ÉKES ILONA
ÉKES ILONA
ÉKES ILONA, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ezúton tájékoztatom a tisztelt Házat, hogy az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottsága a T/4866. számon benyújtott, Magyarország címerének és zászlajának használatáról, valamint az állami kitüntetéseiről szóló törvényjavaslatot megtárgyalta, és azt 14 igen, 2 nem arányban általános vitára alkalmasnak találta.
Az alaptörvény első cikkelye változatlan formában határozza meg a nemzeti jelképeket, ugyanakkor kimondja, hogy a címer és zászló használatának részletes szabályait, valamint az állami kitüntetéseket sarkalatos törvény szabályozza. Az előttünk fekvő törvényjavaslat reményeink szerinti elfogadásával tehát ennek az alkotmányos kötelezettségünknek teszünk eleget.
Az új alaptörvényből két rendelkezést emelnék ki a törvényjavaslathoz kapcsolódva. Egyrészről az O) cikket, amely kimondja, hogy “mindenki felelős önmagáért, képességei és lehetőségei szerint köteles az állami és közösségi feladatok ellátásához hozzájárulni”. Másrészről pedig a XII. cikket, ami a következőképpen hangzik: “Képességeink és lehetőségeinknek megfelelő munkavégzéssel mindenki köteles hozzájárulni a közösség gyarapodásához.”
Az imént felolvasott rendelkezések állampolgári kötelezettségként határozzák meg az állami és közösségi feladatok ellátását mindannyiunk, az ország gyarapodása érdekében. Ennek az alapelvnek a meghatározása és a közgondolkozásban ennek az axiómának az átültetése nélkül nem lehet erős Magyarországot építeni, erős közösséget alkotni. Úgy vélem, hogy ma is vannak Magyarországon, akik ezen gondolat mentén teszik a dolgukat és élik mindennapjaikat. Azonban közülük is vannak olyanok, akik különösen kiemelkednek, képességeiknek, ha úgy tetszik, tehetségüknek, munkabírásuknak köszönhetően kimagasló teljesítményt nyújtanak az élet különböző területein, legyen szó tudományról, művészetről vagy akár sportról. Úgy gondolom, hogy a közösség elvárásának ellentételezéseként is ezen teljesítmények elismeréséről gondoskodni kell. Azonban ennek a fajta elismerésnek tiszta és átlátható szabályok között kell születnie, ezzel is megteremtve rangját az állami kitüntetéseknek. Átláthatatlan, kusza, széttagolt rendszerben maga a kitüntetett sem lehet tisztában, hogy milyen megtiszteltetés érte, a társadalom nyilvánosságáról már nem is beszélve.
Éppen ezért kérem a nemzeti együttműködés kormányát, hogy tegyen meg mindent mindazért, hogy a magyar emberek megismerhessék az állami kitüntetések rendszerét, és az elismerések súlyával is tisztában lehessenek. Fontosnak tartom továbbá a Magyarország címerének és zászlajának használatára vonatkozó rendelkezéseket is, hiszen kötelességünk a nemzeti érzés kifejezésének jelképeire megfelelő szabályokat alkossunk, megőrizve azokat különleges szimbólumként, és rajtuk keresztül nemzetünk méltóságát is.
Összességében úgy gondolom, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat megfelelően szabályozza a címer- és zászlóhasználatot, és átlátható rendszert teremt az állami kitüntetések rendjében, meghatározva a hozzájuk kapcsolódó alapelveket. Egyúttal reményemet fejezem ki, hogy sok olyan produktum fog születni, amely díjazásra méltó, és hogy az elismerések pedig a valódi teljesítményeket fogják követni.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)
