettel kérem, hogy ezt ne fogjuk föl személyes támadásként vagy a törvénytervezettel szembeni nagyon masszív attakként. Nem erről van szó.
(12.40)
Arról van szó, hogy egy ilyen javaslat kapcsán - ami mégiscsak az állampolgárokra határoz meg kötelezettségeket, az ő életüket alapvetően befolyásolni képes - alapvetően mint derült égből a villámcsapás jelentkezhet, ha egy hirtelen helyzetben katasztrófa vagy más ezt indokolja, nyilvánvalóan fontos garanciális elemek kellenek ahhoz, hogy ezzel ne lehessen visszaélni. Ha erre vonatkozó javaslat fogalmazódik meg, akkor illő tisztelettel és nagyrabecsüléssel kérem, hogy engedjenek teret annak, hogy ha ezek a garanciális elemek egyébként a törvény koncepcióját és lényegét nem zavarják, márpedig nyilvánvalóan nem zavarják, hiszen az államtitkári expozé, a törvény szövege és szelleme egyértelműen arról szól, amiről itt mi közösen beszélünk, akkor engedni kell annak a néhány módosító javaslatnak, hogy végre-valahára lehessen már a védelempolitika területén is egyetlenegy olyan törvény, törvényecske, amelyben van közös megállapodás, amelyben van konszenzus. Én erre a magatartásra szeretném biztatni az államtitkár urat, illetőleg arra, hogy ők maguk védjék meg a Honvédelmi Minisztérium becsületét, mert a Honvédelmi Minisztérium és a magyar katonai és honvédelmi igazgatás nem Hende Csabával kezdődött, és nem is vele fog bezárulni. Éppen ezért ennek a jogfolytonosságának a fenntartása a működési modell változatlansága mellett egészen bizonyosan indokolt és fontos, erre kérem az államtitkár urat, erre kérem valamennyi képviselőtársamat.
Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket.
