DR. LAMPERTH MÓNIKA
DR. LAMPERTH MÓNIKA
DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Én már megszoktam azt, hogy a parlamentben, ha az érvekből kifogynak a képviselők, akkor sértegetnek, de meg kell mondjam, ez engem különösebben nem érdekel, és az előttem szóló képviselő úrnál én sokkal többre tartom Romsics Ignác professzor úr elemzését a Horthy-korszakról, és sokkal inkább vele értek egyet, mint azzal, ami itt elhangzott. Úgyhogy, tisztelt képviselőtársaim, és egyébként talán még figyelő nyilvánosság, nem tudatlanságról van szó, egyszerűen arról van szó, hogy a saját tudásán és tapasztalatán keresztül ki hogyan értékeli ezt a korszakot.
Amit eddig elmondtam ezzel kapcsolatban, azt nem kívánom megismételni, csak talán Latorcai alelnök úrnak mondanám, hogy nem azokkal a személyekkel van baj, akik ezt megkapták, én ezt hangsúlyoztam is a hozzászólásomban, tehát nem szeretnék ebből félreértést, hanem ennek az üzenetével. De ezt már elmondtam, úgyhogy nem kívánom megismételni.
Nagy Imrével kapcsolatban pedig, én azt gondolom, azt, hogy Wittner Mária hogyan látja ebben személyesen az én szerepemet, ezt el lehet mondani a parlamentben is, azt gondolom, ha ő ezt fontosnak tartja elmondani, én tisztelettel meghallgatom. Nem a nézeteinek szól a tisztelet, hanem annak, hogy ő halálraítélt volt, és én azt gondolom, hogy ennek tisztelet jár. Egyébként pedig a nézetét és néhány mondatát súlyosan elítélem.
De nem ez az érdekes, hanem az az érdekes, hogy a Nagy Imre-érdemrend, illetve annak megszüntetése mit üzen. Nem nekem. Lehet a parlamentben arról beszélni, hogy én méltó vagyok-e a szájamon kiejteni valakinek a nevét vagy nem, ez egy dolog. De ez majdnem mindegy. A lényeg az, hogy ez mit üzen a társadalomnak, hogy vállalják-e önök, a mostani kormánytöbbség Nagy Imre örökségét, mert mi, baloldal büszkén vállaljuk, vagy sem. Ez az igazi kérdés.
Köszönöm szépen.
